?

Log in

No account? Create an account
Kísértetház

Kísértetház Londonban 24.


Tartalom: Harry szakít a varázsvilággal, ennek megfelelően mugli környékre költözik, és testhezálló mugli hivatást keres magának. Egy nap mérsékelten elégedett, csendes életét, különös zajok zavarják meg.

Korhatár: 16+

Figyelmeztetés: A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő, vagy visszataszító, kérlek ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling, és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Előző fejezet


November 20.

Harry egész nap, a Remusszal folytatott beszélgetés egyes részletein agyalt. Valóban „hiánya” van, ahogy Remus fogalmazott? Azért tartja Pitont vonzónak? Egyáltalán mikor figyelt fel rá, mint férfira?

Amikor kisdiákok voltak, mindannyian – kivétel nélkül – visszataszítónak találták a professzort. De visszatekintve, ennek inkább ellenszenves magatartása volt az oka, a külleme teljesen átlagos volt. Persze, hogy nem úgy nézett ki, mint a magazinok poszterfotói, de hány negyvenes férfi mondhatja el azt magáról? Flitwick fogai is sárgák és egyenetlenek, őt mégsem csúfolta érte senki. Bár az is igaz, hogy az aprócska professzor kevesebbet vicsorgott, hogy feltűnjön bárkinek is. Minervának ugyanolyan sápadt, sárgás a bőrszíne, mégsem volt érte sohasem nevetség tárgya. És a diákok nyolcvan százalékának, akik Pitont a zsíros hajáért megszólták, legalább annyira zsíros volt a haja, ha nem még zsírosabb. Velük szemben viszont, a professzor öltözéke mindig rendezett, és kifogástalanul tiszta volt. Összefoglalva, Piton a korának megfelelő, átlagos külsővel rendelkezett.

A túl tökéletes emberek sosem tetszettek Harrynek. Lockharttól egyenesen felfordult a gyomra. És – lehet, hogy azért, mert a testes férfiakhoz kizárólag negatív élmények fűzték, kora gyermekkorától –, a vékonyabb testalkatúakat részesítette előnyben. Igaz, hogy semmi baja sem volt Fred szem és hajszínével, de a sötét hajúak és szeműek voltak, akiket másodszor is megnézett. Ezek alapján, Pitont nem azért találja vonzónak, mert ki van éhezve, hanem mert az esete.

És mikor kezdett rá férfiként tekinteni? Erre egyszerű a válasz. Amikor serdülőkorában felfedezte a szexualitását, onnantól a rokonain kívül minden férfi férfinek minősült. Ez oszlott két al-kategóriára, az elérhetőkre és az elérhetetlenekre. Amíg a tanára volt, egyértelműen az utóbbi csoportba tartozott. Amikor együtt dolgoztak, akkor kezdett átcsúszni az elsőbe. Most kifejezetten az elérhetők közé számított. Hogy megkapható-e, az más lapra tartozik. Sajna.

Másrészről, ezt a „hiány” ügyet, nem ártana közelebbről megvizsgálni. Harry nem érezte magát annyira kétségbeesettnek, hogy ágyba bújjon az első jöttmenttel, akin átesik, különben elfogadta volna Fred ajánlatát. Mindenesetre, akkor is elgondolkodtató. Talán időszerű lenne elfogadni Dudley javaslatát, és felkeresni a klubot, ahol dolgozik. Ha tényleg sorban állnak a jobbnál jobb pasik, lehetőség nyílik rá, hogy gyakorlati vizsgálatnak is alávesse az elméletet. Elvégre könnyű ellenállni egy nem létező kísértésnek.

Így, Harry akcióba lendült, és előkereste a szórólapot, amit még régebben Dudley-tól kapott. „Vasárnap délután 2-től fél 8-ig, London legmenőbb topless-bulija. A belépés tagoknak ingyenes, másoknak 3£, amely magában foglalja az első ital fogyasztását, és az öltöző használatot. Megjelenés: kizárólag alsóneműben. Ne felejtsd otthon a legjobb fehérneműdet! Portyázz szabadon a sötétszobában, és a randi-fülkékben!” – hirdette a kiadvány.

Próba – szerencse! Három fontot megér.

*

Harry nem is tudta, miért nem szánta rá magát előbb, hogy ellátogasson Dudley klubjába. Még át sem kellett szállnia a metróról, és alig háromnegyed óra alatt háztól-házig megjárta. A bejáratnál, beállt a sor végére, és türelmesen várta, míg a két biztonsági őr átvizsgálta a belépőket, megnézte a tagsági kártyákat, illetve osztotta a napijegyeket. Hamar eléjük ért.

Helló, van tagságid?

Nincs. Egy belépőt kérnék. Dudley Dursley dolgozik ma?

Nem, ma szabadnapos. – A srác felnézett, és alaposan szemügyre vette Harryt. – Várj csak! Csak nem te vagy Dud híres-neves kuzinja? Tedd el azt a pénzt. Dud még a múlt században csináltatott neked belépőkártyát. Bent van valahol az irodában. Hé, Sid! Gyere, vedd át a helyemet egy pillanatra – kiáltott valahova a háta mögé, miközben egy narancssárga szalagot rögzített Harry jobb csuklójára. A hívásra egy újabb tagbaszakadt legény jelent meg. – Kösz. Ő Dud uncsitesója.

Nem mondod! – Az újonnan érkezett szájtátva bámult Harryre. Aztán kezet nyújtott: – Sid vagyok.

Harry kezdte kényelmetlenül érezni magát. Pont, mint tizenegy évesen, amikor először járt Hagriddal a Foltozott Üstben. – Helló. Harry vagyok – mutatkozott be.

A srác rávigyorgott. – Tudom.

Bocs, én még be sem mutatkoztam. Ted. – Az első biztonsági is megrázta a kezét. – Gyere velem, odaadom a kártyádat.

A bejárat után azonnal beléptek a baloldali ajtón. „Belépés csak a személyzet részére” hirdette a felirat. Egy oldalfolyosóra értek, amelyről több ajtó is nyílt. Kísérője tovább beszélt. – Ne lepődj meg, hogy mindenki ismer, de Dud annyit mesél rólad, hogy már mindenkinek a könyökén jön ki. Ha nem az unokatesód lenne, azt hinném, hogy totál beléd van zúgva. Megesküdtem volna rá, hogy túloz. De basz’ki, te tényleg gyönyörű vagy.

Harry érezte, hogy a feje búbjáig elpirul. Erre most mi a fenét mondjon? Szerencsére, nem volt szüksége rá, hogy reagáljon, mert megérkeztek az uticéljukhoz. – Helló, Gus. Ő Harry. Nem tudod, Dud hová tette a kártyáját?

Helló, Harry! – Az őr, aki a biztonsági kamerák monitorai előtt ült, rákacsintott. – Szerintem, nézd meg a táblán.

Ted neki állt átböngészni a parafatáblára többcentis rétegben feltűzködött üzenőcetliket. – Ah, meg is van. – Miután lekapargatta a műanyag borításról a Blu Tack-et, átadta Harrynek. – Használd egészséggel.

Kösz.

Használhatod a személyzeti öltözőt, de mehetsz a vendégekébe is, ahogy jólesik. Már vannak szépen, és elég jó a felhozatal. Kár, hogy melózom.

Dudley is mindig ezt mondja. Azt hiszem, inkább a vendégekébe megyek, de azért kösz.

Nincs mit.

*

Harry bizonyos szempontból megbánta, hogy nem fogadta el Ted ajánlatát, a személyzeti öltöző használatára. A vendégeké tágas volt ugyan, de szinte padlótól a plafonig telve látogatókkal. Viszont, itt nem kellett egyedül, egy szál gatyában végigsétálnia a felöltözött őrök között, akiknek majd kiguvadt a szemük, úgy megbámulták már ruhástól is. Megfojtom Dudley-t – fogadkozott magában.

A zsúfoltság ellenére, még talált bőven üres szekrényt. Kiválasztott egyet, és kotort egy félfenéknyi helyet magának a padon. Gyorsan levetkőzött. Elképesztően meztelennek érezte magát az alsónadrágjában. Körbenézett, és látta, hogy a többiek egészen fesztelenül viselkednek a ruhátlanságnak ebben az állapotában, és sokan a cipőjüket is magukon hagyják. Ezt a lehetőséget örömmel üdvözölte. Nem szívesen csámpázott volna körbe mezítláb.

A ruhájában keresett egy érmét, és bezárta a szekrényt, a karszalagra rögzített kulcsot a csuklójára csatolta.

Mivel nem ismerte a járást, és nem akaródzott kérdezősködnie, feltűnés nélkül követett egy csapat fiút, akik szintén végeztek a vetkőzéssel. Eddig nem nagyon nézelődött, de észrevette, hogy többen is alaposan végigmérik. Kábé így érezheti magát a jószág a marhavásáron.

Igaza volt Tednek. Tényleg elég jó volt a kihasználtság. A teremben lépni is alig lehetett, és még folyamatosan érkeztek. Amerre csak nézett, meztelen férfitestek hemzsegtek, és ütemesen rázták magukat a zene ritmusára.

Harry úgy vélte, némi alkohol talán átsegíti a kezdeti szemérmességen. Nekiindult, hogy átverekedje magát a bárhoz. Ez emberpróbáló feladatnak bizonyult. Igyekezett úgy mozogni, hogy minél kevesebb bőrfelülettel kelljen közvetlenül érintkeznie haladtában, de mégse húzódozzon látványosan. Nem volt egyszerű. Mikor végre elért a bárpulthoz, megkönnyebbülten felsóhajtott. Álmában sem gondolta volna, hogy ez a hely ilyen látogatottságnak örvend. Szemmel láthatóan, a többiek élvezték ezt a fajta érintkezést.

Helló, mit adhatok? – szólította meg a csapos. – Ó, ugye te vagy Dud unokatesója, Harry? Engem Richinek hívnak. Sid mondta, hogy itt vagy. Könnyű volt felismerni. Kócos fekete haj, szemüveg, kábító zöld szemek, eszméletlenül jó segg. Minden stimmel. El sem lehet téveszteni.

Talált, süllyedt.

Szóval, mit kérsz?

Egy gint tonikkal.

Oké, a vendégem vagy.

Kösz, Richi, de nem azért jöttem ide, hogy potyázzak. Csak Dudley annyit reklámozta ezt a helyet, hogy gondoltam engedek a csábításnak.

Legyen, ahogy akarod, de csak a következőtől. Viszont, ha szeretnéd meghívhatsz egy üdítőre – szolgálatban, sajna, nincs pia. A kijáratnál kell majd fizetni. Minden italnál húzok egy strigulát a karszalagodra.

Rendben.

Harry megkapta hőn áhított italát, koccintott Richivel, aztán a csapos visszatért a munkájához. A bárpultnak dőlve a tömeget nézte, amikor egy ismerős hang megszólította.

Jó napot, Mr Potter! – Harry megfordult, és a döbbenettől alig tudott szóhoz jutni.

Te jó ég! Brian, mit keresel te itt?!

A jó tanulmányi eredményeimért kimenőt kaptam a koleszból hétvégére. Haza nem mehettem, ezért a barátomhoz mentem. Ő Timothy, a barátom – mutatott a háta mögött álló szőkeségre.

Addig oké, de itt mit keresel? Történetesen, konkrétan tudom, hány éves vagy.

Legalább, Brian-be szorult annyi tisztesség, hogy elszégyellje magát. – Timothy már nagykorú, nekem meg egy haverom kölcsönadta a tagságiját. – Ezután pimaszul hozzátette: – Mindenesetre, nem gondoltam, hogy pont itt botlok magába.

Ne szemtelenkedj. Én már huszonsok éves vagyok, úgyhogy, veled ellentétben, teljesen jogosan tartózkodom itt. – Richi észrevette az újonnan érkezőket, és odajött, hogy felvegye a rendelésüket. – Richi, ennek a szépfiúnak, légyszíves, ne adj semmi alkoholtartalmút. Ismerem, egy sörtől totál kikészül – mondta, és nagyon csúnyán nézett Brian-re. Közben Timothy halkan kuncogott a háttérben.

Oké, Harry – nyugtázta Richi, és ő is csúnyán nézett Brian-re.

Látom, uram, maga törzsvendég – jegyezte meg kajánul Timothy.

Nem igazán. Most vagyok itt először, itt dolgozik az unokatestvérem. De ilyen az én formám! Nagy nehezen rászánom magam, hogy eljöjjek, és kiderül, hogy Dudley szabadnapos, a teljes személyzet ismer, túl nagy a tömeg az ízlésemhez, ráadásul összefutok az egyik kiskorú gyámoltammal.

Sajnálom, hogy nem úgy alakul a délutánja, ahogy szerette volna. Ugye, nem nyom fel a suliban, hogy nem otthon voltam? – kérdezte félénken Brian.

Persze, hogy nem. Vedd úgy, hogy minden érintett nevében kifejeztem nemtetszésemet.

Kösz, Mr Potter. Maga tök jó fej.

Brian, komolyan gondoltam, hogy semmi szesz. Nem azért nyomtalak be abba a suliba, hogy alig három hét elteltével, éghessen a pofám miattad.

Oké, uram, semmi szesz, megígérem.

Nem jön táncolni, Mr Potter? – vetette fel Timothy.

Még nézelődöm innen egy kicsit. Menjetek csak. Érezzétek jól magatokat.

Magának is jó szórakozást, uram! Viszlát! – A fiúk búcsút intettek, és elnyelte őket az örvénylő tömeg.

Harry lassan szopogatta az italát, és a táncolókat figyelte. Mostanra megszokta, hogy figyelmen kívül hagyja a saját meztelenségét, már a felbecsülő tekintetek sem zavarták annyira, és így felszabadultabban legeltette a szemét a többieken. Látott néhány ígéretes versenyzőt.

Egyszer csak, érezte, hogy a bárpulton támaszkodó könyökéhez valami könnyedén hozzá súrlódik. Oldalra pillantott. Egy nálánál kicsit idősebb krapek állt közvetlenül mellette, a bárpultnak támaszkodva. Ő is a tömeget pásztázta. Amikor észrevette, hogy Harry nézi, bemutatkozott.

Szia, még sosem láttalak erre. Jeremy vagyok.

Helló, én pedig Harry. Gyakran jársz ide? Én most jöttem először.

Aha, minden hétvégén itt lógok. Van, hogy hétközben is, hébe-hóba. Szerintem, ez a legjobb hely a városban. Te hová jársz?

Harry bajban volt. Most mit mondjon, hogy ne csináljon komplett hülyét magából? Ha megmondja az igazat, hogy mindig otthon ül, és még moziban is csak a Scooby Doo-t látta, egy problémás gyerekkel, a srác tuti szánalmasnak nézi érte. Viszont, ha elkezd hazudozni, és később belebonyolódik a hazugságokba, annak még cikibb lehet az eredménye. Így, a kissé szépített igazság mellett döntött. – Nem nagyon járok el. A legtöbbször hulla vagyok, mire hazaérek a melóból.

Mivel foglalkozol?

Még jobb. Semmiképp sem mondhatja, hogy a gyermekvédelemnél dolgozik, mert a pasas azt fogja hinni, ellenőrizni van itt. – Pszichológus vagyok, általában, problémás serdülőkkel dolgozom. – Ez jó.

Akkor érthető.

Huh. Ez jól ment. De..., mintha Jeremy közelebb húzódott volna. Igaz, ilyen tömegben ez elkerülhetetlen. – És te? Mit dolgozol?

Egy tervezőirodában vagyok épületgépész.

Az biztos érdekes lehet. Mindig irigyeltem azokat, akik értenek a műszaki dolgokhoz. Én tök analfabéta vagyok hozzá. Nekem már az is komoly kihívás, hogy megjavítsam a csöpögő csapot. – Ezért is marha jó, ha van egy manó a ház körül – tette hozzá gondolatban.

Én meg még emlékszem rá, milyen kamasz voltam. És egy cseppet sem irigylem a pedagógusokat. – Harryre mosolygott. – Jössz táncolni?

Megpróbálhatjuk. – A kiürült poharat letette a pultra. Richi rákacsintott.

Akkor, nosza. – Jeremy kézen fogta, és a táncparkettre húzta.

*

Ha az oldalvonalról nézve túlzásnak tűnt a zsúfoltság, innen a sűrűjéből, egyenesen fullasztónak. Minden oldalról körülvették az izzadságtól csillogó testek, véletlenül, vagy nem annyira véletlenül hozzá dörgölődztek tánc közben. Az egész sokadalom lüktetett az erotikától. Harryre mégsem volt különösebb hatással, attól eltekintve, hogy a mögötte lötyögő pasasról patakokban folyt a víz, és Harry úgy érezte, hogyha még egyszer belé törli, tuti elhányja magát.

És ekkor, Jeremy hirtelen megmarkolta a fenekét, és magához rántotta. Félreismerhetetlen keménység nyomódott a hasába. Harry őszintén kételkedett benne, hogy a srác rá indult be ennyire. Inkább az atmoszféra lehet az oka – gondolta, mikor Jeremy a füléhez hajolt, finoman megharapta a fülcimpáját, aztán a fülébe lihegte: – Akarlak. Most.

Harrynek ez adta meg a végső kegyelemdöfést. – Bocsi, sürgősen ki kell mennem a mosdóba – mondta, kitépte magát Jeremy karjaiból, és amilyen gyorsan csak tudta, elkezdte átvágni magát a tömegen. Nem figyelte, vajon a férfi követi-e. A vége felé, már a kezét a szájára szorítva futott, a mosdóban keresett egy üres fülkét, és szabályosan rávetette magát a fajanszra. Ennyit Sipor finom ebédjéről.

Amikor a mosdónál a száját öblítette, nagyon elszégyellte magát a megfutamodásáért. Mert azt el kellett ismernie, hogy a rosszullét tulajdonképpen kapóra jött. Szegény Jeremy. Csúnya dolog felhúzni valakit, aztán elmenekülni. De Harry nem akarta annyira Jeremy-t, különösen nem itt helyben. Egy kis tánc, esetleg még egy ital, aztán szépen hazamegyünk, és otthon, ráérősen, kényelmesen. Úgy esetleg. Végül megvonta a vállát: Jeremy a jelenlévő pár száz emberből majdcsak talál valakit, akit a vágy fog el, nem a hányinger.

*

A hideg friss levegő jót tett. Pillanatok alatt lecsillapodott a gyomra, és kitisztult a feje. A kijáratnál Ted és Sid megígértették vele, hogy máskor is ellátogat hozzájuk.

Ráérősen baktatott hazafelé. Szokatlanul tiszta volt az idő, és a korai sötétedés lehetővé tette, hogy élvezze egy kicsit a csodás csillagos égboltot.

Viszont, amikor befordult a sarkon, azonnal észrevette, hogy egy motorkerékpár parkol a háza előtt, a járda szélén. Mi a manó?

Közelebb érve, azonnal felismerte a lépcsőjén üldögélő, hatalmas, tetőtől talpig fekete bőrszerkóba öltözött alakot.

Helló, Dudley.

Szia, Harry. Hol a bánatban voltál ilyen sokáig? Már azt hittem, ide fagyok a küszöbödre.

Én meg szeretnék egyszer úgy hazaérni, hogy senki nem melengeti szegény ázó-fázó küszöbömet, mert aztán nagyon hozzászokik a kényeztetéshez, és tőlem is elvárja.

Ha-ha, marha vicces.

Egyébként a Man Bar-ban voltam. Pont elkerültük egymást.

Te elmentél a klubba? – kérdezte elképedve Dudley. – Ez nem lehet igaz! Mi a fenét keresel itt ilyen korán? A gatya-buli fél nyolcig tart.

Kívánsz még fagyoskodni egy kicsit? Mert akkor visszamehetek.

Brrr. Isten ments. De tényleg, miért jöttél el ilyen hamar?

Egy tag totál rám kattant.

Ezért eljöttél? Te nem vagy komplett! Én tutira meghúztam volna.

Az lehet, csakhogy a mi esetünkben, ő akart meghúzni engem, és az nem ugyanaz. Egyébként, mi járatban vagy? – érdeklődött Harry, miközben az ajtót nyitotta.

Hát, van egy aprócska probléma... És egy annál kicsit nagyobb probléma is.

Igen? Kezdd a nagyobbal.

Ellehetnék nálad pár napig? A lakásomat legkorábban csütörtök reggel foglalhatom el, mert az előző lakó szerdán költözik ki. Csak addig maradnék, ha beleegyezel.

Tőlem maradhatsz. Végülis elférsz, de azért kifejtenéd bővebben? – Dudley átvetette a vállán a motorostáskát. – Ennyi az összes cuccod?

Ja. Nem sok, mi?

Na, gyere be, odabent megbeszéljük. És mi a kisebbik probléma?

Ez. – Dudley benyúlt a bőrdzsekijébe, és kivett egy, az öklénél alig nagyobb, fekete gombócot.

Oké. És mi ez? – Ám ekkor a gombóc megmozdult, és előbújt egy szimatoló orrocska, és két álmos, csillogó gomb-szemecske.

Egy kiskutya.

Nem mondod.

Odabent Sipor köszöntötte őket. Harryt aránylag lelkesen, Dudley-t kevésbé, a kutyust némi aggodalommal. Harry megkérdezte tőle, evett-e valamit, az igenlő válasz után, mondta neki, hogy nyugodtan lepihenhet. Dudley-val a konyhában ültek le.

Szóval, hogy sikerült szert tenned a blökire? – kérdezte, és elkezdte előszedni az alapanyagokat, hogy csináljon kettőjüknek néhány szendvicset.

Voltaképpen, ő az oka az egész szitunak.

Csak nem kiraktak egy kiskutya miatt? Ezt azért nem gondoltam volna. Azt el tudom képzelni, hogy nem repestek a boldogságtól, de nem hiszem, hogy ennyire kiakadtak volna.

Nem igazán a kutyán borultak ki. De jobb, ha elmesélem az egészet. Piers tudott a lakás-bérlés dologról, és megemlítettem neki, hogyha majd egyedül lakom, szeretnék egy kutyát. Erre az a fasz, ma délután beállított, egy kölyökkutyával. De ez még nem lett volna baj, mert ahogy te is mondtad, anyámék túlélték volna. Mikor Piers épp indult, akkor jöttek meg, mert Marge-nál voltak látogatóban. Erre az a rohadt köcsög, úgy gondolta, baromi nagy poén lesz, ha ott a ház előtt, anyámék szeme láttára, lesmárol búcsúzóul. A többit, szerintem, el tudod képzelni.

Némi fantáziával. Anyukád szívrohamot kapott, apád agyvérzést.

Kis híján. Anyu sápítozott, apa ordított. Borzalmas dolgokat üvöltött rám, elmondott mindennek. Aztán közölte, hogy nem tűri tovább a házában ezt az erkölcsi fertőt. Én mondtam, hogy nem is kell, mert hamarosan elköltözöm. Erre anyu tényleg elájult, úgyhogy azt már nem is hallotta, hogy az újabb kirohanása után, álszent pedofil állatnak neveztem az apámat, és közöltem vele, hogy ő csak ne dumáljon, mert tudom, hogy állandóan utánad leskelődött.

Mi van?!

Te nem vetted észre? Én többször is rajtakaptam, hogy a fürdőszoba ajtajánál leskelődött, amikor te voltál bent, és a lába közét markolászta.

Az eszem megáll! De legalább, most már értem miért utált annyira. Ez egy jellegzetes magatartás, hogy a bűntudatból származó feszültséget az áldozaton, a bűntudat okozóján vezetik le.

Harry! Legalább vele ne legyél megértő! Neked még csak nem is az apád. Neked ő nem más, mint egy rohadt pedofil, aki utánad csorgatta a nyálát, és rejszolt, amíg te a fenekedet szappanoztad.

Dehogy vagyok vele megértő! De most már mi a fenét csináljak? – azon túl, hogy hálát adok istennek, amiért ennyivel beérte. Még belegondolni is rossz, mi lett volna, ha nem.

Harry, én esküszöm, hogy azonnal szóltam volna anyának, ha bármivel próbálkozik. Elismerem, hogy nem miattad, hanem mert féltem volna, hogy velem is kikezd, de esküszöm, hogy szóltam volna. Emlékszel, volt az az előadás a suliban, amelyben felhívták a figyelmünket az ilyen veszélyekre? Lehet, hogy én csak azért emlékszem rá, mert nem sokkal utána, ezen keresztül, engem is érintett. Egyszerűen rettegtem, hogy apám csinál valamit. Másrészről viszont, tök röhejes volt, ahogy az a nagydarab ember – aki alig tudott lehajolni, hogy bekösse a cipőjét –, ott görnyedt a kulcslyuknál.

Ez akkor is durva.

Az.

És te tényleg a fejére olvastad?

Mondom. Hallottad volna, hogy ő miket mondott rám. A különbség annyi, hogy amiket ő mondott, annak a fele sem igaz.

Remélem, azt tudod, milyen mákod van, hogy anyád előbb elájult? Képzeld el, mi lenne akkor, ha meghallja! Hozhattad volna őt is magaddal, mert, hogy ott akarná hagyni Vernont, az tuti. Aztán oda lenne a kényelmes agglegényélet. Anyuci az örömtanyádon vasalná tovább a zoknijaidat.

Jaj, ne – nyögte Dudley.

Holnap, azért fel kéne hívnod. De, kérlek, ne mondd el neki, hogy nálam vagy, és hol lakom. Nem akarlak megbántani, de nem szeretném az orrukra kötni. Persze, ha nagyon akarják, ki tudják deríteni, végülis nem titkos, de én végleg megszakítottam velük a kapcsolatot, és szeretném, ha ez a jövőben is így maradna – mindkét részről.

Dehogy mondom! Attól függetlenül, hogy a szüleimről van szó, tudod, hogy maximálisan egyetértek veled. Szerencséjük, hogy ilyen béketűrő természet vagy, mert én, hasonló helyzetben, biztos bevágtam volna búcsúzóul egy Molotov-koktélt az ablakon.

Na, jó, hagyjuk ezt a témát, és evezzünk gyakorlatiasabb vizekre. Mik a terveid az elkövetkező napokra? És mi a szándékod a blökivel? Egyébként milyen fajta?

Újfundlandi. Fogalmam sincs, mit kell csinálni egy ilyen kiskutyával, de majd utánanézek. A lakásba csütörtökön beköltözhetek, már felhívtam a tulajt.

Újfundlandi? Te meg vagy veszve? Tisztában vagy vele, hogy ez a kutya majd egy mázsás lesz? Ki fog zabálni a vagyonodból.

Most már mi a fenét tudok csinálni? Az a hülye Piers kész helyzet elé állított. Mindenesetre, azért gondolj bele, hogy néznék ki egy pincsivel. Mindenképp nagy testű kutyát vettem volna.

Jó, oké. És mit fogsz csinálni vele napközben?

Én éjszaka dolgozom, napközben vele leszek. Éjszaka meg úgyis alszik, nem?

Ahogy azt te elképzeled – jegyezte meg Harry fanyarul.

Csak ezt a pár napot bírd ki, légyszíves, és utána ígérem, eltűnök – kutyástól.

Már tök mindegy, nem? Ismersz annyira, hogy se kutyával, se anélkül, nem hajítanálak ki. Adtál már nevet neki?

Mit szólnál a Blackyhez?

Blacky

Hát, nem túl fantáziadús.

Pont te mondod? Azok után, hogy a varjadat Varjúnak keresztelted? Ááá!

Mi van?

Ennek ereszt a tömítése!

Ja, van az úgy, te nagy kutyatartó.

Kösz.

Folytatás...

Comments