?

Log in

No account? Create an account
Mistletoe

Fagyöngy 1.: Clara, ismerkedj meg Harryvel!, 2. rész

Fagyöngy

A mű eredeti címe: Mistletoe

Írta: Forever then some

Fordította: tothem

Átnézte: yatze

Korhatár: 18+

Főszereplők: HP/PP

Figyelmeztetés: Felnőtt tartalom! A mű slash, tehát két azonos nemű szereplő kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő, vagy visszataszító, kérlek ne olvass tovább.
A nevetséges jelenetek miatt, olvasás közben az étel-, és italfogyasztás veszélyes lehet.

Megjegyzés: AU, humor, befejezett.

Tartalom: Perselus konok nénikéje a városba érkezik, azzal a határozott szándékkal, hogy találkozzon unokaöccse jövendőbelijével. Mi lehet a gond? Pitonnak nincs jegyese, és az egyetlen személy, aki elérhető, hogy eljátssza a szerepet, nem más, mint Harry Potter.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling, és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Az eredeti történet a http://www.fanfiction.net/u/387462/Forever_then_some oldalon található.

Előző rész

1. Clara, ismerkedj meg Harryvel! - 2. rész


Clarának csak tíz percig tartott, hogy berendezkedjen.

Két percig, hogy lerakja a táskáját, és nyolc percig, hogy körülszaglásszon.

Mikor visszatért a földszintre, egyenesen elment Harry mellett a nappaliban, hogy szembenézzen Perselusszal a konyhában. – Nem volt semmi Harry dolgaiból a vendégszobában. Semmi. – Mikor Perselus vetett rá egy ádáz, rosszalló pillantást, dölyfösen védekezett. – Én nem próbáltam kutatni más emberek személyes holmija között, Perselus, tehát ne nézz így rám. Tudod, milyen kíváncsi vagyok, csak egy pillantást akartam rá vetni.

Harry, aki követte Clarát a nappaliból, gyorsan megkísérelte helyrehozni. – Amikor Perselus szólt nekem, hogy jön, minden holmimat elvittem, és mindent kitakarítottam önnek.

Vicces, Perselus nem tudta, hogy jövök. – Clara botja egy dobbanással a padlóhoz csapódott, ami rosszat sejtetett. – Ne próbálj felültetni, fiatalember! Tudom, miben sántikáltok ti ketten. Szégyelljétek magatokat, hogy hazudtok egy idős hölgynek.

Perselus kényelmetlenül mocorgott, rájött, hogy valószínűleg eljött az idő, hogy bevallja az igazat. – Tökéletesen igazad van, Néni, Harry nem a vendégszobában lakik. Ő…

Ő a hálószobában alszik, veled – fejezte be Clara néni. – Ne rágódj ezen. Én is így sejtettem abból, ahogy Harry hezitált, amikor megkérdeztem, vajon a vendégszobában lakik-e. Rájöttem, hogy nem akarjátok megsérteni az érzékenységemet. De – biztosíthatlak –, nagyon modern gondolkodású vagyok, és ámbár most még nem élvezitek a házasságkötésből származó előnyöket, mindketten felnőttek vagytok, és szabadon meghozhatjátok a saját döntéseiteket.

Harry az én szobámban alszik… ? – visszhangozta Perselus.

Igen. Igazság szerint – kezdte Clara –, ragaszkodom hozzá, hogy ott maradjon, ahol van. Semmi értelme, hogy kiköltözzön, csak azért, mert én látogatóba jöttem.

Nem! – csattant fel Harry és Perselus egyszerre.

Erre úgy tűnt Clara zavarba jött.

Úgy értem, biztos, hogy Pi… Perselus nem érezné kényelmesen magát, ha egy szobában kellene lennie velem, amikor itt van egy rokona – magyarázta Harry.

Perselus nem érezte kényelmesen magát,
ha ugyanabban a szobában kellett lennie Harryvel.

Soha.

Te jó Isten! Perselus, te elpirultál? – kiáltotta Clara, és csúfondárosan az unokaöccsére nézett.

Nem tudom – morogta Perselus. – Nem látom igazán jól a saját arcomat, igaz?

Piros vagy – erősítette meg Clara. – Nem hiszem, hogy ezt megelőzően valaha láttalak elpirulni.

Ha te mondod – felelte kurtán, és visszafordult a tűzhelyhez, ahol különféle fazekakkal foglalatoskodott.

Miért pirultál el? Egyszerűen azért, mert megemlítettem, hogy te és Harry együtt alszotok? Már biztos elérted azt a kort, mikor a szexuális kapcsolatok futó említésétől nem kéne elpirulnod.

Nem pirultam el. Egyszerűen meleg van.

Én nem érzem, hogy túl meleg lenne – erősködött Clara, miközben a botjával dübörgött, hogy nyomatékot adjon az észrevételének. – Harry, te is úgy találod, hogy túl meleg van idebent?

Nem. Nincs túl meleg.

Perselus a fogát csikorgatta. – Nos, én közelebb vagyok a tűzhelyhez.

Pfft. Én semmi meleget nem érzek a tűzhely felől.

Harry!

Igen?

Teríts meg! Ehetünk.

Harrynek és Clarának volt annyi esze, hogy belemenjenek a nagyon is szembeszökő témaváltásba.

Kicsit később, mikor mind a hárman végeztek a vacsorával, ültek az asztal körül, beszélgettek, bort ittak és a desszertre vártak. Harry, akinek sosem volt egy normális élete, amelyről beszélhetne, szinte élvezte a mugli vőlegény szerepét. Nem esett meg gyakran, hogy valaki olyannal beszélhetett, aki nem ismerte az egész élettörténetét. Így belemerült a szokatlan élménybe, kitalált magának egy tökéletes életet, és egy tökéletes háttértörténetet.

– … és emiatt döntött anyu és apu úgy, hogy idén karácsonykor a tengerhez utaznak, Cardiffba.

Eképpen ért véget Harry harmadik története a szüleiről. Még nem vette észre Clara rémült arckifejezését.

Clara néni rémülete megalapozott volt.

Elvégre, mint ahogy te is emlékszel, neki már említették, hogy Harry családja eltávozott.

Sokkal messzebbre, mint Wales.

Ihatnánk még egy kis bort, nem gondolja? – kérdezte Harry a történet végén.

Én már nem, de ti, fiúk, csak folytassátok.

Perselus kezdett felállni a helyéről, de Harry megállította. – Maradj, majd én hozom. A szobában van, igaz?

Rögtön ott leszek, hogy segítsek neked választani egyet – mondta Perselus, és hagyta, hogy Harry előremenjen.

Egy, vagy két perccel később, Perselus belépett a nappali/könyvtár/irodába, hogy megtalálja Harryt, aki rá várt.

Abban a pillanatban, mikor az ajtó becsukódott, Harry előtte állt – reménytelinek látszott. – Na, elég jól ment. Nem gondolod?

Valóban – helyeselt Perselus, és megkerülte Harryt, hogy a lépcső alatti kis tárolóhoz jusson, és megragadott egy újabb üveg bort. – Habár, talán hanyagolhatnád a történeteket a szüleidről. Előzőleg, már mondtam a nénikémnek, hogy elhunytak.

Mi van?! Nem hiheti azt! Perselus, egészen belemerültem egy hosszú mesébe arról, hogyan utazták be Angliát, és a nagynénéd végighallgatta az egészet, anélkül, hogy egy szót szólt volna.

Azt hiszi, hogy egy csöppet gyogyós vagy.

Ó, Merlin. – Harry megszégyenülten magába roskadt.

Nos, ez nem annyira rossz, tekintettel, hogy először azt hitte, hogy dühöngő őrült vagy. Csak meg kellett győznöm őt, hogy még nem tudtad feldolgozni a családod elvesztésének körülményeit, hogy a hazudozás róluk nem leküzdhetetlen, és, hogy jársz valakihez a problémával. Pillanatnyilag, többnyire sajnálatot érez irántad.

Te élvezed ezt – vádolta Harry.

Fogd vissza az agarakat. A leghatározottabban nem élvezem.

Na jó, nem ezt a helyzetet, de azt élvezed, hogy rendesen megaláztam magam.

Talán egy hangyányit. – Perselus önelégülten somolygott, megfordult, és elindult vissza a konyhába.

Harry metsző tekintettel bámult a távozó férfi hátára.

Perselusnak aggódnia kellett volna a következmények miatt, hogy megsértett egy nagyon erős, fiatal varázslót.

De mentségére legyen mondva, Harrytől azt várnánk, hogy mint olyan, nemes szívű legyen, aki fölötte áll olyan késztetéseknek, mint a bosszú.

Így hát, nem aggódott emiatt.

Hiba volt.

Először nem volt annyira nyilvánvaló. A borsszóró teteje leesett, és egy lágy légfuvallat belefújta a fűszert az orrába, ami elindított egy tüsszögésrohamot. Röviddel azután, mikor a desszertnél tartottak, úgy találta, hogy nem engedte el az evőeszközét, az mégis egyszerűen kicsúszott az ujjai közül, hangosan csörömpölt az asztalon, és süteménydarabokat szórt mindenfelé. Ezen a ponton Perselus gyanakodni kezdett. És ez a gyanú a későbbiekben megerősítést nyert, amikor szájához emelte a vizespoharát, csak azért, hogy ez az álla előtt magától kiömöljön, egyenesen az ölébe.

Perzi, figyelj oda, mit csinálsz! – kiáltotta rémülten Harry.

Perselus, még sosem láttam, hogy ilyen kétbalkezes lennél – dorgálta Clara.

Átázott nadrágban, Perselus mogorva pillantást lőtt Harryre, mert most már pontosan tudta mi történt. Átkozta magát, hogy megtanította a fiúnak a pálca nélküli varázslást.

Miért nézel úgy arra a fiúra, Perselus? Csak nem gondolod, hogy ez valahogy az ő hibája? Istenem, egész végig az asztal másik oldalán volt.

Perselus látta, hogy Harry szája sarka fölfelé görbül, mielőtt a fiatalember felemelte a szalvétáját, hogy megtörölje a száját – és elrejtse a jókedvét. Harrynek alig volt ideje, hogy élvezze a győzelmet, mielőtt háton fekve találta magát a padlón, széke romjai között. Hallotta Perselus halk horkantását, és azonnal reagált, viszonozva a szívességet. Perselus egy rövid, értelmezhetetlen hangot hallatott, ahogy az ő széke lábai is eltörtek, és minden eleganciát nélkülözve kiterült a padlón, szemközt Harryvel. Clara – jogos elővigyázatosságból – felpattant a saját székéről, és zavartan nézett le a két férfira, akik vasvilla szemekkel bámultak egymásra az asztal alatt; egyikük sem mozdult, hogy felálljon.

Remélem, egyikőtök sem sérült meg…

Minden rendben – morogta a két férfi egyszerre, miközben föltápászkodtak.

Jó. Akkor talán én visszavonulok a szobába, amíg ti ketten rendet raktok. Bízom benne, hogy a székek ott valamivel stabilabbak… –

Úgy ítélve, hogy a gyerekes csínyek valószínűleg méltóságon aluliak számukra,
hősünk és Harry a feszélyezett fegyverszünet mellett döntöttek.

Az este további része kellemetlen incidensek nélkül zajlott le.

Habár meg kell jegyezni, hogy Clara óvatosan, a széke szélén ülve töltötte –
csak a biztonság kedvéért.

Elmondanád még egyszer, mit fogunk csinálni? – kérdezte Harry később, aznap este. Clara figyelő szemei előtt mindketten jó éjszakát kívántak, és visszavonultak Perselus hálószobájába, ahol most álltak, idegesen és feszülten, rákényszerülve, hogy elviseljék egymás közeli társaságát a kis szobában.

Csak várnunk kell pár percet, amíg a nagynéném elrendezkedik éjszakára, aztán fellopódzhatsz a padlásszobába aludni. Van ott egy kempingágy.

Pompás, kösz.

Semmivel sem élvezem jobban, mint te, Potter.

Harry nekidőlt a könyvespolcokkal borított falnak. Perselus hálószobájában nem voltak székek, és nem akarta vásárra vinni a bőrét olyan tapintatlansággal, hogy leül Perselus ágyára. – Akkor miért nem vetsz véget ennek az egésznek? Mondd meg a nagynénédnek az igazat.

Azért, mert ez a leghatékonyabb módszer, hogy leszálljon rólam.

Én meg úgy gondolom, hogy ez hazugság.

Ó, úgy gondolod?

Ühüm. – Harry ellökte magát a faltól, és kiegyenesedett. – Te, Perselus, minden erőfeszítésed ellenére, még mindig törődsz vele, mit gondolnak rólad.

Nevetséges!

Ez az igazság – mondta vontatottan Harry, élvezte, hogy kényelmetlen helyzetbe hozhatja Pitont. – Azért akarod, hogy a nagynénéd azt higgye, van jegyesed, mert szeretnéd, ha azt hinné, hogy te is be tudsz illeszkedni valahová, hogy nem vagy egészen egyedül a világban. Azért, mert ha tudná, hogy igazából milyen nagyon magányos vagy, az összetörné őt.

Perselus szeme hideg volt, mint az acél. – Nem tudod, miről beszélsz.

Ha! – horkantott halkan Harry, és az arca szomorkás mosolyba húzódott. – Ha valamiről, hát a magányról eleget tudok. És, végül is, régebben ismerlek, mint a fél életem, az elmúlt néhány hónap nagy részét az otthonodban töltöttem a többi rendtaggal, oda-vissza megjártam az elmédet több alkalommal is… Szóval, összeszedtem pár dolgot.

Azt hiszed, ismersz engem? – gúnyolódott Perselus, mintha már az ötlet is teljesen abszurd lenne.

Azt hiszem, jobban ismerlek, mint a többiek – felelte Harry, a hangja halk és őszinte volt. – Például, tudom, hogy már ez a gondolat önmagában is halálra rémít.

Perselus dühösen megfordult, és kinézett a kis ablakon. – Valószínűleg már alszik. Ideje, hogy fölmenj a padlásra.

Harry az ajtóhoz ment, és egy utolsó, éles pillantással Perselus hátára, elfordította az ajtógombot, majd csendesen kilopakodott a folyosóra.

Óvatosan behúzta az ajtót, ügyelve rá, nehogy a zárnyelv rugója hallható kattanással ugorjon a helyére, ha Perselus nénikéje mégis éberen figyelné a fondorkodásukat.

Lassan megfordult, és egyenesen szembe találta magát Clarával. Az idős hölgy kihúzott egy széket a vendégszobából a folyosóra, és kényelmesen elhelyezkedett benne.

Ha Harry nem lett volna edzésben, felkiáltott volna meglepetésében. Minthogy edzésben volt, pusztán halkan megkérdezte: – Mit csinál itt kint?

Nem alszom sokat. Szeretek kötögetni éjszaka. – Egy táskára mutatott, amelyből több hosszú kötőtű állt ki, és különböző színű fonalvégek.

Itt?

Persze, hogy itt. Ide van kitéve a kedvenc festményem. Az „Elveszett hajó a tengeren”. – Harry válla fölé intett a fejével. – Ott van. Valaha a nagyszüleimé volt, Perselus dédszüleié. Gyerekkorom óta szeretem. Tulajdonképpen, nekem csak ennyi maradt utánuk.

Harry megfordult, hogy lássa, mit néz Clara. A néni meggyújtotta a hálószoba ajtaja melletti egyik falilámpát. A fény egy igazán ronda olajfestményt világított meg, amelyet Harry egy tornádóba került régi bakancsnak nézett.

Csak itt fog üldögélni. A festménnyel.

Clara élénken bólintott. – Alighanem egész éjjel.

Egész éjjel? – Harry szeme elkerekedett a növekvő hitetlenségtől. Egyre kevésbé tűnt valószínűnek, hogy képes lesz megszabadulni Perselustól.

Egész éjjel – erősítette meg Clara egy kedves mosollyal. – Éppen itt. Na, sipirc. – Az utóbbit akkor tette hozzá, mikor Harry csak állt tovább a folyosón, és üres tekintettel bámult rá.

Megfordult, hogy kinyissa az ajtót, és visszatérjen Piton szobájába.

Harry, drágám?

Igen?

Nem azért jöttél ki, mert szerettél volna valamit?

Igaz… A mosdóba kellett mennem – improvizált Harry.

Clara nézte Harry kezét az ajtógombon. – És már nem kell?

Harry érezte, hogy felforrósodik az arca. – Igaz… Akkor megyek is… – Elindult az ajtótól, tett egy lépést le a folyosón, arra, amerre – ha az emlékei nem csaltak – a fürdőszoba volt.

Harry?

Harry újra megállt.

Elfelejtetted, hogy Perselus szobájából is nyílik egy fürdőszoba?

Igen, persze. – Még egyszer megfordult, és kinyitotta a hálószoba ajtaját.

Potter, mi a… ? – morogta Perselus, amikor a fiú újra felbukkant az ajtóban.

Jó éjt, Clara! – mondta Harry hangosan, hogy félbeszakítsa a másik férfit. – Reggel találkozunk.

Jó éjt, Harry! – Aztán felemelte a hangját, hogy a hálószobában is lehessen hallani. – Jó éjt, Perselus!

Harry bezárta az ajtót, miután belépett a hálószobába. Perselus szeme elkerekedett, és egy kis kétségbeesés látszott benne. – Mit keres odakint?

Üldögél és kötöget odakint. Egész éjjel.

Micsoda? Miért?

Azért, mert gonosz – mondta Harry rosszindulat nélkül, inkább félelemmel vegyes tisztelettel. – Briliáns és gonosz.

Perselus csak nézett rá, sandán és szemrehányóan.

Ne nézz így rám– suttogta Harry, hogy ne hallatszódjon ki. – A te nagynénéd. Nem tudnék csak áthoppanálni a másik szobába?

Perselus a fejét rázta. – A házon lévő védővarázslatoktól senki sem tud ki-behoppanálni. Itt kell töltened az éjszakát.

Ó, Merlin – sóhajtotta Harry.

Igen, én is egészen el vagyok ragadtatva a lehetőségtől, te hülye – vágott vissza fojtott hangon Perselus. Az ágyhoz ment, és visszahajtotta a takarókat. – Menjünk aludni.

Harry összefonta a karjait a mellkasán. – Én biztos, hogy nem fekszem egy ágyba veled.

Én meg biztos, hogy nem hagyom, hogy egy ágyba feküdj velem – Perselus fejbe dobta Harryt egy fölösleges párnával. – Bőséges hely áll rendelkezésedre a padlón.

Baszd meg – morogta, és nézte a poros, szőnyeggel borított padlót.

Perselus bemászott az ágyba, magára rántotta a takarót. – Pontosan tudom, miről beszélsz, de biztosíthatlak, hogy nem áll szándékomban megbaszni semm… Mit csinálsz?

M’nek ’á’ik? – felelte Harry az ingén keresztül tompított hangon, amelyet éppen most húzott át a fején. Az inget egy csomóban a sarokba dobta, és elkezdte kinyitni a nadrágja sliccét.

Újfent kérdezem, mit csinálsz?! – bömbölte Piton, vagyis inkább bömbölte volna, ha a nénikéje nem ült volna az ajtó túloldalán.

Kényelmetlennek találom, hogy teljesen felöltözve aludjak – válaszolta. Lehámozta a nadrágját, és azt is a sarokba rúgta. – Holnap kilopódzok, és elhozom néhány ruhámat, nem igazán készültem poggyásszal, mikor ide jöttem.

Csak ne hagyd a ruháidat egy halomban a padlón! Akaszd fel, különben átbukunk rajta! És, ha már úgyis a gardróbban jársz, kölcsönvehetsz valamit; amiben aludhatsz.

Harry fintorgott, de előrehajolt, felszedte a ruháit, és bevitte Piton gardróbjába. – Aggódsz az erényemért, Piton?

Maradj gyakorlatilag meztelen, ha kívánsz, engem biztosan nem érdekel. De mivel tél közepe van, egy kicsit huzatos a padló, és nem venném lelkemre, ha bármely fontos alkatrészed lefagyna.

Harry gúnyosan fújt egyet, majd fellógatta az ingét és a nadrágját egy üres kampóra a gardrób ajtaján. Hátranézett a válla felett. – Bármi egyéb azzal kapcsolatban, hogy mit vehetek kölcsön, és mit nem?

Bánom is én! Válassz valamit a hátsó vállfákról.

Harry kiszúrt egy kényelmesnek látszó, elöl gombos inget – naná, hogy feketét –, és kihúzta. Úgy döntött, hogy nem vacakol a gombokkal, a boxeralsója úgyis eltakarja mindazokat a fontos részeit, amelyekre az imént Perselus utalt. Belecsusszant az ingbe, és visszatűrte az ujját, hogy be tudja gombolni. Szappan és szantálfa szaga volt. Harry az arcához húzta a gallért, és diszkréten beszippantotta a kellemes illatot.

Tiszta – csattan fel Perselus türelmetlenül, és egy kicsit védekezően, mert látta, ahogy Harry felemeli a gallért és megszagolja. – Ki szoktam mosni a ruháimat.

Én nem… – Harry megállította magát a magyarázkodás közepén. – Felejtsd el. Jó éjt, Piton.

Nox.

Kialudtak a fények, és Harry ottmaradt a sötétben. Hangosan sóhajtott, aztán leereszkedett a padlóra, és a párnát a feje alá húzta. Egyik oldalról a másikra forgolódott, próbált kényelmesen elhelyezkedni.

Abbahagynád a vergődést? – sziszegte egy pillanat múlva Perselus.

Te könnyen beszélsz, a kényelmes ágyban.

Egy takaróbatyu csapódott hozzá a sötétben. – Picsogó kölyök.

Érzéketlen tetű.

Szükségtelen megjegyezni,
hogy nemigen volt nyugodalom aznap éjszaka.



Folytatás...

Tags:

Comments

Bearanyoztad az estém. Már el is felejtettem, mennyire élveztem ezt a történetet.Azért magyarul valahogy mégis élvezetesebb. :) Hangosan kacagtam a gép előtt. Magam előtt láttam a két szék törött lábait, és Clara néni gyanakvó tekintetét. Nagyon élveztem. Köszi az élményt.
Alaposan feldobtad (és meghosszabbítottad) az ebédidőmet, köszi:-))

(Anonymous)

Mis Piton

Nagyon jó volt ez a rész! Jókat nevettem Perselus és Harry bénázásán. Nem tudom, hogy bevette-e a néni, hogy ők ketten jártak. Na rohanok olvasni a folytatást. Szia!