?

Log in

No account? Create an account
Kísértetház

Kísértetház Londonban 22-23.


Tartalom: Harry szakít a varázsvilággal, ennek megfelelően mugli környékre költözik, és testhezálló mugli hivatást keres magának. Egy nap mérsékelten elégedett, csendes életét, különös zajok zavarják meg.

Korhatár: 16+

Figyelmeztetés: A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő, vagy visszataszító, kérlek ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling, és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Előző fejezet


November 17.

Harry belépett a konyhába, és rögtön úgy érezte magát, mintha Hitchcock híres filmjének, a Madaraknak a forgatásán lenne. A kis teret elárasztották a baglyok. Hedvig visszaért McGalagony válaszával, és nyugodtan ült Varjú kalickájának tetején. Méla megvetéssel szemlélte a két idegen baglyot, akik lankadatlan lelkesedéssel tépték egymást. Sipor kísérlete, hogy szétválassza őket, kudarcba fulladt.

Varjú

Mi ez a zenebona?!

Hedvig vetett egy utolsó lesajnáló pillantást a fegyelmezetlen postásokra, majd Harry karjára röppent és átadta a levelet. Minervára jellemző módon, a válasz tömör, és lényegre törő volt.

Drága Harry!

Köszönöm az értesítést. Azonnal intézkedem.

Üdvözlettel:
Minerva

Hála Merlinnek! Legalább ez az ügy megoldódik. Harry a két veszekedő felé fordult. Rémülten vette észre, hogy a kuvik egy baljóslatú piros borítékot hozott. – Melyikőtök jött előbb?

A másik idegen madár – egy karvalybagoly – hozzá repült. A kuvik hangos huhogással méltatlankodott, de a helyén maradt. Harry igencsak meglepődött, amikor meglátta a rég nem látott kézírást.

Harry drágám,
gáz van.
Kérlek, ne haragudj ránk, de véletlenül elszóltuk magunkat.
Annyira szégyelljük az egész dolgot, de nem vettük észre, hogy Hermione hallótávolságban van, és kikottyantottuk, hogy Sipor nálad lakik.
Nem így, konkrétan, hanem, hogy visszakerült a jogos gazdájához.
Egészen pontosan, Minerva érdeklődött, hogy nem tudjuk, vajon Luna sikerrel járt-e, hogy visszajuttassa az igazi gazdájához.

Tényleg, nagyon sajnáljuk. És ne haragudj ránk érte.

Reméljük, még idejében megkapod a levelünket.

Cupp-cupp, és imádunk:

Gred és Feorge

Jaj, ne – nyögte Harry. Adott egy darabka kolbászt a tányérjáról a madárnak, majd magához intette a kuvikot. – Na, gyere. Legyünk túl rajta.

Amint felnyitotta a borítékot és kivette az üzenetet, a házat betöltötte Hermione mennydörgő hangja. – A szomszédok imádni fogják – jegyezte meg Harry.

Te alávaló rabszolgatartó!
Kizsákmányoló bitang!
Remélem örülsz, hogy egy védtelen lény véres verejtékével édesítheted a teádat?!
Mélységesen csalódtam benned!
Amíg jóvá nem teszed ezt az emberiségellenes büncselekményt, addig ne is kerülj a szemem elé!
Keseredjen meg a szádban a falat, amelyért egy szerencsétlen manónak kellett fáradoznia!
Zsarnok!

Legnagyobb meglepetésére, a rivalló nem égette porrá magát, mihelyst elolvasta, hanem felragasztotta magát a falra, az asztal fölé. Minden bizonnyal azért, hogy Harrynek kellő lelkifurdalása legyen, ha leül meginni a védtelen lény verejtékével megédesített teáját. Hiába, no, Hermione mindig is jó volt bűbájtanból.

Ennek a madárnak is akart adni egy darab kolbászt, de a kuvik csak dölyfösen felemelte a csőrét, és kirepült a bagolykibúvó-nyíláson. Az ikrek baglya, kicsivel utána szintén útnak indult.

Most, hogy végre helyreállt a béke, Harry Siport kereste. Rá is lelt a konyhaasztal alatt. Ott kucorgott az istenadta, és keservesen zokogott. – Mi lesz most szegény Siporral? Hová jut szegény Sipor öregségére?

Sipor, megtennéd, hogy kijössz az asztal alól? – A manó nehézkesen előmászott. – Ugye, nem bánod, ha a verejtéked helyett, én inkább cukorral kérném a teámat? Ne reszkess már annyira, nem foglak elűzni. Ez az otthonod.

Jaj, jaj, jó gazdám micsoda bajt zúdít magára! Sipor nem akarja! – kesergett tovább.

Ugyan már! Ha ’Mione haragszik, majd megbékél. Ha meg nem, az ő baja. Szép tőle, hogy az ételmegkeseredős-rész csak fenyegetés, nem pedig átok. Akkor tényleg lenne egy kis probléma. Szerinted, az a vacak lejön szépszerével, vagy csak fallal együtt? – Sipor csettintett az ujjával, és a vörös tacepaonak egy szempillantás alatt nyoma sem volt. – Látod? Máris sokkal jobb.

November 19.

Harry elhatározta, hogy egy nagybevásárlás időszerű. Szombat délelőtt felcihelődött, és elment a Tescoba. Pénteken felhívta Josht, hogy megdicsérje a sikeres hétért, és, hogy jutalomból elhívja magával. A szórólap szerint, ezen a hétvégén bohóc-műsor lesz a gyerekeknek az áruház előterében. Josh örömmel újságolta, hogy nem ér rá, mert jó magaviseletéért, és a három A-s osztályzatért, amit a héten kapott, elviszik a vidámparkba. Robert is megy, de ez nem baj, mert ő is kijavította a D-jét matekból. Harry icipicit csalódott volt, hogy egyedül kell mennie, de végtelenül megkönnyebbült, hogy Josh végre megtalálja a helyét a családban.

*

Már az utcájukban húzta színültig rakott, gurulós banyatankját, amikor meglátta, hogy a bejárati lépcsőn – a hideg ellen, fázósan nyakába húzott köpenyben –, ücsörög valaki.

Közeledtére, az alak felállt, és kitárt karokkal elindult felé. – Harry! De jó újra látni!

Remus? Te jó ég! Csak nincs valami baj? Gyere, menjünk be.

Semmi baj, Harry. Sajnálom, ha megijesztettelek, nem állt szándékomban. Nem azért jöttem, mert baj van. Nálunk minden a legnagyobb rendben.

Teddy hogy van? Mennyi idős is?

Ó, remekül! Majd kicsattan. Most tölti a nyolcat, januárban.

Egek, mekkora már! Várj csak egy picit. – Harry előre ment, és megkereste Siport. – Sipor, nagyon kedves vendégem jött. Szeretném, ha nem hoznál szégyent a fejemre. Értetted? Nincs motyogás. Semmi rosszindulatú megjegyzés. Rendben?

A manó a tunikája szélét morzsolta, mint mindig, ha zavarban volt. – Sipor megértette, gazdám. Sipor hoz teát, és süteményt. – Azzal elcsoszogott a konyhába.

Remus, menjünk a nappaliba. Hagyjuk Siport érvényesülni a konyhában.

Igen, hallottam, hogy hozzád került a manó. Pont az ikrek boltjában voltam, amikor Hermione patáliát csapott miatta.

Bent jártál az ikreknél?

A bájitalokat vittem. Androméda üzlete egész jól prosperál.

Tényleg, a bájitalok. Láttam is, amikor egy hete ott voltam.

Ott voltál? És azok a disznófülűek még csak nem is mondták!

Tudták, hogy nem akartam nagydobra verni az ottlétemet. Egyébként, már kérdezni akartam, hogy találtál meg?

A környéket nagyjából sejtettem, úgyhogy elmentem a metróállomásig, és onnan – Remus a mutatóujjával megütögette az orrát – már gyerekjáték volt. Alig múlt két nappal telihold, ilyenkor a szaglásom még zavaróan éles.

Úgy könnyű! És volt valami kifejezett célja a látogatásodnak, vagy csak puszta baráti gesztusnak szántad?

Tulajdonképpen, kérdezni akartam valamit. Nem tudod, mi lehet Perselusszal?

Sajnos, nem. A tárgyalás óta nem láttam. Aggódom érte, de ezzel a bájital-üzlettel, talán sikerül talpra állnia. Mint ahogy nektek is.

A Coca-cola bájitalok reklámplakátja

Igen, épp ez az. Androméda nem árulná el a világért sem, de tudom, hogy Perselus főzi a bájitalokat. Nekem is mindig elküldi az enyémet.

Miből gondoltad, hogy én tudok róla? Mármint Pitonról.

Amikor a mostani farkasölőfű-főzet megérkezett, sikerült egy futó pillantást vetnem a bagolyra, aki hozta. Eddig még sosem láttam, mert mindig olyankor hagyja ott, amikor nem vagyok a közelben. A lényeg, hogy egy hóbagoly volt. Nagyon hasonlított Hedvigre, és rögtön te jutottál róla eszembe. Persze, Androméda lehurrogott. Azt mondta, hogy csak képzelődöm. Ettől még gyanúsabb lett, mert a bájitalokkal is folyton titkolódzik. Pedig teljesen fölösleges. Először is, mert annyira egyértelmű, másodszor pedig, mert az üvegeken félreismerhetetlen Perselus illata.

Nem tudom, hogy kerülhetett oda Hedvig. Mostanában sokat csavarog. Lehet, hogy körbelátogatja az ismerősöket unalmában, mert nincs elég megbízatásom számára.

Lehet. Bár szokatlan viselkedés lenne egy bagolytól, igaz, Hedvig mindig is értelmesebb volt az átlagnál.

A bájitalok eredetét az ikrek, meg én is kikövetkeztettük, pedig mi csak átlagos szaglással rendelkezünk.

Ha már a szaglás szóba került, itt a házban is halványan érzem Perselust.

Nemrég, Sipor adott nekem kalapkúra bájitalt. Elképzelhető, hogy a professzortól szerezte.

Szerintem, annál erősebb. De lehet, hogy ilyen közel a teliholdhoz, csak én vagyok túlságosan érzékeny.

Hacsak az nem. És te, veled mi történt mostanában? Van állásod?

Semmi érdekes. Andromédának segítek. A nagyobb tételeket, amelyeket a bagoly már nem bír el, – és megbűvölni sem lehet, hogy könnyebbek és kisebbek legyenek –, én szoktam házhoz vinni. Ahogy nőnek az igények, egész jól kitölti az időmet.

Sipor megjelent a teával, mindkettőjüknek felszolgált egy csészével, az alacsony dohányzóasztalra lerakott egy tál teasüteményt, aztán diszkréten kiosont.

Örülök, hogy jól vagy.

És te, Harry? Veled mi újság?

Nem tudom, mennyit hallottál. Elvégeztem az egyetemet, gyermekpszichológus vagyok, a gyámhatóságnál, a gyermekvédelemnél dolgozom. Lunával tartom a kapcsolatot.

Harry...

És mielőtt megkérdeznéd, nem áll szándékomban visszamenni. Semmi szín alatt.

Nem azt akartam kérdezni. Nem mondom, hogy örülök a döntésednek, vagy jónak tartom; mert magad is láthatod, hogy nem tudsz teljesen szakítani a lényed egy meghatározó részével. De beletörődtem, és nem akarlak érzelmileg zsarolni, hogy feladd azt az életet, amelyért keményen megdolgoztál. Sokan még nem jöttek rá, de semmi jó nem sülne ki belőle. Arra lennék kíváncsi, hogy gondoltál-e már a családalapításra? Van-e valaki a láthatáron? Bár, ha tolakodónak tartod a kérdést, ne válaszolj. Csak megnyugtatna, ha tudnám, hogy nem vagy magányos.

Ez esetben, semmi jó hírrel nem tudok szolgálni.

És mi van Miss Lovegooddal? Ő igazán kedves lány.

Ő jól van. A minap benézett. Csütörtökön írtam neki, úgyhogy hamarosan megint várható. De miért kérdezed? Te biztos többször látod, mint én.

Nem így gondoltam.

Ja! Én leszek a tanúja.

Ne haragudj, Harry, de ezt most végképp nem értem.

Karácsonykor lesz az esküvője, és én leszek a tanúja. Ha ő győz, biztos kapsz meghívót. Még nem tudtak megállapodni Colinnal, hogy nagy, vagy csak családi esküvő legyen. Egyébként gyermeket vár.

Gyermeket vár?! Kitől?

Jaj, Remus! Luna nem olyan! Természetesen Colintól. Így legalább, Colin végre megkapta a kellő lökést, hogy megkérje. Különben, lehet, hogy nyolcvan éves koráig várt volna.

És téged nem is zavar?

Már miért zavarna? Tökre örülök nekik. Várjunk csak... Jesszusom! Te azt hitted, hogy Luna meg köztem van valami? – Harry úgy elkezdett nevetni, hogy majdnem lefordult a karosszékből.

Remus értetlenül nézett rá. – Mi olyan nevetséges azon, hogy azt hittem, viszonyod van egy csinos, kedves lánnyal?

Harry lassan lecsillapodott. – Nem mondod, hogy te nem tudtál Fredről?

Hogy jön ide Fred?

Esküszöm, akkor te vagy az egyetlen, aki nem tudja.

Mit?

Hogy az utolsó roxforti évemben hülyére keféltük egymást. – Harry felpattan, és megütögette Remus hátát, mert szegény kis híján belefulladt a teájába. – Na, ennyit a te híres szaglásodról.

Ha már nem kívánod a társaságom, elég ha megmondod, semmi szükség rá, hogy teába fojts.

Bocsi – vigyorgott Harry. Aztán elkomorodott. – Zavar?

Nem. De ezek szerint, a családalapításnak lőttek. Azért gondoltam, hogy viszonyod van Miss Lovegooddal, mert a tiéden, Perselusén, meg az unokatestvéredén kívül, az ő illatát éreztem még a házadban. És olyan erősen, mintha többször járna itt. Ja, és még egy gyerekét. De az övét csak halványan, felteszem egy hétnél régebben volt itt.

Ez igaz, Luna többször meglátogat, de pusztán barátok vagyunk. Kösz, hogy nem hoztál össze az unokatesómmal.

Nincs mit. Perselusszal sem hoztalak össze.

Hm. Pedig neki lenne esélye.

Kinek, Perselusnak? Te meghibbantál, vagy ennyire hiányod van?

Már miért hibbantam volna meg? Gyönyörű szeme van. És csodás hófehér bőre, és elegáns vékony keze, és nagyon intelligens, és az a fanyar humora...

Rendben, rendben, ne folytasd! Ennyi is bőven elég – tiltakozott Remus. – Mindenesetre, engem érdekelne, hogy miért érezni itt ilyen erősen Perselus szagát. Biztos vagy benne, hogy nem járhatott itt a távollétedben? Bár – nem is tudom, hogy magyarázzam meg –, nem olyan, mintha itt járt volna, kimondottan, ebben a szobában, hanem, mintha itt lakna a közelben. Valahogy, úgy jelen van az illata. Ha például, ez egy többlakásos ház lenne, azt mondanám, hogy itt lakik a másik lakásban.

Értem. Hát pedig, itt csak én lakom, plusz Sipor, az állatsereglet, meg a kísértet.

Kísértet?

Nem egyértelműen. Luna szerint kísértet, Hermione szerint hajléktalan, Sipor „fekete ember”-nek hívja. Pár napja láttam is. De csak a tükörképét, és szemüveg nélkül, úgyhogy, ha megnyúznának sem tudnám megmondani kicsoda.

Nem lehetséges, hogy Perselus az?

Az ismérvek alapján, akár ő is lehet, de nem hiszem. Ő biztos nem lenne olyan óvatlan, hogy meglássam. Hacsak, nem ő akarta, hogy tudjak a jelenlétéről, akkor viszont, nem szívódott volna fel azon nyomban. Meg ugyebár, tudjuk, hogy nagyszabású bájitalüzletet bonyolít. Szerinted, itt a házban, elfér egy akkora laboratórium?

Hát, a csuda tudja. Akarod, hogy egy kicsit körbeszaglásszak?

Isten ments!

De miért ne?

Mert nem akarom elüldözni. De igazán nem értelek. Te vetetted fel, hogy szerinted Piton a rejtélyes idegen, és pont te ajánlkozol, hogy felderítsd a búvóhelyét. Mit gondolsz, meddig maradna, ha rájönnénk, hogy ő lakik itt?

Igazad van. De nem zavar, hogy itt lakik valaki a házadban? Én, griffendéles vérfarkas létemre, feszélyezve érezném magam.

Nem igaz, hogy mindenki ezzel jön! Engem nem zavar. Sőt, én örülök neki, hogy akár ismeretlenül is segíthetek. Ha meg ismerős, annál inkább. Azt sem tudom, mi a fenéért aggódtok. Lehet, hogy felhagytam a varázslással, de attól még varázsló vagyok. Először is, megérezném, ha valami fenyegető jelenlét lenne az otthonomban; másodszor, ha Voldemorttal elbírtam, majdcsak megvédem magam egy mugli hajléktalantól. Ráadásul, itt van Sipor is. A házimanókkal nem könnyű elbánni, ha meg minden kötél szakad, tud hívni segítséget. Azért megnyugodnék, ha Piton lenne. De csak, mert akkor tudnám, hogy itt biztonságban van. Az én házamban biztos nem bántanák.

Oké, Harry. Csak elmondtam az érzéseimet az üggyel kapcsolatban. Nem akartam bírálni az álláspontodat, és megértem a vágyadat, hogy segíts a rászorulóknak. Csak ez az egész olyan furcsa.

Az.

*

Remus körülbelül még egy órát maradt. Szerencsére, Harry szerelmi élete, és a lakáskörülményei lekerültek a napirendről.

Folytatás...

Comments