?

Log in

No account? Create an account
bumblebee

Kína

Először, hadd hirdessem ki a fallosz-rejtvény megfejtését.

Az a helyzet, hogy pinkuci elsőre leterítette. A "dolog" valóban borsőrlő-szóró alkalmatosság.


>


A zsűri azonban különdíjat ítélt - miután magához tért a röhögésből - wyndua -nak a "tejkitöltő", valamint lutienlovemagic -nek a "nyújtófa" megoldásokért.

Gratulálunk a nyerteseknek! Nyereményeiket hamarosan átvehetik.

Benjing, azaz Peking

Az amszterdami kényszermegálló után kínai géppel repültünk tovább. Így az eredetileg tervezett bangkoki átszállás helyett Pekingben kötöttünk ki. A határőrök számából elsőre úgy tűnt, mintha mindenki Kínában akarna letelepedni, és ők ezt minden erővel igyekeznének megakadályozni. Én az első tíz perc tapasztalata alapján komolyan kételkedem benne, hogy bárki is önszántából hajlandó lenne Pekingben élni.

Mivel a reptéren szigorúan tilos volt fényképezni, ezért csak egy gyors lesifotóra volt lehetőségünk.






A kép nem mutat sokat, mert a látótávolság kb. 15-20 méter volt. Úgy néz ki, mintha sűrű köd lenne. Igen, úgy néz ki.
De ez nem köd. Ez szmog.
Itt a nyílt placcon, ami egyébként elég távol esik a városközponttól, nem is volt olyan vészes a helyzet. Az épület másik oldalán alig lehetett az utca túlsó felére átlátni.
A reptér épületében is csodásan érezni lehetett. Nem volt sem klimatizálás, sem légszűrés.

A nyugati világban sokan félnek a kínai világuralomtól. Pusztán néhány órás ottlét után bátran kijelenthetjük, hogy semmi ok az aggodalomra!

Először is: a világ legnépesebb országa fővárosának nemzetközi repülőterén alig néhány ember tud a kínain kívül más nyelven.
Ezek közül is csupán ketten tudták, melyik kapun kell bemenniük a nemzetközi átszállásra váróknak. Ebbe a kettőbe nem tartozott bele a kijelölt kapu személyzete. Az egyéb nyelven tudók közé sem.
Mikor a Tudatlanok elhajtottak minket a fenébe, és a kettes számú Tudó visszaküldött, én mondtam neki, hogy talán beszéljék meg egymással.
Istenien elvitatkoztak. Végül persze Tudó került ki győztesen. Nem hiába: a tudás hatalom.
Kár, hogy legalább fél óra elment vele.
Tehát röviden: két kínai fél órát vitatkozott egy már eleve leszögezett tényen - nevezetesen, hogy melyik kapun kell bemenni a vietnami géphez.

Másodszor: egy egyszerű nemzetközi átszállást képesek a végletekig bonyolítani. Sőt! Egy szimpla útközbeni leszállást is.

Mikor megérkeztünk Pekingbe, egyszerűen mindenki felszívódott. Kivéve a vécék előtt álldogáló takarítókat. Kb. egy órát kóboroltunk az ürességtől kongó épületben, mire valami életjelet tapasztaltunk. Akkora épületet kell elképzelni, ahol a folyosó egyik végéből alig látni a másikat.

Mikor végre az élet első jeleire bukkantunk, kiderült, hogy mi négyen voltunk a gépről az egyedüli átszálló utasok.
Összesen nyolc határőr és négy biztonsági foglalkozott velünk.
Először egy kapunál megnézték az útleveleinket és a beszállókártyáinkat. A következő kapunál megnézték az útleveleinket, a beszállókártyáinkat, és tovább vezettek a következő kapuhoz. Itt ki kellett töltenünk a beutazási nyomtatványt. Ezzel egyenként kellett odamennünk a kapuhoz, ahol megnézték az útleveleinket és a beszállókártyáinkat, összeegyeztették a beutazási kérelmeinkkel, majd egy napra szóló, ideiglenes vízumot adtak, és szép szabályosan beléptettek a Kínai Népköztársaság területére. Mindezt azért, hogy átmehessünk a repülőtér érkezési oldaláról az indulási oldalra.
Aztán - miután a beszállási kapu problémáját sikerült megoldani - ellenőrizték az útleveleinket és a beszállókártyáinkat, visszavonták az ideiglenes vízumot, szép szabályosan kiléptettek a Kínai Népköztársaság területéről. Átestünk a repülésbiztonsági ellenőrzésen, majd helyet foglalhattunk a tranzitváróban, ahol egyetlen büfé üzemelt, amely kizárólag italokat árult. Egy presszókávét akartak adni hat dollárért. Úgy döntöttünk, hogy tartsák meg.

Guangzhou – Kuangcso, azaz Kanton.





Miután sikerült feljutnunk a Hanoiba tartó gépre, naivan azt gondoltunk, hogy hányattatásaink véget értek.

Tévedtünk.

A gépnek menetrend szerinti megállója volt Kantonban. Az ilyesmi másutt úgy zajlik, hogy aki odáig jött az kiszáll; aki onnan utazna tovább, az beszáll; a többiek pedig, akik az egész útra váltottak jegyet, maradnak a seggükön.

Hát itt ez nem így történt.

Megállás után mindenkit leszállítottak a gépről. A továbbutazók csinos, kék pöttyöt (matrica) kaptak a ruházatukra. Aztán kb. harminc perc rohanás következett a repülőtér egyik végéből a másikba. Tényleg szinte futottunk. Marha nagy az a repülőtér. Nagyobb, mint a pekingi.
Ott kitöltették velünk a beutazási papírokat.
Útlevél és beszállókártya ellenőrzés.
Ideiglenes vízum.
Stb.
A kapu után két biztonsági őr ellenőrizte az iratainkat, és a lépcső felé mutogatott.

Egy emelettel lejjebb – félórás sorbanállás után – ellenőrizték az iratainkat, biztonsági ellenőrzésen estünk át, majd rohantunk vissza a repülőtér másik végében várakozó gépünkhöz.

Egyébként a menetrend szerinti tartózkodás 40 perc lett volna.
Lenyúlták a vietnami útikönyvet, amelyet férjem az ülése zsebében hagyott. A magyarázat szerint, amíg mi a reptéren tartottunk távgyaloglást, addig a gép biztonsági ellenőrzésen esett át, és a veszélyes tárgyakat eltávolították. Aha. Jó duma.
Angol nyelvű könyv volt. Valószínűleg nem értettek belőle egy kukkot sem. Talán „felforgató irodalom” jogcímet aggattak rá. Még csak nem is volt keménykötésű, hogy fejbe lehetne vele vágni valakit, úgyhogy másra nem tudok gondolni, miért lehet veszélyes egy útikönyv.

Mivel Kantonban jókora késést sikerült beszednünk, alig valamivel éjfél előtt érkeztünk meg Hanoiba.

Comments

Szia! Ne haragudj rám, de én mosolyogva olvastam a kalandos reptéri rohangálásotokat, bár biztos, hogy Nektek nem tetszett ennyire :) Itthon bezzeg, ha jönnek Kínából,mit mondanak a reptéren? Egy, keto, sok kici kinai. Mit érdekel minket,magyarokat, hogy lassan már több van belőlük a mi hazánkban, mint belőlünk? Áh,mindegy. Lényeg, hogy Nektek kalandos volt az utatok :) Kellemes napot, szia! Shanee
Az a helyzet, hogy mikor már a gépen ültünk, mi is jót poénkodtunk rajta. De közben... Én az asztmám miatt alig kaptam levegőt, míg az apám alig tudott menni az érszűkületes lábával. Mondjuk annak legalább jót tett a "séta", csak piszkosul fájt neki.
Hát, bármilyen bosszúsak is lehettetek a tortúra közben, engem megmosolyogtattál :) Az útikönyvvel kapcsolatban valószínűleg igazad van, bár nem értem őket... Úgy látszik, még mindig nem nyitottak a világ felé szinte semmit, pedig az pekingi olimpia alatt úgy tűnt, na, mindegy... Kíváncsi leszek Vietnámra :) Az ajándékot köszönöm :)
Nagyon szívesen! A nyújtófa igazán megérdemelte! :)

kína

Szia!

Majd ezen is röhögni tudsz...

Miért van az, hogy a diktatúrák túlbürokratizálódnak?
Várjuk a továbbiakat!
Thymea

Re: kína

Már most is tudok rajta röhögni, ugyanis innen a fotelből, kb. két hét távolából irtó vicces az egész. :)
hm... tudod egy kungfu mester kezében minden ártalmatlan tárgy halálos fegyverré válhat. A férjed kissé Jet Li-re hajazó pillantása valószínűleg megpendített egy vészjelző húrt a kínai biztonságiak agyában. Ha táblatörlő szivacs lett volna nálatok, sztem azt is elkobozzák. Vedd bóknak :D Csak a halálos "slasher a nejem, és megöllek az utikönyvvel" technikától tartottak.
Igazad lehet!
Egyébként Vietnamban megkaptuk ugyanazt az utikönyvet 130000 dongért, ami kb. 1300 forint. Így most annyiba volt a kettő, mintha már az elsőt is valami puccos boltban vettük volna valamelyik plázában.
Oh! Az ajándékot pedig köszi :D
XD Úgy reménykedtem, hogy télleg az.
Szia!Latom kalandos utazasotok volt:) De gondolj arra, hogy igy biztos emlekezni fogsz minden egyes percere :D puszika
Az biztos! Eleve nem valószínű, hogy valaha még eljutok ilyen távoli vidékre. Bár nagyon vágyom Új-Zélandra, nem hiszem, hogy hajlandó leszek rááldozni azt a kisebb vagyont az utiköltségre. Annyira nem különbözik Angliától. Három alapvető különbség van: jobb a klíma, több az érintetlen, vad vidék, és kevesebb az egyéb náció.
Inkább európai célpontjaink vannak.