?

Log in

No account? Create an account
Kísértetház

Kísértetház Londonban 25-26.


Tartalom: Harry szakít a varázsvilággal, ennek megfelelően mugli környékre költözik, és testhezálló mugli hivatást keres magának. Egy nap mérsékelten elégedett, csendes életét, különös zajok zavarják meg.

Korhatár: 16+

Figyelmeztetés: A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő, vagy visszataszító, kérlek ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling, és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Előző fejezet


November 21.

Mint kiderült, a kutyus az első éjszaka igencsak meg volt illetődve. Egész éjjel a Dudley ágya melletti, rongyokkal kibélelt kosárban aludt. Néha-néha nyöszörgött egy kicsit, de egy kis cirógatásra abbahagyta. Reggel Harry elment dolgozni, és otthagyta Dudley-t az egész kompániával. Elég nagyfiú, majd megoldja, alapon.

Este, amikor egy halom élelmiszerrel, és kutyakajával megrakodva hazaért, beszélgetést hallott kiszűrődni a konyhából.

Ez nagyon édes! Nézd, hogy szimatol! – Istenem, ez Luna.

Mikor belépett, mindketten úgy vigyorogtak rá, mintha előre hozták volna a karácsonyt.

Szia, Harry!

Szervusztok. Látom, összeismerkedtetek. Hol van Sipor? Idegösszeomlással ápolják a Szent Mungóban? – Harry lopva körülnézett, hogy felmérje a károkat. Hmm. Érdekes. Lehet, hogy a hirtelen barátság alapja, Luna néhány ügyes Reparo-ja? És merre lehetnek a ragadozók? Harry nem bízott benne, hogy ilyen hamar megbékélnének a betolakodóval. Egy hangos fújás a szekrény tetejére vonzotta a figyelmét. Ah, Loncsos megvan. Farka, mint a vécékefe. Pipa. De hol van Fülemínusz? A kutyus, farkát csóválva, vidáman vakkantgatva galoppozott a sarokban álló konyhaszekrény felé. Az érdeklődésére a szekrény alól élénk sivítás felelt. Fülemínusz is megvan. Még egy pipa.

Ne legyél már ilyen, Harry! Az unokatestvéred igazán kedves, és tündéri kiskutyája van.

Hamar bevágódtál Lunánál, Dudley. Talán magaddal kéne vinned a blökit a Man Bar-ba, ragadnának rád a pasik.

Hülye.

Ettetek már valamit? Hoztam egy csomó kaját. – A kutyus, már a nadrágja szárát rángatta, aztán megragadta a cipőfűzőjét és húzta. – Neked is.

Jaj, Harry, egyébként a leveled miatt jöttem – közölte Luna. – Tényleg láttad a kísértetet? Mesélj, milyen volt?

Milyen kísértetről beszéltek? – Dudley láthatóan elsápadt.

Harry neked még nem is mesélte? A házban lakik egy kísértet. Ő az, akinek Harry minden este és reggel előhagy egy tál ételt. Hermione szerint egy hajléktalan, de neki semmi fantáziája.

Luna! Muszáj ráhoznod a frászt Dudley-ra? Úgy elfehéredett, hogy mindjárt elájul.

Ugyan! Ez olyan izgalmas! Mondd már, hogy nézett ki?

Alig láttam. Nem volt rajtam a szemüveg, pont akkor kapcsoltam fel a villanyt, és a szemem még nem szokott hozzá a világossághoz. Ráadásul a tükörben láttam. Annyit tudok, hogy teljesen fehér, csak a szeme volt fekete, és nem látszott, hogy volna pupillája.

Harry, ez komoly? Tényleg itt kísért egy szellem?

Ne szarj be, Dud! Ez egyáltalán nem biztos, és eddig nem sok vizet zavart. Szerintem, ezután sem fog. Némi élelmet elvesz, és kétszer találkoztam vele a fürdőszoba környékén. Ennyi.

De Harry, most már, hogy megjelent neked, ki kéne deríteni, hol vackolta el magát itt a házban. Ahhoz, hogy megértsd, és jobb körülményeket teremthess neki. Mit gondolsz, hol lakhat?

Nincs sok lehetőség. Vagy a pincében, vagy a padláson. Bár a padlás kevéssé valószínű, mert nagyon lehallatszódna, ha ott tevékenykedne. A pincére több esélyt látok.

Miért nem mész le megnézni?

Ne kezdd már megint. Ismered az álláspontomat az ügyben. És ha nem akarja, hogy meglássam, úgyis eltűnik. Egyszóval: semmi értelme.

De én annyira szeretném tudni – nyafogott Luna.

Akkor menj le, és nézd meg magad. Verekedd át magad te, azon a sok vacakon. Engem hagyj ki belőle.

Azt hiszed, el tudsz rettenteni? Hát tévedsz. Már megyek is.

Sok szerencsét.

***

Perselus éjjel-nappal főzött, a fennmaradó néhány órában pedig majd megfagyott. Már jó néhány adag kalapkúra bájitalt elnyelt, annak ellenére, egyre hervadtabbul érezte magát. Szinte állandóan rázta a hideg, és egyfolytában köhögött. Nem értette, mi a nyavalyáért nem javul. Eddig mindig pik-pak meggyógyult a bájitaloktól. Biztos a kimerültség az oka. Csak ez az átkozott hideg enyhülne már!

Épp egy, a háztartásban használatos, fertőtlenítő főzetet készített, amelynek lassan kellett forrnia majd három órát. Amíg várt, bekucorodott a fekhelyére, és magára húzta az összes takarót, amit csak talált. Nem akart elaludni, de a fáradtság, és a betegség pillanatokon belül letaglózta.

*

Hirtelen tért magához. A régi reflexek működésbe léptek, és a legmélyebb álmából is felriasztották a legkisebb neszre. Megmozdulni sem mert, nehogy zajt csapjon. Feküdt az ágyban, és élénken fülelt. Aztán meghallotta. Talán, azok a régi reflexek mégsem működnek már olyan jól, mert a hang egész közelről hallatszott. Most mitévő legyen? Mire kikászálódik az ágyból, az a valaki, aki idelent matat, bizonyára ideér. Amellett a művelet elég hangos is, és garantáltan felhívja rá a figyelmet. Hoppanálhatna is, de ilyen gyenge állapotban, elég nagy a veszélye, hogy felszeleteli magát. A legjobb, ha csendben vár, és meglátja mi lesz. Kilesett arra, amerről a közeledőt hallotta, és a csodálkozástól tátva maradt a szája.

Azt a hollóhátas lányt látta, aki gyakran járt Harryhez. A fiú csak Lunaként emlegette. Hogy is hívták? Megvan, Lovegood. Ő gázolt át a régi lomok kuszaságán, és közeledett nagy iramban Perselus búvóhelye felé. Mi a csudát keres ez itt?

Luna minden sarokba benézett, minden zugot átkutatott. Pálcájával bevilágított a résekbe. Nem létezik, hogy ne találja meg. Ám amikor belépett a Perselus által használt területre, a szeme sem rebbent, mintha mi sem történt volna, folytatta a keresést.

Á! Jó estét, professzor! De rég láttam! Hogy van?

Perselusban meghűlt a vér. – Jó estét önnek is, Miss Lovegood. Köszönöm kérdését, remekül.

Ennek igazán örülök. Egyszer eljöhetne teára. Látom, most el van foglalva – intett a fortyogó üstre. – Nem is zavarom tovább. Ég áldja, professzor.

Ezzel Luna sarkon fordult, és tovább kutatott a pince többi részében. Perselusra többé rá sem hederített.

Miután a legapróbb ficakot is alaposan átvizsgálta, amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan távozott a pincéből. Az ajtót gondosan visszazárta maga után.

***

Harry és Dudley a konyhában hallgatták a tompa puffanásokat, amelyeket Luna keltett odalent. Elkészítették a vacsorát, meg is ették, megetették a jószágokat, és a kutató expedíció még mindig nem ért véget. Aztán nagy sokára Luna előkerült. A hajából, és a ruhájáról tömegével lógtak a pókhálók. Arcát koszfoltok ékítették.

Luna, talán hasznos lenne, ha igénybe vennéd a fürdőszobát – javasolta Harry.

A lány végignézett magán. – Mondasz valamit.

Egyébként megtaláltad a kísértetet?

Nem. Meg kéne nézni a padláson.

*

Nemsokára Dudley elindult dolgozni, Luna kimosakodott a pincetakarításból és ő is útnak indult. Harry lezuhanyozott, és a szobájába ment. Blackyt vitte magával, és elhelyezte az ágya mellett a kosarában. Dudley előző esti tapasztalata alapján, nyugodt éjszakára számított. Így kényelmesen elfészkelődött az ágyikójában, és álomba merült.

És akkor...

A kutyuli rázendített. Harry megsimogatta a fejecskéjét, és reménykedett, hogy, mint Dudley-nak, neki is elhallgat. Egy idő után feladta a reményt. Felvette a köntösét, és levitte a blökit a kertbe, hátha egy csurrantás után elhallgat. Nem jött össze. Megetette, megitatta, labdázott vele, dögönyözte, vakargatta a füle tövét, de amint újra lefeküdt, az állat újfent nyűglődni kezdett.

*

Dudley hajnali három után ért haza. Harry karikás szemekkel, egy szó nélkül a kezébe nyomta a jószágot, majd elvonult, hogy az éjszakából még hátralévő néhány órácskát, végre pihenésre használhassa.

November 24.

A következő két nap nagyjából ugyanúgy játszódott le. Harry dolgozott, hazament, Dudley elment dolgozni, Harry kutyázott, Dudley hazajött, Harry aludt három órát, aztán kezdődött az egész elölről.

Harry igazán szégyellte magát érte, de számolta a Dud költözéséig hátralévő perceket.

Aztán végre eljött a csütörtök, és Dudley Blackyvel megkezdte közös, különálló életét.

*

Alig várta, hogy hazaérjen a munkából. Elhatározta, hogy eszik pár falatot, és azonnal aludni megy, mert ilyen mértékű alvásmegvonással már nem bírja sokáig. Viszont, amint belépett a konyhába, észrevette, hogy valami szokatlan történt. Olyasmi, ami már régen nem. A kísértetnek kitett étel érintetlenül állt az asztalon.

Harry szíve összeszorult. Mi történhetett? Luna mégiscsak megzavarta, és emiatt feladta a menedékét? Vagy ez csak egy átmeneti dolog, és holnapra minden rendben lesz? Siport is kérdőre vonta, de ő sem tudott semmit a „fekete ember”-ről.

A nyugtalanító gondolatok egymást kergették a fejében, és bármennyire is fáradt volt, nehezen jött álom a szemére.

Folytatás...

Comments