?

Log in

No account? Create an account
bumblebee

És végre!

Először a szavazás állásáról. Szerintem, már lezárták, de még két szavazat hiányozna az első helyhez. A romház egy szavazattal van előttem.
Nagyon köszönöm, hogy a szavazataitokkal támogattatok!

Ééés most: Vietnam!

Vietnami ünnepek

Mivel az éjszaka közepén, tök sötétben érkeztünk meg, és a taxi közvetlenül a hotel előtt tett le, másnapig semmit sem láttunk a környékből.
Nem volt sok időnk a kultúrsokkra, mert kb. fél háromra kerültünk ágyba, viszont délben kezdődött az esküvő. Szerencsére nem a város másik végében, de azért taxiztunk egy darabig.



A kert részlete az első napi esküvő helyszínén



A vietnami esküvőnek nincs a nálunk megszokott hivatalos része. Az unokaöcsém szerint, világbajnok a dolog, mert „mindenki eszik, fizet és hazamegy”.
Azért, ahogy megfigyeltem, vannak kötelező tartalmi elemek.

Balról jobbra: Ha szülei és unokahúga, az ifjú pár, nagynéném és apám



Ilyen a vendégek fogadása. A házasulandók és az örömszülők a terem ajtajában állnak, és személyesen fogadják a vendégeket.
Aztán az ifjak és az örömszülők felmennek az terem elejében lévő kis színpadra, ahol mindkét családból – általában – a családfő rövid beszédet intéz az egybegyűltekhez.
Ezután az ifjak meggyűrűzik egymást, amelyre gyakorlatilag mindkét részről a teljes rokonság a tanú.

A pezsgőszökőkút, a „pertuivás” és a tortavágás csupán külföldről átvett flanc. A legtöbb étteremben a torta nem is igazi, hanem műanyag (mivel a meleg miatt nem nagyon ismertek a cukrászsütemények), és a pezsgőszökőkúthoz a poharak egymáshoz vannak ragasztva. (Atiéknál igazi torta volt, de csak a második napi eseményen, és különálló poharakból volt a piramis.)
Ami viszont megint csak kötelező tartalmi elem, hogy az ifjú pár az egész vendégsereggel egyenként koccint. Ők mennek oda mindenkihez. Nincs „a sorbaállás után mindenki lenyalja a maga részét a menyasszony sminkjéből” típusú gratulálás.




Aztán a rokonság valóban eszik, fizet és távozik.
A kaja közben van még egy kötelező dolog: a vízben főtt csirkehús.
A magyarok erre általában erőteljesen fujjognak, mert ez tényleg sima vízben főtt hús. Magában semmi íze. Igenám! De a vietek nem magában eszik, hanem kis tálkákban felszolgált mártásokba mártogatják. És úgy már teljesen jó. Ez egyébként hagyományosan ünnepi kaja, így kötelező része minden egyéb nagy családi rendezvénynek is.
Ezen túl egyébként nincs olyan trakta, mint nálunk. Édességek egyáltalán nincsenek. Gyümölcs a desszert.

A fizetés rész is egy kicsit eltérő. Ajándékot, általában valami értéket, csak a közvetlen család ad. A többiek az erre a célra szolgáló piros-arany díszítésű, szívalakú perselybe dobják a pénzt. A meghívottak nem fukarkodnak. Még az egészen fullextrás esküvők is – mint amilyenen mi voltunk – pozitív mérleggel zárnak.

Az esküvők általában háromnaposak.
Az első rész – amiről mi lemaradtunk – az eljegyzés. Legalábbis leginkább annak felel meg. Ekkor veszi meg a vőlegény családja a lányt. A hagyományok írják elő a fizetséget. Ez teljesen jelképes dolog, főleg városban. Azt tudom, hogy a kötelező ajándékok között van malac és lótuszmag, de azon túl, szerintem az unokaöcsém sem tudja. Vannak erre szakosodott vállalkozások, akik ezt intézik. A lényeg, hogy az ajándékok száma is meghatározott, de többféle variáció is lehetséges. Ha közölte Atival, hogy beéri hét ajándékkal. Ennek az átadása úgy történik, hogy a vőlegény hét házasulatlan barátja ad át a vőlegény nevében egy-egy ajándékot a menyasszony hét hajadon barátnőjének, akik ezt a menyasszony részére veszik át.
Ezután a menyasszony szülei füstölőt gyújtanak, az ősök áldását kérik, és ezzel befogadják a vőlegényt a családba. Erre mindkét fél közvetlen családjának jelenlétében kerül sor. Gondolom, ha mindkét család vietnami, akkor ez kölcsönösen megtörténik. Ezt a részt a kedvünkért elhalasztották, és a hazautazás napján délelőtt került rá sor.

A második rész az a díszebéd, amit fentebb leírtam. Ezen az egész család megjelenik. Hagyományosan ez minden élő rokont jelent. Ha a két család nagyon kiterjedt rokonsággal rendelkezik, vagy haragban állnak egymással, akkor ez is két külön rendezvényre bontva történik: külön a menyasszony családja és külön a vőlegényé.

A harmadik nap a barátok számára tartott ebéd vagy vacsora. Ezen mi ott voltunk, meg Ha nővéréék is, de például Ha szülei nem. Ez hosszabb buli is volt, de beszélgetéssel, fényképezkedéssel, meg folyamatos falatozással telt az idő. Ők nem táncolnak az esküvőn.

Ez a barátos-esküvő másnap este történt.
Az odajutás egészen kalandosra sikeredett.
Atival a hotelben találkoztunk, és onnan mentünk taxival. Persze az esti csúcsforgalom sűrűjébe csöppentünk. Ez a rendezvény egy állóhajón volt, a város egyik legluxusabb éttermében, konkrétan a város másik végén.
Már félúton araszolgattunk, amikor beérkezett Ha kétségbeesett hívása, hogy nem tud taxit szerezni. Pillanatok alatt megszületett a megoldás: visszamegyünk érte.
Hát a megfordulás nem volt semmi. Majd a későbbiekben írok a helyi közlekedési viszonyokról is, de most elég annyi, hogy a taxis az abszolút dugóban simán megfordult a záróvonalon keresztül, és úgy indult el visszafelé.
Mindenesetre alaposan elkéstünk. Vigasztaltuk Hát, hogy nélkülük úgysem kezdik el, szóval semmi gond.
Tényleg nem kezdték el. Még a terembe sem lépett be senki, amíg ők meg nem érkeztek. Elvégre nekik kellett fogadniuk a vendégeket.

A háttérben látható a persely, amelybe a nászajándékba szánt pénzt dobják



Az a hely valóban luxus. Itt már nem gyűrűztek, de volt igazi torta és perzsgőszökőkút, amelybe először szárazjeget tettek, így miután ráöntötték a pezsgőt órákig „füstölt”.







Volt konfetti-ágyú is.



A vacsora itt svédasztalból állt, késsel-villával (nem pálcikával!), és elképesztően sok fogással. Felszolgáltak süteményeket és egyéb édességeket is. Enni sajnos nem nagyon mertem, mert az aznapi ebéd valahogy nem egyezett a hasammal, de sajnáltam, mert hihetetlenül guszta volt minden. Mindenesetre alaposan begyümölcsöztem. Tudjátok, ananász, sárkánygyümölcs, dinnye, mangó stb. Ez a sárkánygyümölcs nagyon extrának számít, persze a magyarok csak mákos karalábénak hívják. Időnként nálunk is kapni – az éretlen változatát, ami teljesen ízetlen –, a belseje fehér és apró fekete magok pettyezik. Egyszóval: mákos karalábé. Ha megérett, kellemes, enyhén édes íze van.

A hazafelé út sem volt egyszerű. Taxit az egész városban nem lehetett kapni, így elindultunk gyalog, gondolván, hogy a főúton majd könnyebb lesz taxit szerezni.
Aztán ott álldogáltunk a sarkon: egy csomó érdekes külföldi, egy menyasszony és egy vőlegény teljes ünnepi díszben, virágcsokrokkal, ajándék-hegyekkel. (A baráti esküvőn ajándékokat is szoktak adni a pénz mellett.)
Annyira érdekesek voltunk, hogy néhány motoros majdnem felhajtott a járdára, amíg minket bámult.:)

Ezzel a vacsorával tulajdonképpen lezajlott az esküvő nyilvános része. A hivatalos rész még hátra van. Ez abból áll, hogy az ifjaknak meg kell jelenniük egy vizsgán, amely azt hivatott bizonyítani, hogy valóban szeretik egymást, aztán ellenőrzik a papírjaikat, és megkapják a házassági anyakönyvi kivonatot (vagy valami hasonlót).

1000 éves Ha Noi



A taxi-mizériának persze megvolt a maga oka. Pont azon a héten tartották a Hanoi ezeréves fennállásáról megemlékező ünnepségsorozatot.
Volt felvonulás a Ho Shi Minh mauzóleuma előtti téren, különféle zenés és egyéb kulturális előadások a város különböző pontjain, kisebb kaliberű felvonulások a város főútvonalain, valamint hajnalig tartó népünnepély.

Az ünneplő tömeg a Zig Zag kávéház teraszáról

Vegyültünk



Az egész város fel volt díszítve lampionokkal, virágdíszekkel, élő- és művirágokból álló transzparensekkel.



Ha Noi fennállását attól a pillanattól számítják, amikor egy teknősbéka – szájában karddal – kiemelkedett a város közepét elfoglaló tó vizéből, és a kardot a város alapító atyjának adta, aki ennek segítségével vágta el az országot Kínától, amelynek az addig a fennhatósága alatt állt.
Mind a mai napig óriási szerencsét jelent, ha teknősbékát pillantanak meg a tóban.
Nemrégiben találtak a tóban egy teknősbékatetemet, amelynek a páncélja több, mint két méter hosszú volt. Jó pár száz évet élhetett a kicsike.

Comments

Vietnám

Szia!

Minden gyönyörű!
És élvezetesen is írsz...van gyakorlatos:D

De egy kis info a párról, ha lehetne?

Remélem a Te képed nyert!
Thymea

Re: Vietnám

Ati, a vőlegény az unokaöcsém. Apám húgának a fia.
Kb. négy éve él Hanoiban, és esze ágában sincs hazajönni. Ott ismerte meg Ha-t.
Ez tetszik! :D Főleg, hogy az esküvők legbénább része a menyasszony körbenyalogatása.
Vietnámi esküvőhöz még sosem volt szerencsém, csak a kóreait láttam, de az is szimpi volt. Talán a mentalitás miatt lehet, ahogy tiszteletben tartják a családot.
Írtad, hogy nélkülük be sem mentek. Bár lenne ilyen itthon is.
Gyönyörű lehetett! Nem csodálom, hogy az unokaöcédnek esze ágábansincs hazajönni. Nekem sem biztos, hogy nagy hajlandóságom lenne rá. :D
A menyasszony megvásárlása nagyon tetszik. Igaz, nagy feminita vagyok, meg minden, de azért ebben a hagyományban van valami szép.
Sok boldogságot az újdonsült házasoknak! Nagyon aranyosak, a menyasszony pedig gyönyörű. Remélem a későbbiekben sem okoz gondot a különböző kultúra.
Köszi, majd átadom!
Nem hiszem, hogy gond lenne, már elég rég együtt vannak.