?

Log in

No account? Create an account
Kísértetház

Kísértetház Londonban 18-19.


Tartalom: Harry szakít a varázsvilággal, ennek megfelelően mugli környékre költözik, és testhezálló mugli hivatást keres magának. Egy nap mérsékelten elégedett, csendes életét, különös zajok zavarják meg.

Korhatár: 16+

Figyelmeztetés: A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő, vagy visszataszító, kérlek ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling, és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Előző fejezet


November 12.

A vágyakozást elhatározás, majd tett követte, és Harry szombat délben – mélyen a fejébe nyomott baseballsapkával, és napszemüveggel álcázva – a Foltozott Üst előtt találta magát. A kezében egy belvárosi játékbolt ajándéktasakját szorongatta, amelyben két üveg Coca-Cola, egy Rubik-kocka, és egy gameboy játék lapult.

Senki sem ismerte fel, amíg eljutott az ikrek boltjáig. A pubban, ugyan kapott egy-egy kíváncsi pillantást mugli öltözéke miatt, de kint, az Abszol úton, figyelemre sem méltatták. A környék utolsó ittjárta óta semmit sem változott. Az árusok ugyanolyan lelkesedéssel kínálták portékájukat, a patika környékén ugyanolyan káposztaszag terjengett, és a kviddicsüzlet előtt ugyanannyi szájtáti kisgyerek bámészkodott, mint régen. Az ikrek kirakata is épp olyan rikító volt, mint ahogy emlékeiben élt.

Most itt állt a kirakat előtt, és arra várt, hogy alábbhagyjon a lámpaláza. Habozott belépni. Nem akart mást, csak látni őket. Megbizonyosodni, hogy jól vannak, boldogulnak a nehézségek ellenére is. És most eljutott idáig, és nem tudta, hogyan tovább. Nem akarta, hogy felismerjék. Nem akarta rájuk erőszakolni magát. Úgy tervezte, hogy nézelődik egy kicsit, aztán az ajándékot, egy óvatlan pillanatban, becsempészi a pult mögé. Nem tudta elképzelni, hogyan reagálna, ha észrevennék. Már átkozta magát meggondolatlan cselekedetéért. Saját maga döntött úgy, hogy szakít ezzel a világgal. Ennek megfelelően alakította ki az életét. Nem bánta meg a döntését. Rengeteg csodája ellenére, a szíve mélyéig utálta a varázsvilág begyöpösödött világnézetét. Ki nem állhatta a tátott szájjal sültgalambra váró, együgyű tömeget. De...

De a barátai hiányoztak. Egyedül Luna maradt, mert ő volt az egyetlen, aki nem bírálta az elhatározásáért, hanem szó nélkül elfogadta. Ha néhanap mégis összefutott valakivel, barátságosan elbeszélgettek, de a vége mindig az lett, hogy megpróbálták rábeszélni a visszatérésre. Rendben, ’Mione sem győzködte, de azt ugyebár tudjuk, mennyire lehet bármiről is beszélgetni Hermionével. A többiek sem akartak semmi rosszat, csak szerették volna, ha visszatér közéjük. Velük nem is lett volna semmi baj, csak a többivel, ami vele jár.

Tehát, itt állt az üzlet előtt, és a hülye döntésén füstölgött magában. Mindegy. Ha már itt van, akár be is mehet. Legfeljebb, csak beteszi a csomagot, és lelép. Bátorság.

*

A boltban elég sok vevő nézelődött. George a kassza mögött ült, Fred pedig valami varázstrükk működését magyarázta egy tíz év körüli kisfiúnak. Harry óvatosan körülnézett, aztán egyszer csak, valamin megakadt a szeme. A pénztár mellett a pulton, katonás rendben, kólásüvegek sorakoztak. A fémkupak helyett, azonban, viasszal lepecsételt parafadugóval voltak lezárva. A palackok nyakán papírcédula fityegett. Közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye.

Bájitalos palackok

Igen, innen már jól látta a címkék feliratát: Kelés-kezelő, Kalapkúra, Álomfőzet, Láz- és fájdalomcsillapító, Macskajaj-űző és így tovább, állt a cédulákon, rendkívül ismerős, lendületes kézírással. Megvan! Ezek lesznek Mrs Tonks bájitalai, amelyekről a Hírverőben olvasott. Érdekes ez a Coca-Cola dizájn. Amíg a gyógyitalokat szemlélte, nem vette észre, hogy George átmenetileg végzett a kasszánál, és felé fordult.

Segíthetek valamiben? Valami speciális esetre keres megoldást, vagy csak a házipatikát szeretné feltölteni? Ha valami olyasmit keres, ami éppen nincs raktáron, felvesszük a rendelést, és pár napon belül, vagy házhoz szállíttatjuk, vagy itt az üzletben átvehető az elkészült főzet.

Jaj, nem. Köszönöm. Csak körülnéztem várakozás közben. Egy csomagot hoztam. – A pultra tette a fényes papírtasakot. Közben Fred is odajött.

Mivel tartozunk érte?

Ó, semmivel. Már ki van fizetve. – Azzal sarkon fordult, és sietve elhagyta az üzletet.

Még egy sarkot szapora tempóban haladt, aztán sóhajtott és lelassította a lépteit.

*

George belenézett a zacskóba. – Szentséges Merlin! Fred, rohanj utána! Hozd gyorsan vissza!

Miért? Valami baj van?

Dehogy! Ez Harry volt! Siess!

*

Amint az Abszol út kijárata felé haladt, a látottakon töprengett. A fiúk jól néztek ki. Vidámak voltak. A vásárlók számából és az árubőségből ítélve, a vállalkozás is szépen gyarapszik. Harry kellemes melegséget érzett a mellkasában – nagyon örült a sikerüknek. Gondolataiba merülve baktatott a kockaköves utcán, már egész közel járt a Foltozott Üsthöz, amikor váratlanul – a karjait a testéhez szorítva –, egy kar hátulról átfogta a mellkasát, és mielőtt kiálthatott volna, egy kéz simult a szájára. Azután már érezte is, ahogy a hoppanálás ereje keresztülhúzza a téren.

*

Meglepően ismerős környezetben materializálódott újra. A kéz a szájáról eltűnt, és Harry rosszallóan nézett Fred vigyorgó arcába.

Elég lett volna, ha utánam szólsz.

Helló, Harry! – George is előlebegett a pult mögül. Egy mozdulattal az ölébe rántotta Harryt, és egy cuppanós csókot nyomott az arcára. – Nem gondoltad komolyan, hogy bejössz, és még csak el sem meséled, mi van veled? Ilyen könnyen nem szabadulsz tőlünk.

De nem ám! – kontrázott rá Fred.

Na, mesélj, kicsi öcsi! Miben utazol mostanában? Igaz, hogy kísérteted van? Luna hablatyolt valamiről, mikor legutóbb benézett.

Jaj, ne is mondd! Luna állatmenhelyet csinál a házamból. Lassan a nemzetközösség összes gazdátlan jószágát odahordja. Azonkívül, biztos vagyok benne, hogy bővebben beszámolt a kísértetről, mint amennyit én tudnék mondani. Egyébként, lehet, hogy nem is kísértet. Megoszlanak a vélemények, viszont, száz százalékosan egyik elmélet sem támasztható alá. Hermione szerint egy hajléktalan, de a zár a pincén sértetlen. Én sokáig arra gondoltam, hogy egy télire behúzódott állat, de ez a minap végképp megdőlt, mert éjszaka beleütköztem. Még mindig Luna kísértet-elméletének van a legtöbb rezonja. De Sipor következetesen „fekete ember”-nek nevezi. Még a végén kiderül, hogy mindenkinek igaza van, és beköltözött hozzám egy néger hajléktalan szelleme. Végülis mindegy, engem nem zavar. Szeretem, hogy ott van. Legalább, van rajtam kívül még egy humanoid a házban.

Á, szóval Sipor nálad kötött ki! Minerva aggódott, hogy ő az egyetlen, akit nem tud megvédeni Hermione újabb kampányától. Nem gáz, hogy tök mugli helyen laksz, és ott él veled egy szenilis házimanó?

Nincs vele semmi gond. Meglepően jól kijövünk. Még a motyorgásról is leszokott, mert retteg, hogy visszaküldöm a Roxfortba. Egyébként meg – Lunán kívül –, úgysem jön hozzám senki.

Harry, biztos, hogy... – kezdte Fred, de Harry félbeszakította.

Ezt, azt hiszem, már megbeszéltük. Pont ezért akartam, hogy ez a találkozás egyoldalú legyen. Nem akartam felszítani bennetek a reményt, mert tuti, hogy nem fogok visszajönni.

Oké, haver! Megadom magam. Ígérem, nem hozom fel többet.

Láttam, hogy a bájitalokat nézegetted. Lupin hozta, az anyósa boltja, és egyre jobban megy.

Sejtettem. Benne volt a hirdetés az újságban, amit Luna küldött. Tudjátok, ki főzi a bájitalokat?

Hivatalosan, nem. De a minősége alapján, Pitonra gyanakszunk. Meg azt a kézírást is felismernénk bárhol, még akkor is, ha nem piros tintával van a dolgozatunkon.

Igen, én is erre a következtetésre jutottam. Az előzmények után, remélem mások nem találják ki, mert akkor fuccs az üzletnek.

Ebben mindannyian egyetértettek.

*

Az ikrek betartották ígéretüket, és nem kapacitálták tovább a visszatérésre. Még beszélgettek egy ideig. Harry megmutatta, hogyan működnek a mugli játékok, amelyeket ajándékba hozott. Megitták a kólát. Fred és George mesélt a közös ismerősökről, elmondták, ki mit csinált, merre járt az eltelt időszak alatt. Sokat nevettek. Majdnem olyan volt minden, mint régen.

Majdnem.

*

Na, most már megyek. Nem tesz kimondottan jót az üzletmenetnek, ha egy forgalmas szombat délután zárva vagytok.

Ugyan, Harry, emiatt ne siess. A vevőinket ennyi nem rettenti el. Egy kis kikapcsolódás nekünk is jár.

Tényleg mennem kell, még mielőtt a jó- illetve rosszhiszemű, jogcím nélkül, vagy jogosan ott tartózkodók lebontják a házam, aztán én is mehetek bekuncsorogni magam valahova.

Mi szívesen befogadunk!

Abban egy percig sem kételkedtem. – Harry újra felöltötte az álcáját. Búcsúzóul megölelte George-ot. Fred kikísérte.

Harry, nem vagy nagyon magányos, egyedül, azon az idegen helyen?

Fred, az a hely csak nektek idegen. Én hozzá vagyok szokva, hogy muglik között éljek.

Nem erre gondoltam. Hanem arra, milyen jók voltunk együtt.

Tudom. De jól mondtad. Voltunk. Múlt időben. Ugyanúgy szeretlek, mint azelőtt, de ismered a véleményemet.

Igen, tudom. Felmelegítve, csak a húsleves.

Nem csak erről van szó. Hanem, ahogy te magad mondtad, ott élek azon az idegen helyen. Te nem ismersz semmit a varázsvilágon kívül, annyira, borzasztóan varázsló vagy, hogy képtelen lennél beilleszkedni oda. És itt van George is. Neked olyan valaki kell, aki itt tud lenni veled. Én pedig: Nem. Jövök. Vissza. – Harry megsimogatta Fred arcát, és lágyan megcsókolta. – Vigyázz magatokra.

Amikor az utcáról visszanézett, még látta, hogy Fred átfordítja a ZÁRVA-táblát NYITVÁ-ra.

***

A metrón zötyögött hazafele, és meghallotta, hogy sípol a telefonja. SMS érkezett.

Holnap du 4től jótékonysági meccs lesz a smeltings tornacsarnokában. Ha tudsz gyere. Anyáék margehoz mennek. Jegy a pénztárban a nevedre. D

Már vagy fél éve nem találkozott Dudley-val. Csak akkor találkozhattak, ha az a szerencsétlen el tudott szabadulni a szüleitől. Dursley-ék egyszerűen nem hagyták a fiukat felnőni. Főleg Petúnia. Úgy kapaszkodott Dudley-ba, hogy szinte megfojtotta. Ennélfogva, Dudley őszintén irigyelte Harryt a függetlenségéért.

Harry kapcsolata az unokatestvérével konszolidálódott, de Petúnia és Vernon teljesen reménytelen esetek voltak. Legnagyobb meglepetésére, Dudley kereste meg őt, miután végzett a Roxfortban. A pályaudvaron várta – egy mobiltelefonnal. Az lett Harry első mobilja. Elég lazán tartották a kapcsolatot, de folyamatosan tudtak egymásról. Dudley nem hagyta abba a bokszolást – egész jól csinálta –, és ha le tudta rázni az őseit, mindig elhívta Harryt a meccseire. Ha éppen nem akadt más programja, Harry általában el is ment és utána volt, hogy beültek valahova beszélgetni, de volt, hogy csak mentek a dolgukra. Azon kívül egy-egy SMS-t váltottak a születésnapokon, karácsonykor, újévkor. Szóval, semmi extra.

Mivel holnap délutánra még nem ígérkezett el sehova, küldött egy „OK”-t Dudley-nak.

November 13.

Vasárnap délelőtt Harrynek olyan feladata adódott, amivel szörnyen rühellt foglalkozni. Iratokat kellett válogatnia. A levélszekrényből kiszabadított bankszámla kivonat volt az utolsó csepp a pohárban. Mármint, az utolsó darab, amely az előszobai asztalkán terpeszkedő papírhegynek megadta a kegyelemdöfést, amikor Harry elegáns mozdulattal a tetejére hajította. A szétszóródott borítékokat Sipor egy mozdulattal összerakta, de a hegyomlás intő jel volt, arra nézve, hogy a rendrakás nem tűr halasztást. Így, egész délelőtt kötelességtudóan lyukasztott, lefűzött, selejtezett. Közben megette a szendvicseket, amelyeket Sipor dugott az orra alá. Indulás előtt lezuhanyozott.

*

Sipor! Kérlek, adj vacsorát mindenkinek, és magadról se feledkezz meg. Nem tudom, mikor jövök este. Az unokatesómmal leszek. Jók legyetek!

*

Harry, a maga részéről, nem kimondottan kedvelte az ökölvívást. De úgy gondolta, az a legkevesebb, hogy szurkol Dudley-nak. Így, amikor ringbe szállt, mindig hangosan éltette. Dudley egész jó helyen végzett, és megúszta egy felrepedt szemöldökkel. Mennyire más volt ez a brutális, fizikai küzdelem egy elegáns varázsló-párbajhoz képest. Mégis, a végeredményét tekintve a varázslók küzdelme sokkal kegyetlenebb. Hiszen, itt a küzdők nem igazán tudtak komoly kárt tenni egymásban, és nem is az volt a cél, úgyhogy csak ritkán fordult elő súlyosabb baleset. Míg a varázslók egy könnyed pálcaintéssel kionthatják egymás belét, ha az ellenfél nem elég ügyes. Ennek ellenére, Harry ettől a fizikai küzdelemtől jobban idegenkedett. Lehet, azért, mert tudta, hogy varázspárbajban az ellenfelének nem lenne esélye, viszont, ha itt szembekerülne valamelyik hústoronnyal, legfeljebb egy halom csonttörmelék maradna belőle.

A verseny után fogadást tartottak, ahol fel lehetett ajánlani adományokat a rákkutatás támogatására, és találkozni lehetett a versenyzőkkel. Dudley-val végül ott futott össze.

Hé, Harry! Erre!

Helló, Nagy Dé! Jó voltál.

Kösz. Van ellene valami kifogásod, hogy lelépjünk innen? Dumálnék veled.

Tőlem. Mire gondoltál?

Hát, szívesen megnézném az örömtanyádat. Már régóta marhára kíváncsi vagyok rá. Persze, csak ha nem bánod. Leginkább négyszemközt szeretnék beszélni veled.

Oké. Végülis, nincs ott semmi olyan, amit még nem láttál. De előtte menjünk be egy kicsit a mosdóba. – Dudley kaján vigyorral felvonta a szemöldökét. – Nem azért, te hülye! Csak helyre akarom hozni a felrepedt szemöldöködet.

*

Az utcán baktatva, Harry elnézte az árnyékukat az utcalámpák fényében. Egy az egyben a régi némafilmbeli páros – Stan és Pan – jutott eszébe. Egyszerűen, annyira különböztek ők ketten, hogy nyugodtan letagadhattak volna minden rokoni kapcsolatot. Dudley legalább százkilencven centi volt, és nyomott vagy százhúsz kilót. Harry még a százhetven centit sem érte el, és az ötven kilót is csak vasággyal. Harry fekete göndör haja és élénkzöld szeme mellett, a különbséget tovább hangsúlyozta Dudley egyenes, szőke haja, és fakókék szeme.

Azért, egyvalami közös volt bennük.

*

Sipor! Megjöttünk. Itt az unokatestvérem is – majd Dudley-hoz fordult. – Egyébként, Siporral már találkoztál.

Ő az a manószerű kis lény, akit az öreg mágus hozott egyszer?

Igen. De nem manószerű, ő valójában manó.

Sipor a konyhából csoszogott elő. – Jó estét, gazdám. Sipor mindenkit megetetett, ahogy uram parancsolta. Gazdámnak is van étel a sütőben.

Köszönöm, Sipor. Nem is tudom, mit csinálnék nélküled. Lefeküdhetsz, ha fáradt vagy. – A manó mélyen meghajolt, közben lopott egy rosszalló pillantást Dudley-ra. Harry figyelmeztetően feltartotta az ujját. – Nincs motyorgás.

A konyhában, Dudley előhalászott két doboz sört a zsákjából. – Ezeket a fogadásról újítottam. Egészségünkre!

Kösz.

A konyhaasztalnál ültek és csendben iddogáltak. Egyszer csak Dudley megszólalt: – Sikerült bepasiznod végre?

Nem.

Nem értem, miért megy ez neked ilyen nehezen. Annyira jól nézel ki, hogy a srácoknak a klubban sorszámot kéne osztogatnod. Abszolút semmi?

Fred szeretné, hogy újrakezdjük – azt meg én nem akartam. A barátságon túl, semmi igazán mély nem volt köztünk, csak jól éreztük magunkat. Nem is tudom. Azt hiszem, én valami komolyabbra vágyom. De ha a pasi nem jön helybe, akkor nem látok sok esélyt, mert nem járok el sehova. És veled mi a helyzet? Összeszedtél már valakit?

Viccelsz? Az anyám ott liheg állandóan a nyakamba. A klubban lenne bőven jelentkező, de amíg dolgozom, nem lehet, utána meg nem tudom hova vinni őket. Piers is bepróbálkozott, de ő annyira köcsög, hogy kiütéseket kapok tőle.

Még mindig abban a klubban melózol?

Aha. De anyámék nem tudják. Azt hiszik, szórakozni járok hajnalig, hetente négyszer. Reggelre olyan pia-, meg bagószagom van, hogy tényleg azt lehet hinni, én tivornyáztam egész éjszaka. Közben pedig csak a nyálamat csorgattam. De legalább rendesen megfizetik. El kéne jönnöd néha. Minden ujjadra húzhatnál egy krapekot.

Ez erős túlzás, de azért kösz, Dud. Ezzel csak az a baj, hogy én képtelen lennék lefeküdni valakivel, akivel életemben először találkoztam. Smárolni sem lennék képes egy vadidegennel. Valahogy, nem az én stílusom.

Nekem nem lennének ilyen fenntartásaim. – Időközben a ragadozók besettenkedtek a konyhába, és kíváncsian méregették a vendéget. – Harry! Nem is mondtad, hogy van macskád, meg görényed! Irtó aranyosak! Én mindig szerettem volna egy kutyát, de ismered anyát. Semmi szőröset nem hajlandó beengedni a házba. A baglyod miatt is, hogy ki volt akadva. Amint lesz saját lakásom, veszek egy kutyát.

Nekem van saját lakásom, mégsem vettem egy állatot sem. Ezek mind innen-onnan kerültek ide. – Harry sorban bemutatta a házikedvenceket: – Ő Varjú, az ott a ketrecben Cin, és Fülemínusz, meg Loncsos. Hedvig megint csavarog valamerre, de őt már ismered. Egyébként miről akartál beszélni velem?

Épp témánál vagyunk. A saját lakásról. Kibéreltem egy kéglit. Az előző bérlő még nem költözött ki, de a jövő héten elmegy. Utána szépen elkezdem áthordani a cuccaimat, és úgy terveztem, hogy december elsején beköltözöm.

Dud, ez óriási! Anyádék mit szóltak hozzá?

Hát, ez az. Még nem mondtam el nekik, azt sem tudom, hogy vezessem elő. Nem hiszem, hogy apu sokáig ellenkezne, őt aránylag könnyű lesz meggyőzni. De anyut? Minimum előadja az idegösszeomlásos nagyjelenetet. Könnypatakokkal, a „Ki fogja gondodat viselni, kisfiam?” meg a „Már nem szereted, anyucit?” betétdalokkal. Tényleg nem tudom, mitévő legyek. Egyszerűen megfojtanak a szeretetükkel. Vagy nem is a szeretetükkel, inkább az uralkodási vágyukkal. Legszívesebben minden percemet ellenőriznék. Elhatározták, mi legyen belőlem, melyik iskolába menjek, hol dolgozzak. Egy csöppet sem érdekli őket, hogy én mit szeretnék csinálni, vagy, hogy egyáltalán mire vagyok képes. Van valami ötleted?

Te mit szeretnél csinálni?

Hát, semmiképp sem akarok termékmenedzser lenni a Grunningsnál. Sőt, ha apa nyugállományba vonul, igazgató sem akarok lenni. Szívesen lennék testnevelő tanár, vagy ökölvívó edző. Anyám egyik barátnőjének sem akarom elvenni egyik ronda lányát sem. Ha szépek lennének, akkor sem. Nem akarom, hogy anya kivasalja a zoknijaimat, és azt sem, hogy apa rendszeresen rám törjön a fürdőszobában, csak azért, hogy irányítsa, hogyan borotválkozzam. És azt sem akarom, hogy állandóan, kaján vigyorral megkérdezze, hogy állok a lányokkal, és nem akarom hallgatni többé a rosszindulatú buzis vicceit sem. Tök elegem van.

Azt hallom. És biztos vagy benne, hogy muszáj felégetned minden hidat? Érthető, hogy besokalltál, de vigyáznod kéne, hogy elkeseredésedben ne kövess el olyasmit, amit később megbánhatsz. Én ugyan sosem szerettem a szüleidet, de ti mindig összetartó család voltatok. Szerintem, jó, ha ráébreszted őket, hogy nem vagy már a picike Dudlika, de nem kéne teljesen szakítani velük. Olyan megoldást kéne találnod, hogy a jó viszony – még ha átmenetileg szünetel is –, azért megmaradjon.

Mit gondolsz, mennyi esély van a jó viszonyra, ha megtudják, hogy meleg vagyok?

Ott a pont. Bár, ebbe anyukád előbb-utóbb beletörődne. Ilyen a női természet – elfogadó. Másrészről, a nők számára semmi rossz nincs abban, hogy valaki a férfiakat szereti.

Megnyugodtam. Viszont apám soha többé nem fog szóba állni velem. Ha van egy kis szerencsém, még ki is tagad, és akkor tutira, soha életemben nem kell fúróknak még csak a közelébe se mennem.

Pedig, valahogy, finoman rá kéne vezetned őket, mert nem játszhatod meg magad a végtelenségig. Jobb, ha te választod meg, mikor és hogyan tudják meg, mintha valami kellemetlen szituáció folytán derül ki. Az előző esetben, van némi befolyásod a dolgok menetére, legalább annyi, hogy nagyjából tudod, mire számíthatsz, és ennek megfelelően tudsz reagálni. A második esetben, elveszted a kezdeményezésből eredő előnyöket. Legfeljebb kármentésre lesz lehetőséged.

Igazad van, pszichológus bácsi. Tudtam, hogy rád számíthatok. Kár, hogy anyámék olyan seggfejek voltak veled, tök jó tesók lehettünk volna.

Ami történt, megtörtént. Van egy mondás, miszerint: „Ha a volna hal volna, minden halász dúskálna.” Szóval, ezen már nem érdemes rágódni.

*

Még egy darabig beszélgettek, amíg Dudley-nak sikerült összeszednie elegendő lelkierőt, hogy hazamenjen.

Harry már az ágyában feküdt, és a mintákat nézte, amelyeket az utcai lámpák fénye rajzolt a plafonra. Visszagondolt a beszélgetésre Dudley-val, és elszomorodott egy kicsit. Tényleg tök jó tesók lehettek volna.

Folytatás...

Comments