?

Log in

No account? Create an account
Kísértetház

Kísértetház Londonban 16-17.


Tartalom: Harry szakít a varázsvilággal, ennek megfelelően mugli környékre költözik, és testhezálló mugli hivatást keres magának. Egy nap mérsékelten elégedett, csendes életét, különös zajok zavarják meg.

Korhatár: 16+

Figyelmeztetés: A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő, vagy visszataszító, kérlek ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling, és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Előző fejezet


November 10.

Szerda reggel, Harry azzal kezdte, hogy felvette a kapcsolatot a sheffieldi illetékesekkel, és elküldte Sarah adatait. Örült, hogy a kislánnyal minden ilyen simán ment. Persze, az, hogy a kicsi hogyan tudja feldolgozni az őt ért traumát, majd csak a későbbiekben fog eldőlni.

És ma reggel itt ült az irodájában, és Josh nevelőszüleire várt.

Sokat gondolkodott, hogyan lehetne feloldani ezt a kényelmetlen szituációt. Felismerte, mi az oka a kisfiú állandó elkóborlásainak. Figyelemre vágyott. Sajnos, ennek eléréséhez nem a legjobb megoldást választotta. A környezete halálra aggódta magát, nehogy valami baja essen – nehogy olyanok találják meg előbb, akik kihasználhatják az egyedül kószáló gyereket.

*

Szinte abban a pillanatban, amint beléptek az ajtón, Lesterék nem győztek újra bocsánatot kérni Robert viselkedése miatt. Harry biztosította őket, hogy amit a fiú mondott, annak valójában semmi köze sincs a helyzethez, csak a tünete egy mélyebben meghúzódó problémának. Robert egyszerűen féltékeny, ami teljesen normális testvérek között. Ami ez esetben mégis súlyosbító tényező, az Josh speciális helyzete a családban. A kisfiúnak szüksége van rá, hogy legalább néha különlegesnek érezze magát egy kicsit. A családja szélsőségesen elhanyagolta, emiatt vették el a szüleitől, és helyezték gondozásba. Ezután az árvaház következett, ahol csendes, visszahúzódó természete miatt, elveszett a többiek között. Szóval, eddigi életében soha, senki sem törődött kimondottan vele. Mindig háttérbe szorult. És most, Lesteréknél, ott volt Robert, aki mindig kivívta magának a szülők figyelmét. Harry azt tanácsolta, hogy próbáljanak felváltva, naponta egy-egy órát kizárólag Joshsal tölteni, és addig a másik szülő Roberttel foglalkozhat. Nem is kell elmenni otthonról, lehet együtt főzni, játszani, elmesélni, mi történt nap közben. Aztán idővel, a tevékenységbe be lehet vonni a másik gyereket is. Az egész család játszhat egy jót, beszélgethetnek. És, amikor Harry jutalomból elviszi Josht valahova, azt az időt mindenképpen Robertre kéne fordítaniuk.

*

Később értekezletre kellett mennie. Egyre több elhagyott iraki és afganisztáni gyereket találtak országszerte, de leginkább London körzetében. A számuk egyre nő. Iratok nélkül, vagy hamis iratokkal; vonaton, repülőgépen, vagy gépkocsi csomagtartójában csempészik be őket az országba, aztán valami forgalmas út mellett – egy ruhájukra tűzött cédulával, amelyen a nevük áll – sorsukra hagyják őket. A szüleik, abban a reményben, hogy gyermekükre így jobb élet vár, fizetnek az embercsempészeknek. Ha egyedi, elszigetelt esetekről lett volna szó, nem lett volna különösebb probléma. Az értekezlet összehívását az indokolta, hogy a menedékkereső gyerekek százszámra érkeztek, és ellátásuk, elhelyezésük, további sorsuk megvitatása elkerülhetetlenné vált.

Nehéz szívvel távozott a megbeszélésről, és azon tanakodott, hogy talán ez a hivatás mégsem neki való. Egyszerűen képtelen volt a gyermekeket ért méltánytalanságok mellett csukott szemmel elmenni, képtelen volt az esetekre kellő távolságtartással tekinteni. Nagyon megviselte, ha olyan helyzettel találkozott, ahol nem tudott segíteni. Mélyen megérintette minden gyerek sorsa, akivel munkája során megismerkedett. És most ez is. Ezek a menekült gyerekek még nagyon kicsik, hat-hét évesek. Igazán, még fel sem fogják, mi történik velük. Amint elérik a nagykorúságot, kitoloncolás vár rájuk. Harry az eszével nagyon jól tudta, hogy ez fizikailag képtelenség, sőt, ilyesmire még gondolni is teljes oktalanság, de a szíve szerint, mindannyiukat befogadta volna.

Úgy érezte, muszáj kitisztítania a fejét. Legszívesebben repülni ment volna, de, minthogy erre nem volt lehetősége, be kellett érnie a földhözragadtabb, mugli megoldással. Elhatározta, legjobb, ha sétál hazáig. A közel két- két és fél órányi gyaloglás tán elég lesz, hogy kiszellőzzön az agya, és lecsillapodjon.

*

Nagyjából fél órája bandukolhatott, amikor eleredt az eső. Először csak csepergett, aztán egyre jobban rázendített. Mire befordult az utcájukba, már bőrig ázott. A kabátja tocsogott, a hajából, és a hátán csurgott le a hideg esővíz.

Sipor pillanatok alatt felmérte a helyzetet, becsoszogott a fürdőszobába – és mire Harry lehántotta magáról a vizes ruhákat –, már eresztette is a kádba a forró fürdővizet.

Vörösre főve, meleg flanelpizsamában és frottírköntösben, megitta a bögre teát, és megette a szendvicset, amelyet Sipor készített, aztán felvonszolta magát a szobájába. A feje még alig ért a párnához, már aludt is.

***

Esküszöm, ez a nő nem komplett – dohogott magában Perselus. – Tisztán és világosan megmondtam neki, hogy egyetlen kisméretű üstöm van, és, hogy több el sem férne. Erre ő mit csinál? Eláraszt megrendelésekkel. Mi több, még hirdetést is ad fel! A fene enné meg! És honnan a nyavalyából kerítsek ennyi üveget? Szüljek? És mit mond erre Androméda? Hogy ezek az édes, egyedi stílusú flaskák, akár védjegyként is szolgálhatnak. Az emberek máris keresik az ebben forgalmazott bájitalokat. Védjegy! Legfeljebb a Coca-Cola Company-nak, nem Perselus Pitonnak. Méghogy az emberek keresik! Még egy hónapja sincs, hogy elindítottuk az üzletet. Egyébként is, már hol a csudában keresnék? – folytatta a morgást, és közben azon morfondírozott, hogy ha ilyen ütemben nőnek az igények, hogy fogja megcsinálni a farkasölőfű-főzetet? Órákig tart az elkészítése, és már most is, néhány óra alvástól eltekintve, éjjel-nappal kotyvasztott. Igaz, más dolga nincsen, és amíg a tűz körül tevékenykedik, legalább nem érzi annyira a hideget.

Hiába, egy üzlet, ha beindul... Persze, most megint mehet guberálni. A szemközti banya, pedig biztos ott meregeti majd a szemét a függöny mögül.

Nem mert egyenest az üvegtárolóhoz hoppanálni, mert a minap is, egy csapat hajléktalan ott tartott éjszakai pikniket. Habár, biztos érdemes lenne megnézni az arckifejezésüket, ha a semmiből megérkezne a morzsabál közepébe.

Kis idő múlva, üvegekkel megrakodva osont hazafelé.

*

A házban minden elcsendesedett. Perselus szinte hangtalanul dolgozott. Amikor a bájitalnak már csak lassan kellett főnie még egy fél órán keresztül, elhatározta, hogy megkockáztat egy villámlátogatást a fürdőszobába.

***

Éjszaka Harry szörnyű hideglelésre ébredt. Fájt a feje és a torka is. Egy darabig még feküdt az ágyában, és a kellő lelkierőt gyűjtötte, hogy lemenjen a fürdőszobai gyógyszeres szekrényhez egy aszpirinért.

Végül, nagy nehezen kikászálódott az ágyból, és a korlátba kapaszkodva letámolygott a lépcsőn. Úgy vacogott, hogy a foga hangosan csattogott. Utólag már bánta, hogy nem kereste meg a papucsát. Hervadt állapota ellenére, megpróbált sietni egy kicsit, hogy mihamarabb visszatérhessen a jó meleg ágyba. Ám ahogy a fürdőszoba felé tartott, a sötét folyosón, hirtelen beleütközött valamibe. Az ütközés lendületétől a fenekén landolt. – Aú! Mi volt ez? –Erősen fülelt, de nem hallott mást, csak halk anyagsuhogást, aztán egy alig hallható pukkanó hangot. – Van ott valaki?

Feltápászkodott a padlóról, és tapogatta maga előtt a sötétséget, de nem talált semmit. Elbotorkált a villanykapcsolóig, az előszobai lámpa gyér fénye elárasztotta a kis teret, de így sem tapasztalt semmit, ami eltért volna a normálistól. Bár, ennyi élőlénnyel a házban, gyakran előfordul, hogy az ember átesik egy macskán, vagy egy görényen, de az általában hanghatással jár, ezenkívül a valami, amivel karambolozott, sokkal nagyobb volt annál. – Sipor!

Az öreg manó a szemét dörgölve botorkált ki a nappaliból. – Igen, gazdám?

Sipor, nem láttál, vagy hallottál valami szokatlant?

Nem, Harry Potter uram. Sipor aludt. Gazdámnak szüksége lenne valamire?

Nem, dehogy. Sajnálom, hogy felébresztettelek. Csak ráz a hideg, aszpirinért jöttem, de azt megkeresem magam. Viszont az előbb nekimentem valaminek, és érdekelt volna, vajon te tudod-e, mi lehetett?

A fekete ember – suttogta ijedten Sipor.

A fekete ember? Az, aki el szokta vinni az ételt? A kísértet?

Sipor, mindkét kezét a szájára szorítva, bőszen bólogatott - hol igent, hol nemet intett a fejével.

Hmm. Ahhoz képest, hogy kísértet, nagyon is anyagszerű volt. Igaz, hogy Hóborc, a kopogószellem is egészen materiális. Na, mindegy. Kösz, Sipor. Visszamehetsz aludni.

A manó visszakullogott a nappaliba, Harry pedig megszerezte a gyógyszert, és a konyhában egy pohár vízzel bevette. Mit nem adott volna, egy jó kis kalapkúra bájitalért! A világ összes aszpirinja sem ér fel egy adag varázsszerrel.

Akármilyen rosszul érezte is magát, az izgalomtól teljesen kiment a szeméből az álom. Leült az íróasztalához, és a tapasztalatairól írt egy rövid beszámolót Lunának. A lány még nem jött haza Írországból, de Hedvig biztos örül majd egy hosszabb távú megbízatásnak.

Miután lezárta a levelet, az ablakból Hedviget szólongatta, de a madár nem jelent meg a hívására. Talán, még nem ért vissza az éjszakai vadászatból. Annyi baj legyen! Végülis nem sürgős, ráér reggel.

November 11.

Reggelre, ha lehet, Harrynek még jobban fájt a torka, és erőteljesen lüktetett a feje. Alig bírta rávenni magát, hogy kivonszolódjon az ágyból. A hideg miatt iparkodott a mosakodással, és gyorsan felöltözködött. A konyhába menet, felmarkolt egy levél aszpirint.

Sipor már talpon volt. A reggeli az asztalon gőzölgött, csak arra várt, hogy megegye. Mégiscsak elkel egy házimanó a háznál. Harry meg volt győződve róla, hogy jelen állapotában, ő maga biztos nem bajlódott volna a reggelivel.

Lerogyott a székre, és nekilátott. Amint szórakozottan a csészéjéért nyúlt, valamibe beleütközött a keze. Felpillantott a tányérjáról, és meglátta, hogy két csésze áll egymás mellett az asztalon. Nocsak. Az egyik csésze, minden kétséget kizáróan, teát rejtett – valószínűleg rengeteg cukorral, és egy sóhajnyi tejjel, pont úgy, ahogy szerette –, de mi lehet a másik csészében? Óvatosan felvette, gyanakodva vizsgálta a sűrű, barnás folyadékot, majd megszagolta. – Áh – sóhajtott megkönnyebbülve. Mennyei manna, azaz kalapkúra bájital. Tévedett, nemcsak elkel a házimanó a háznál, hanem nélkülözhetetlen. Abszolúte, nélkülözhetetlen. – Kösz, Sipor – lehelte, és egy szempillantás alatt elnyelte az enyhet adó főzetet.

*

Végzett a reggelivel, ám Hedvig még nem került elő, hogy elküldhesse Lunának a levelet. A bájital azonnal hatott, és mire az utolsó gőzpamacsok távoztak a füléből, már nem fájt a feje sem. Ennek ellenére, örült, hogy ez a hét utolsó munkanapja.

*

Este a nappaliban, a kandalló mellett olvasott, amikor kopogást hallott az ablak felől. Nem Hedvig volt, hanem egy idegen macskabagoly. A Hírverő legújabb számát hozta, Luna rövid üzenetével mellékelve.

Drága Harry!

Ez a hely mesés. Még pár napig maradunk. Addig apa viszi egyedül az otthoni ügyeket. Mindig elküldi a legfrissebb számot. A pirossal bekeretezettet ajánlom figyelmedbe. Hát nem remek?

Hogy állsz a kísértettel?

Pá!

Luna

Merlinnek hála érte, hogy Luna még egy ideig Írországban időzik. Legalább addig nem jelenik meg egy fogatlan lemminggel, vagy egy elárvult jegesmedvével. Ahogy Harry jobban belegondolt, rájött, hogy egy fókával sem tudna igazán mit kezdeni.

Széthajtogatta az újságot, és megkereste az említett részt. Rögtön a Weasley Varázsvicc Vállalat féloldalas, csilli-villi hirdetése alatt, valóban talált egy levélbélyegnyi apróhirdetést, amelyet Luna piros tintával, vastagon bekeretezett.

Minőségi bájitalok megrendelhetőek.
Árjegyzékért küldjön baglyot

Mrs Adroméda Tonks
részére.
A megrendeléseket a beérkezés sorrendjében,
rövid határidőre, bagolypostával teljesítjük,
vagy
keresse termékeinket a WVV üzleteiben.

Igen, ez tényleg remek. Úgy fest, hogy végre, talán Remuséknak is sikerül talpra állniuk. Pláne, ha az ikrek is besegítenek az értékesítésbe. Harry tiszta szívéből kívánta, bárcsak bejönne nekik a bájitalbiznisz. Mrs Tonks-ot ügyes, talpraesett asszonynak ismerte, ha csak rajta múlna, élnének, mint hal a vízben. De sajnos, még meg kell küzdeniük a társadalom előítéletével is. Nem is tudta, hogy Remus anyósa, ilyen jól ért a bájitalfőzéshez. Várjunk csak! Ha ennyire profi lenne, akkor a farkasölőfű főzet sem lenne gond. Azt mégis Piton készíti Remus részére. Tehát, ha igaz, amit Luna mesélt, a professzor rendszeres kapcsolatban áll Remusékkal. Mi van, ha ő állítja elő a bájitalokat? De jó lenne, ha ez az aprócska hirdetés azt jelentené, hogy Piton professzornak sem kell nélkülöznie!

Harry tekintete ekkor az ikrek hatalmas, villódzó reklámjára vándorolt. Már két boltot is vezettek. Az Abszol úti üzlet mellett, nyitottak egyet Roxmortsban is. Évek óta nem találkozott már velük. Hirtelen erős vágy fogta el, hogy akár csak egy pillanatra is, bár láthatná őket.

Folytatás...

Comments