?

Log in

No account? Create an account
Come Out of the West

Sir Walter Scott: Lochinvar

Mára egy kis romantikus költészetbeli kontárkodást ígértem. Most viszont azt ígérem, hogy tényleg nem lesz sok. Csak két versecske. Annyit mindenki kibír. :)

Az első a címsorban is szereplő mű, amelynek angol címe megegyezik a fent szereplővel.
A második vers Lord Byron alkotása, amelynek eredeti címe: Last Words On Greece. Mindkét költemény megtalálható a The New Penguin Book of Romantic Poetry című kiadványban.



Sir Walter Scott: Lochinvar

Ifjú Lochinvar útra kélt nyugaton,
Lovának nincs párja széles határon.
Jó pallosán kívül fegyvertelenül,
Magában indult, egészen egyedül.
Oly hű szerelemben, harcban oly bátor,
Nincs még ily lovag, mint ifjú Lochinvar.

Nem tarthatta vissza sem kő, sem bozót,
Átúszott vad folyót, hol nem lelt gázlót,
Ám mire megállott Netherby előtt
A lányt már eladták – a hős későn jött:
Kinek szíve ingatag s gyáván fut harctól
Elvette szép Ellent derék Lochinvar-tól.

A Netherby várba belépett legott,
Mind a násznép közé, kik összegyűltek ott:
Kezével kardján az ara apja szólt –
A hitvány vőlegény ehhez túl gyáva volt –
„Békével jövél-e, avagy harag hozott?
Jer táncolj hát vélünk, ifjú Lord Lochinvar!”–

Kérésem lányodért ím megtagadád;
Áradó szerelem nyomában apály jár –
Szerelmem ím veszve, célom már csak egy,
Egészségtekre emeljek serleget.
Élnek szűzek skót földön, szebbek is, tudod,
Kik örömmel fogadnák ifjú Lochinvar-t.”

A lány a serlegre hintette csókját,
Ám ő földhöz csapta a teli kupát.
Elpirult a lány, majd felnézett sóhajtva,
Könnycseppel szemében, ajkain mosollyal.
Lágy kezét véve, míg anyja ocsúdott –
„Most már rophatjuk!” szólt ifjú Lochinvar.

Ily bájos hölgy, és lovag ily fenséges,
Soha bálterem nem volt ilyen ékes;
Míg az anya dúlt, az apa fúlt, s a legény
Csak bámult és lóbálta tollas fövegét;
A koszorúslányok titkon összesúgtak:
Illőbb pár Lochinvar derék kuzinunknak.”
Egy érintés kezén, egy szó fülébe,
S a paripa várt a kapu közelébe;
Pihekönnyű hölgyét fellendítette,
Mielőtt magát nyeregbe vetette.
„Elnyertem őt! indulunk át bércen, folyón,
Utol táltos sem érhet” szólott Lochinvar.
A Graeme férfiak lóra kaptak tüstént;
Fosterek, Fenwickek, Musgrave-ek követték:
A Cannobie Lee-n által folyt az üldözés,
De az elveszett lányt nem látták többé.
Merész szerelemben, harcban oly bátor,
Láttál-e ily vitézt, mint ifjú Lochinvar?
Megjegyzések:
1. A ballada, amelyben Young Lochinvar megszöktette Ellen Graeme-et Netherby-ből, a skót határvidék legromantikusabb története. Annyit tudni kell, hogy Ellen angol volt, míg Lochinvar skót.
Bár a történet teljes egészében fikció, William Gordon of Lochinvar, Kenmure vikomtja létező személy volt, elég homályos források szerint 1455-ben halhatott meg.
A történetnek annyiból lehet valós alapja, hogy akkoriban tiltották a skót-angol vegyes házasságokat, tehát a krapek nem kaphatta volna meg a tyúkot szépszerével.
2. Az említett folyó az Esk, amely egy szakaszon Skócia határfolyója.
3. Cannobie Lee: egy sík vidék, amelyen Lochinvar hazafelé átvágott.
4. Valamivel jobban is lefordíthattam volna, de mivel az elsődleges cél a költemény tartalmának megértését szolgálta, ezért inkább ragaszkodtam a tartalomhoz, és csak másodlagosan a rímek megtartásához. (A szótagszámokhoz és a rímképlethez azonban ragaszkodtam. Még talán annyit, hogy Lochinvar nevét "lohinvór"-nak kell ejteni, úgy, hogy az "r"-et csak angolosan odagondoljuk a végére.)

Lord Byron: Utolsó szavak görög földön

Mit ér nekem méltóság vagy hírnév

Múltat, jövőt, gyermek sírását?

Mily nagyon a koronát megvetém

A babérért meghalnék akár.

E szenvedély bolondja vagyok én

Rosszallástok, mint szegény madár

Kígyó szemében, ki rebben lefelé

Szárnyaló kebellel kit halál vár;

Ez őrjítő vonzalom megigéz,

Gyönge vagyok, vagy erős e varázs.

Comments

A Lochinvar nagyon tetszett, a masodik vers kevesbe. de az elso, az nagyon:) Szerintem a rimek is jol vannak, szuperul forditottad le. Gratulalok.
Azt talán még odaírhattam volna, hogy Lochinvar nevét "lohinvór"-nak kell ejteni, ahol az "r"-et csak úgy odaérezzük a szó végére. :)
Köszönöm a fordítást! AZ első egy nagyon szép történet. A második pedig elgondolkoztató. Mégegyszer köszönöm!
Nagyon jó lett mind a kettő, igaz hogy nem ismerem az eredetit, mégis biztos vagyok benne. Nekem a rímek is bejöttek, jól oldottad meg.
Köszi szépen.
Szia! Még mindig megdöbbenek, ha valaki verset tud fordítani. (Igaz, én még írni sem tudok.) Tetszett mindkettő, de a második fogott meg igazán.
Hát, azt azért nem mondanám, hogy én tudok. Inkább, hogy tettem néhány kísérletet rá.

A dolog pofon egyszerű. A verset soronként be kell írni egy táblázatba, minden sor után egy rubrikába a sor szótagszámát, egy másikba pedig a rímelő hangzót. Aztán a következő oszlopba minden sorhoz be kell írni a fordítását, utána pedig addig csereberélni a szavakat, amíg kijön a megfelelő szótagszám, és amíg - még ha a rímelő hangzók nem is - legalább a rímképlet meg nem egyezik az eredetivel. Ennyi.
Persze lehet, hogy ha ezt egy "hivatásos" költő olvasná, itt helyben megütné a guta. Nem tehetek róla, egy mérnök így áll hozzá a versfordításhoz. :)
Végre tudok írni Lj-ra...
köszönöm,hogy megosztottad velünk ezeket a verseket. egyszűren el vagyok képedve mivel én még használti utasítást és eszméletlenű bénán fordítom le és versek magyarításáról álmodni sem merek

a fenti versek hatására előszedtem a rég olvasott könyveimet pl. Scott Lammermoori nász amiből a kedvnec operámat írta Donizetti
wow és én ezt csak ma, a szokásos adag után kutatva láttam ,)))

a második tecc nekem nagyonnagyon ,)))

köszönöm ,)
Ne aggódj, két perc és jön a "szokásos adag". :)