?

Log in

No account? Create an account
Mistletoe

Fagyöngy 7.: Jóvátétel és fagyöngy, 2. rész

Forever then some: Fagyöngy

Fordította: tothem

Átnézte: yatze

Korhatár: 18+

Főszereplők: HP/PP

Figyelmeztetés: Felnőtt tartalom! A mű slash, tehát két azonos nemű szereplő kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő, vagy visszataszító, kérlek ne olvass tovább.
A nevetséges jelenetek miatt, olvasás közben az étel-, és italfogyasztás veszélyes lehet.

Megjegyzés: AU, humor, befejezett.

Tartalom: Perselus konok nénikéje a városba érkezik, azzal a határozott szándékkal, hogy találkozzon unokaöccse jövendőbelijével. Mi lehet a gond? Pitonnak nincs jegyese, és az egyetlen személy, aki elérhető, hogy eljátssza a szerepet, nem más, mint Harry Potter.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling, és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Az eredeti történet a http://www.fanfiction.net/u/387462/Forever_then_some oldalon található.

1. fejezet

2. fejezet

3. fejezet

4. fejezet

5. fejezet

6. fejezet
7. fejezet, 1. rész


7. Jóvátétel és fagyöngy, 2. rész

Nyolc perccel később,
Hermione a hátsó ajtóhoz hoppanált, és emelte a kezét, hogy kopogjon.

Teljesen felkészületlenül érte a látvány, amely odabent fogadta.

Perselus és Harry a konyha közepén álltak – összeakasztott bajusszal, ellenségesen néztek farkasszemet –, nem zavartatták magukat az erőteljes kopogástól az ajtó felől, sőt, még csak fel sem pillantottak, amikor Hermione belépett a konyhába.

– Harry? Professzor? – Hermione elképedve szemlélte a jelenetet. – Mi történt? Az... tea? Mindenfelé? Merlin... az a teáskanna... felrobbant?

– Miatta! – csattant fel mindkét férfi egyszerre. A konyhában minden felszínről híg tea csöpögött, beleértve a ruhájukat, és az arcukat is.

– Mindketten megsérülhettetek volna – dorgálta őket szigorúan. A helyzet állása szerint, eltekintve a Harry jobb szeme alatti vágástól, amelyet a teáskanna repülő szilánkja okozott, mindketten sértetlennek látszottak – bár egy kicsit nedvesnek. Mikor továbbra is figyelmen kívül hagyták, Hermione új taktikával próbálkozott. – Harry mondta, hogy baleset történt. Rosszul van a nagynénje, Professzor?

Ezzel elnyerte Perselus teljes figyelmét. – Igen, természetesen, köszönöm, amiért ilyen hamar jött. Clara néni visszautasította, hogy mugli orvoshoz menjen, és Harry említette, hogy ön nemrég tette le a gyógyítói vizsgáit. Úgy gondoltam, megvizsgálhatná, persze anélkül, hogy a nénikém tudná mit csinál.

– Mi történt?

– Potter miatt majdnem eltört a bokája.

– Semmi rosszat nem csináltam – morogta Harry, mielőtt Hermionéhoz fordult, és teljes magyarázatba kezdett. – Clara elcsúszott a jégen. Azt hiszem, csúnyán kificamodott a bokája, és utána zihált, kapkodva szedte a levegőt.

– Felkísérem a szobájába – intézkedett Perselus.

– Én is megyek – ajánlotta azonnal Harry.

– Nem – csattant fel Hermione. – Mindketten idelent maradtok, rendet csináltok, és befejezitek a vitátokat. Gyanítom, Ms Pitonnak arra van legkevésbé szüksége, hogy ordítozzatok fölötte, és felrobbantsatok minden törékeny tárgyat a szobájában. A Rend gyűléseiről tudom merre van a vendégszoba. Feltalálok magam.

Amint a konyhát a nappali/iroda/könyvtártól elválasztó ajtó becsapódott Hermione mögött, hallotta, hogy Harry és Piton durva hangnemben kirohan egymásra. Nem sokat értett tisztán, csak azt, hogy bolond, megbízhatatlan, csökönyös szamár, majd különféle átkok egész litániáját.

XxXxXxXxXxX

Mielőtt bedugta volna a fejét, Hermione halkan kopogott a vendégszoba ajtaján. Clara alaposan szemügyre vette a bodros hajú, fiatal nőt az ajtóban. – Hermione Weasley, igaz?

– Igen. Örülök, hogy emlékszik rám, Ms Piton.

– Persze, hogy emlékszem! Még egy napja sincs, hogy találkoztam veled. Öreg vagyok, nem szenilis.

– Igaza van, természetesen nem állt szándékomban arra célozni...

– Intelligens kinézeted van, lazíts. – Clara tetőtől talpig felbecsülte Hermionét. – Tisztán látszik, hogy olyan lány vagy, aki inkább támaszkodik a józan eszére, mint a küllemére. Nem, nem vagy egy túlzottan csinos asszonyka.

Ekkora sértésre Hermionénak leesett az álla.

– Csukd be a szádat, nem sértésnek szántam. Jobb egyszerűnek és éles eszűnek lenni, mint üresfejű szépségnek. Odalent már tépik egymást, ugye? – váltott más témára.

– Tessék?

– Az unokaöcsém és Harry. Szóváltás volt közöttük, mikor megérkeztél?

Hermione még élénken emlékezett a teára, a teáskanna szilánkjaira, és a dühtől szikrázó levegőre. – Így is mondhatjuk.

– Nekem úgy tűnik, hogy néha, kimondottan bosszantják egymást. Időnként élvezik a civakodást...

Ha valaha díjat adnának a legenyhébb megfogalmazásért,
Clara Piton megnyerné.

– ... és a jó isten a megmondhatója, mindkettő egy icipicit makacs tud lenni.

Félkézzel.

Hermione, még mindig egy kissé elveszettnek érezte magát, de beleegyezőleg bólintott. – Mindketten elég önfejűek tudnak lenni.

– Valóban. No már most, én arra a következtetésre jutottam, hogy lévén férfiak, és ennélfogva a kevésbé logikusan gondolkodó nemhez tartoznak, képtelenek észrevenni, ami ott van rögtön az orruk előtt. Itt jövünk mi.

– Ah, Ms Piton, nem vagyok biztos, hogy ön rájött, de én azért vagyok itt, mert Harry aggódott, hogy ön megsérült, amikor elesett. Orvosi végzettségem van, tudja...

– Sokkal fontosabb megvitatni valónk van, mint az én szerencsétlen botlásom.

– Igen? – Hermione még küzdött, hogy követni tudja – kevés sikerrel.

– Igen. Neked és nekem. Most ülj le, és figyelj. Csak egyszer fogom elmagyarázni.

XxXxXxXxX

Mikor később Hermione lejött a lépcsőn, megkönnyebbült, hogy a házat még egészben találta. Perselus és Harry a szoba közepén álltak, és feszülten meredtek egymásra. Hermione nem tudta eldönteni, hogy főbenjárókat készülnek hajigálni, vagy ökölre mennek, rögtön itt, a könyvtárban.

Nagy kő esett le a szívéről, mikor egyiket sem tették. Amint Perselus megérezte a jelenlétét, hervasztóan ránézett.

– Rosszkor jöttem?

Perselus horkantott. – Harry és én, kvázi fegyverszünetet kötöttünk. Nincs közvetlen veszélyben. Tehát? A nagynéném valóban megsérült, vagy ez az egész csak egy komplikált csel?

– Perselus! – kiáltott rá rosszallóan Harry. – Hogy mondhatsz ilyet? Persze, hogy megsérült. Nem, Hermione?

Hermione határozott tekintettel Harryre nézett, aztán Perselusra. – Elég csúnyán megrándult a bokája. Azonban, meg vagyok győződve róla, hogy nem történt maradandó sérülés. Két, vagy három napig kíméletre szorul.
Perselus, szerintem, a bájital hozzávalói között, bizonyára van némi szederfa gyökér, amelyet meg lehetne őrölni, és beadni fájdalom ellen. Bele lehetne csempészni valami édes gyümölcslébe, amelyből nem érződik ki a gyökér édeskés íze.

Perselus biccentett. – Magam is azt használtam volna. Van egy pár egész növényem a pincében. Megyek, felhozok néhány gyökeret.

Miután Perselus elhagyta a szobát, Harry a konyhán keresztül az ajtóhoz kísérte Hermionét. – Köszönöm, amiért eljöttél megvizsgálni Clarát. Komolyan nagyra értékelem a segítségedet.

– Nincs mit, Harry – bizonygatta Hermione, és belelépett a csizmájába. – Igazán semmiség.

Harry felsegítette a kabátját. – Akkor, holnap kora reggel találkozunk az Odúban?

– Harry, azzal kapcsolatban...

– Mi van vele?

– Azt hiszem, itt kéne maradnod holnap. Clarának szinte egész nap ágyban kell feküdnie. Szüksége lesz valakire, hogy gondoskodjon róla. Valakire, akinek több türelme van a betegekhez, mint Piton professzornak.

– Igazad lehet – adta be a derekát Harry. – Annak a pasasnak a modora egy szörnyetegével vetekszik.

Hermione gyorsan helyeselt. – Jobban érezném magam, ha itt lennél, hogy figyelj Clarára.

Harry elgondolkodva rágta az alsó ajkát. – Átadnád Weasleyéknek a bocsánatkérésem? Mondd meg mindenkinek, hogy újév után, amint lehet, meglátogatom őket.

Hermione bólintott, és szorosan megölelte. – Boldog karácsonyt, Harry.

– Neked is, Hermi. Még egyszer, köszönöm.

XxXxXxXxX

Késő éjszaka, Perselus hosszú percekig vitatkozott magában a lépcső tetején, mielőtt eldöntötte, hogy lemegy a földszintre. A nénikéje ágyban volt, és fények meg hangok jöttek odalentről, így fel volt rá készülve, hogy Harryt ott találja. Arra azonban nem volt felkészülve, hogy Harryt a kandallónál állva találja, amint tűnődve bámul le egy féltányérnyi omlós süteményre.

Amíg Hermione fent járt a nagynénjénél, Harryvel kiegyeztek egy tűzszünetben – egy kényes tűzszünetben -, miszerint karácsony utánig nem lesznek köztük rosszindulatú veszekedések. Perselus kételkedett benne, hogy meg tudják valósítani, de mi baj lehet belőle, ha megpróbálják? Mindenesetre, könnyebb lenne, ha teljesen elkerülnék egymást, ezért is bizonytalankodott, vajon lemenjen-e egyáltalán. Viszont képtelen volt elaludni. Azzal, hogy Clara rájött a félrevezetésükre, Harry önként jelentkezett, hogy a padláson alszik, és Perselus elborzadva állapította meg, hogy csupán öt éjszaka után, megszokta Harry társaságát a hálószobájában. Tulajdonképpen, olyannyira, hogy utált lefeküdni, és elaludni egyedül a szobában.

Perselus Harryre nézett, aki még mindig a süteményeket fixírozta, mintha egy láthatatlan rejtvényt próbálna megfejteni. – Mit csinálsz?

– Semmit – felelt gyorsan Harry, elfordult a kandallótól, és a tál süteményt az alacsony dohányzó asztalra helyezte. – Ez meglehetősen nevetséges – vallotta be. – Én... uh... Igazság szerint, a konyhában voltam, és megláttam a süteményeket, és egy pillanatra eszembe jutott az a hagyomány, hogy karácsony este sütit raknak ki, tudod, a Télapónak, és mielőtt még észrevettem volna, itt álltam, a kezemben ezzel a tál keksszel, és komplett idiótának éreztem magam.

– Igazad van, ez tényleg nevetséges.

– Kösz.

Perselus vett egy mély lélegzetet, és emlékeztette magát, hogy tegyen egy kicsit több erőfeszítést az udvariasság érdekében. – Ez valami olyasmi, amit gyermek korodban megszoktál?

– Aligha – horkantott Harry.

Lehetetlen lett volna nem észrevenni a keserűséget Harry hangjában.

– Te nem hittél a Télapóban?

– Ó, már hogy ne hittem volna. Én azt hittem, hogy ő csak az unokatestvéremnek hoz ajándékokat, és rólam minden évben megfeledkezik. – Perselus zavarodott pillantására, Harry folytatta. – A nagynéném, és a nagybátyám, nem láttak rá okot, hogy ajándékokat vegyenek nekem, míg Dudleyt rohadtul elkényeztették.

Perselus éveken keresztül hallotta – és el is engedte a füle mellett –, Harryről, a rokonaitól elszenvedett, rossz bánásmódról szóló pletykákat. Talán jobban kellett volna figyelnie. – Tényleg annyira rosszak voltak a karácsonyaid?

Harry könnyedén megvonta a vállát. – Nem voltak rosszak... Egyszerűen nem voltak. Sosem vettem részt a családi karácsonyokban. Kivéve, ha az rengeteg főzés és takarítás beleszámít, amit el kellett végeznem.

– Sosem volt egyetlen rendes karácsonyod sem?

– Nem. Egészen másodikos koromig, amikor Ron meghívott hozzájuk a szünetre. Tizenkét éves voltam, és Molly teletömött étellel, igazi ajándékokat kaptam, amelyek csak az enyémek voltak, és az éjszakát Ronnal és a fivéreivel töltöttem, mintha én is családtag lennék. Merlin – Harry halkan sóhajtott. – Ez volt életem legjobb karácsonya.

– Sajnálom, hogy a rokonaid ennyi kívánni valót hagytak maguk után. Megfigyeléseim szerint, a családi köteléket magasan túlértékelik – jelentette ki komolyan Perselus.

Harry higgadtan ránézett. – Én is sajnálom, amiket neked kellett megtapasztalnod, amíg felnőttél.

Perselus mereven biccentett.

– Talán, én szerencsés voltam, hogy a bácsikám olyan szörnyszülöttnek gondolt. Gyakran, a félelme a másságomtól tántorította el attól, hogy fizikailag bántalmazzon. Neked nem volt ilyen szerencséd. Clara elmondta nekem...

Az ember nagynénjének meggyilkolása törvényes, ugye? Ha nem, annak kéne lennie – gondolta Perselus sötéten, félbeszakítva Harryt. – Clarának gyakorta túlságosan megered a nyelve. A gyerekkorom elviselhető volt. Elvégre túléltem, nem?

Harry ebben nem volt annyira biztos, de hallgatott.

– Én... én... – Perselus bocsánatot akart kérni az egész Ginny-Draco-Harry fiaskó miatt. Rosszul tette, hogy feltételezésekbe bocsátkozott Harry magánéletbeli kapcsolatairól, de képtelen volt elhinni, hogy Harrynek valóban lehetnek igazi érzései iránta. Még mindig nem hitt benne, habár félelemmel vette tudomásul, hogy akár ézett iránta valamit Harry, akár nem, ez az elmúlt huszonnégy óra – és a számtalan vita során, amelybe belekeveredtek –, megváltozhatott. Megkísérelte szavakba önteni az érzéseit. Pechjére, minden ilyen jellegű tudása, már évtizedekkel ezelőtt berozsdásodott. – Én... sajnálom.

Harry kinyújtotta a kezét, és az ujjait végigsimította Perselusén, mielőtt a tűzbe bámult, és csendes megértéssel annyit mondott: – Semmi baj.

És ez így is volt, jött rá Perselus. Tényleg semmi baj.

Másnap reggel, Harry bekopogtatott a vendégszoba ajtaján.

– Gyere be.

Harry résnyire nyitotta az ajtót, és belesett, a kezében egy tálca reggelire valót tartott. – Boldog karácsonyt, Clara. Fel van készülve egy látogatóra?

– Persze, Harry drágám, gyere be. Boldog karácsonyt neked is. Hol van Perselus?

Harry belépett a szobába, az ágyhoz ment, és leült a szélére. A tálcát Clara mellé helyezte. – Azt hiszem, még ágyban. Hogy érzi magát?

– A bokám még duzzadt, és érzékeny, de teljesen rendbe fogok jönni. Ne aggódj miattam.

– Sajnálom, hogy tegnap elrohantam. Ha nem viselkedtem volna olyan éretlenül, nem kellett volna utánam szaladnia, és nem sérült volna meg.

– Ez nem a te hibád, Harry. De mondd meg nekem, miért menekültél el egyáltalán?

Harry sóhajtott, és könnyedén megvonta a vállát. – Egyszerűen, szükségem volt egy lélegzetvételnyi térre.

– Távol Perselustól?

– Nem. Nos, igen. – Harry ökölbe szorította a kezét az ölében. Tisztán látszott mennyire reményvesztett. – Isten verje meg, az az ember igazán nehéz eset.

Clara sóhajtott, és a kezét Harry öklére tette. Egy pillanatig ott nyugtatta, majd elhúzta, és felgyűrte a hálóinge mandzsettáját. Harry értetlenül figyelte, ahogy Clara felhúzta a ruha ujját a karján. Egy halvány rózsaszínű hegre mutatott, pont kiállócsontú könyöke alatt. – Látod ezt?

– A sebhelyet?

– Ühüm. Akkor szereztem, amikor még csak hét éves voltam. Meg akartam tanulni biciklizni. Tobias, a bátyám – Perselus apja –, mindig mindenfélét – botokat, köveket – dobált a kerekem alá, és egy nap, különösen csúnyán elestem. A kockaköves útra érkeztem, és komolyan felhasítottam a könyökömet és a térdemet. Úgy véled, szokatlan, hogy ez sebhelyet hagyott?

Harry a homlokát ráncolta. – Nem, persze, hogy nem. Minden mély vágás után sebhely marad, amikor meggyógyul. – Legalábbis, ha nem varázslattal gyógyítják meg.

Clara lehúzta a ruhaujjat. – Pontosan.

Harry csak nézett rá.

– Harry, felnőve Perselus nagyon mélyen megsérült. Az a fajta sérülés is sebhelyeket hagy hátra. Sebhelyeket, amelyek sosem múlnak el. Úgy, mint az a sebhely a könyökömön, és az, a homlokodon. – Clara hideg ujjai félresöpörték a hajat a homlokából, és könnyedén megérintették a villámalakú heget. Harry enyhén megborzongott. Még soha, senki sem nyúlt a sebhelyéhez. Mintha mindenki félt volna, hogy éget, vagy, hogy az érintés valahogy fájdalmat okozna Harrynek. Clara keze tovább mozdult, le az arcán, míg végül gyengéden megpaskolta az orcáját. – Perselus bizalmát nem könnyű megszerezni, és biztos, hogy nem adja a szeretetét sem küzdelem nélkül. Ha szereted Perselust – és én azt hiszem, hogy szereted –, tekintettel kell lenned a sebhelyekre, amelyeket hordoz. Még ha ez azt jelenti, hogy néha, legszívesebben sikítanál tőle.

– Igen, szokása szerint, elég rendszeresen ad rá okot.

– Nekem is. Figyelj, Harry. Minél öregebb lettem, annál inkább rájöttem, hogy ezen a világon, milyen sok ember komplett idióta.

– Csak mostanra sikerült levonnia ezt a következtetést?

– Nem. Ez olyan valami, amit – azt hiszem – születésem pillanatától tudtam. De csak mostanában jöttem rá, hogy tennem kell valamit ellene... Lehet, hogy meglep téged, de egy kicsit kotnyeles vagyok.

Harry ügyelt, hogy fenntartsa semleges arckifejezését.

– Kedvellek, Harry. És én nem kedvelek sok embert. Boldognak akarlak látni.

– Én boldog vagyok – mondta gyorsan.

– Valóban?

Tényleg boldog? Egyáltalán, az mit jelent? És az mit jelent, hogy meg kell állnia, és eltöprengenie a válaszon? Biztos, hogy nem boldogtalan. Elvégre életben maradt, és ez nem egy olyan dolog volt, amit valaha is magától értetődőnek akart venni. De attól, még nem volt képes megszabadulni a sajgó fájdalomtól, amely az utóbbi időben emésztette. Mi lehet az? Talán a magány? Nem, több annál. Üresség. De az az üresség Perselus közelében elmúlt.

– Nem hiszem, hogy ő akar bármit is, amit én fel tudok ajánlani neki, Clara. A kapcsolatunk nagyobbik részéről, ön nem tud semmit.

– Karácsony van, Harry, ha van ideje a megbocsátásnak, és a jóvátételnek, az most van. Nem érzed? Az évnek ez az időszaka... varázslatos, ha adsz rá esélyt.

– Még pihenned kéne, korán van.

Clara és Harry, mindketten hirtelen felnéztek, és Perselust találták az ajtóban, mellkasán keresztbe font karokkal.

– Ugye, nem zavarod a nagynénémet, Harry?

Clara válaszolt. – Pfft. Harry aligha zavaró, Perselus, ő családtag.

– És én még azt hittem, hogy az a két címke felcserélhető.

Clara a torkát köszörülte. – Mit gondolsz, ezzel melyikünket akarta megsérteni?

Harry tudta, hogy Perselus rá nem családtagként gondol, így egészen biztos volt benne, hogy a sértés Clarára irányult, csak nem kívánta megosztani ezt a véleményét. – Nehéz megállapítani.

– Akkor ne törődj vele, legyünk nagylelkűek, és nem vegyük észre a rosszkedvét. Tehát, azt hiszem, épp készültél mindkettőnknek boldog karácsonyt kívánni. Nem, Perselus?

– Hogyne. – Perselus az ágyhoz ment, és lehajolt, hogy nyomjon egy csókot Clara arcára. – Boldog karácsonyt, Nénikém. Harry.

– Fiúk, miért nem mentek le, és csináltok magatoknak reggelit? Hamarosan, én is csatlakozom hozzátok, és megnézhetjük azokat a gyönyörűen becsomagolt ajándékokat a fa alatt.

– Rendben. – Harry felállt, és elindult. – Jössz, Perselus?

Perselus követte Harryt, ki a szobából, de nem jutottak messzire, mielőtt Harry leblokkolt, és visszanézett Perselusra. – Vissza kéne menned megkérni Clarát, hogy szóljon, ha le akar jönni, mert a kificamodott bokájával, nem lesz képes egyedül lemászni ezen a lépcsőn.

Perselus biccentett, és visszatért a nagynénje szobájához, röviden kopogott, mielőtt kitárta az ajtót.

Először a nénikéjét pillantotta meg, ebben nem volt semmi rendkívüli, kivéve, ha az ember felfigyel arra a tényre, hogy Clara minden erőfeszítés nélkül, épp az ablakhoz sétált – sántításnak nyoma sem volt a mozgásában.

Perselus körültekintően becsukta az ajtót, hogy négyszemközt legyenek, amikor szembeszáll a nénikéjével. Helytelenítően összevonta a szemöldökét. – Egyáltalán nem sérült meg a bokád, igaz? – kérdezte, de tudta a választ.

– Nem csináltam semmi rosszat – védekezett Clara. Nem zavartatta magát, hogy letagadja, ami úgyis nyilvánvaló. – Harrynek köztünk a helye karácsonykor. Én egyszerűen gondoskodtam róla, hogy itt is legyen.

– Meg kéne fojtanom téged, amiért beleártottad magad.

– Nem mernél.

– Felteszem, igazad van. Azt hiszem, inkább köszönetet mondok helyette.

– Nagyon szívesen, drágám. Most menj, keresd meg a fiúdat. Nekem erőfeszítéseket kell tennem, hogy minél lassabban jussak le a földszintre. De még tötyörgéssel is legfeljebb tizenöt-húsz percet ígérhetek, úgyhogy használd ki.

XxXxXxXxX

Harry egy csepp tejszínt kevert a teájába, amikor érezte, hogy a feje búbján valami a hajához súrlódik. Szórakozottan, borzas hajára csapott, és hátra söpörte az ujjaival. Egy pillanattal később, újra érezte az érintést a fején. Megfordult, hogy hátranézzen. Perselus állt az ajtóban, őt nézte. Harry rámosolygott, és megint megérezte, hogy valami a hajához ér.

Perselus hangsúlyosan Harry feje fölé nézett. Harry követte a mozdulatot, és felnézett. Egy kis csokor növény harangozott a levegőben a feje fölött. Perselus irányította a kis ágakat, a szoba másik feléből, hogy könnyedén repkedjenek.

– Ez fagyöngy.

– Akkor az.

– A hagyomány szerint, most kapnod kell egy csókot.

– Legjobb, ha nem húzzuk ki magunkat a tradíció alól.

Perselus meg sem rezdült, hogy félúton találkozzon vele, így Harry a pulton hagyta a teáscsészéjét, és átment a szobán. A fagyöngy keresztül lebegett a levegőn, sosem hagyta el a helyét a feje fölött. Harry közvetlenül Perselus előtt állt meg. És az idő lelassulni látszott.

Perselus Harry nevét suttogta, és megérintette az arcát.

Harry szeme elkerekedett, és elakadt a lélegzete.

És végre, megtörtént az elkerülhetetlen.

A csók meleg volt, száraz, és gyengéd.

Harry végül egy kicsit visszahúzódott. Perselus megdermedt, szótlanul, az ajka kicsit szétnyílt, egy picit előrehajolt a csók végett. Harry eldöntötte, hogy meglehetőst szerette így Perselust – védtelenül, sebezhetően.

Mikor Perselus sikeresen magához tért, sajnálkozva rázta a fejét. A hangja halk volt és rekedtes, ahogy nyomasztóan rezignált hangon észrevételezte: – Őrületbe fogjuk kergetni egymást, ugye?

– Azt hiszem, ez elkerülhetetlen lesz. – Harry teste természetesen hajlott az idősebb férfiéhoz. Hagyta, hogy az ajkuk újra könnyedén összeérjen. – De úgy vélem, nagyon is megéri.

Minden tökéletes volt. Perselus ajkának íze, a keze ereje, amely Harry csípője fölé hajlott, az illat, az érzés, a forróság. Harry az ujjait a hajba fonta Perselus nyakszirtjén.

Perselus lenézett rá, még közelebb húzta, úgy, hogy a testük tökéletesen egymáshoz simult. – Múlt éjjel, te nem kérdezted meg, melyik volt az én legjobb karácsonyom.

Harry minden idegszálával Perselusra figyelt, zöld szeme rászegeződött. – Melyik volt a legjobb karácsonyod, Perselus?

Perselus lehajolt, az ajkuk csaknem összeért, a válasz nem volt több, mint egy rekedt suttogás. – Ez, Harry. Ez a karácsony.

A rákövetkező csókjuk nem volt gyengéd és édes. Inkább vad és kiéhezett, és úgy kapaszkodtak egymásba, mintha puszta akaraterővel elérhetnék, hogy örökké tartson. A fagyöngy a padlóra hullott. Perselus nem figyelt rá, hogy lebegve tartsa.

Végül szétváltak egymástól, hogy rendesen lélegzethez jussanak.

Harry nem engedte el az idősebb férfit, felnyújtózott, hogy a szája Piton füle mellett legyen. – Boldog karácsonyt, Perselus – suttogta.

Perselus ajka megrándult, mintha mosolyogni akart volna, csak nem igazán tudta, hogyan. Amellett döntött, amiről remélte, hogy egy gyengéd fajta szemöldökráncolásnak látszik. – Boldog karácsonyt, Harry.

Harry szeretettel rámosolygott, még egyszer közelebb hajolt, Perselus ezúttal azonnal lehajolt, mohó volt, hogy ismét megízlelje azt a mosolygó ajkat. Valójában, volt egy olyan sanda gyanúja, hogy hátralévő életében tökéletesen elégedett lenne, még akkor is, ha sosem kapna ennél többet. Harryt – a házában, az életében, az ajkához tapadva.

– Na, már épp ideje – szólt közbe Clara, botja egy csattanásával.

Perselus morgott, Harry érezte a mély vibrálást, amely megrezegtette a testét. Perselus ideges pillantásába egy leheletnyi szeretet lopódzott, ahogy a nagynénjére nézett, és vonakodva kiszabadította magát Harry öleléséből.

– Az időzítésed kifogástalan, mint mindig.

Harry megfordult, és ragyogóan Clarára mosolygott. – Egyedül is tud menni!

– Igen, úgy tűnik, fantasztikusan gyorsan felépültem.

– Igen, úgy tűnik – mormogta Perselus. – Harry, kísérd be a nénikémet a nappaliba, én majd befejezem a teát, és a muffinokat.

XxXxXxXxX

Rövid idő múltán, Perselus belépett a szobába, a nagynénjét a kanapén ülve találta, Harry súgott épp valamit a fülébe. Míg Perselus a dohányzóasztalhoz ment a teáskészlettel, egy tál pirítóssal, és a muffinokkal, Harry felegyenesedett, és Perselus döbbenten figyelte, ahogy az ő rendíthetetlen, kemény, mint a sárkánykarom nagynénje, szipog, és letöröl egy könnycseppet az arcáról.

Kiszúrva Perselus érkezését, Harry odasietett, a karját a dereka köré övezte, és beillesztette magát Perselus válla alá. Piton leeresztette a teáskészletet az asztalra. A karját szorosabbra vonta Harry vállán. – Mit műveltél a nagynénémmel?

– Semmit, csak beszélgettünk.

– És mit mondtál neki?

– Csak az igazságot – felelte Harry, felemelte az arcát, az élettel telve csillogott. – Hogy a csókodtól bekunkorodnak a lábujjaim.

Clara, a szoba másik feléből, örömmel figyelte, ahogy az unokaöccse áthajolt, és a szeretettel megcsókolta a fiatalember ajkát.

Néha, még önmagát is meglepte, milyen jól sültek ki az ármánykodásai.


Vége
Tags:

Comments

Page 1 of 3
<<[1] [2] [3] >>
szóval szóval szóval *nem talál szavakat* köszönet a hajnali frissért, és a történet fordításáért és mindenért :) Fantörpikus volt :)
Igen, igen! Én is köszönöm! Imádom az egész sztorit, úgy ahogy van, és főként magyarul, ami csak és kizárólag a Te érdemed! Gratulálok, és epekedve várom a többi, közeljövőben várható frissítést is! ;)
Ez a banda mindig ezt művel mindig, és mindenhol! *hahotázik*

Zutty és társai. XD

Nah, jó volt magyarul is olvasni, mert anno végigküzdöttem angolul, hogy megtudjam a végét. :)

Remélem majd a másik fordításodat is a... tudodmit is felteszegeted végre. :)
:-))))))))))))))
:-))))))))))))))
Megérte várni!
Kár, hogy vége!
Köszönjük a fordítást!
Esküszöm, ezekért a hozzászólásokért megérte éjszakázni. :D
Imádlak benneteket.
A regisztrálás sem lesz hiábavaló, mert a következő fordítás - ha sikerül lelevleznem az íróval -, mindenképpen f-locked kell, hogy legyen.
Cupp-cupp: tothem

(Anonymous)

meg jo hogy nem fekudtem le hamar!!! azt hiszem ezutan mar szepeket fogok almodni!! koszonet neked a forditasert!
Köszi a fordítást. Sajnálom, hogy vége. Remek sztori.
Nagyon várom a saját írásod, és az új történet fordítását.
Sajnos, arra még egy picit várni kell, mert ide csak a verseny lezajlása után tehetem fel.

(Anonymous)

Ez annyira jó volt:D Nagyon tetszett
Szééééép *bután bazsalyog* Hálás köszönet a fordításért! (a második feji utáni türelmetlenségemben átrágtam magam a maradékon angolul, de úgy azért nem az igazi. Így sokkal-sokkal jobb :) )
Őz
Nagyon helyes történet - örülök, hogy végre magyarul is olvashattam. Köszönet a sok munkádért, ez nagyon szép volt. Pont karácsonyra illő :D
Tothem, köszönöm szépen (többek nevében is), hogy lefordítottad ezt a sztorit, angolul nem élvezhettem volna így. Tényleg tündéri, nagyon tetszett. Clara nagyon jó karaktert, határozottan pitonos... Sőt, úgy gondolom, hogy Harry és Perselus is karakterhű maradt. Az amúgy is szép karácsonyom, még szebb lett ;)
Kiváncsian várom az új fordítást, illetve a saját történetedet!
Ui: szerintem nagyon jó ötlet volt így - karácsonykor - feltenni :)

(Anonymous)

Nagyon szép történet volt, köszönöm, h. lefordítottad:)
Üdv:
Lorien

(Anonymous)

Mis Piton

Egyszrüen fantasztikus volt a vége. A végére kicsordúlt a könnyem is. Nagyon köszönön amiért lefordítottad. Azt is köszönöm, hogy amikor szomorú voltam ezekkel a fejezetekkel mindig fel tudtál vidítani. Mégegyszer nagyon köszönöm. Már nagyon várom az újabb történeteket tőled. Puszi.
A hozzászólásaitokkal hatalmas lökést adtatok, hogy még több kedvenc történetem fordításába is belekezdjek. Nem egyszerű, mert van, ahol az író nem engedte, pedig az a regény az egyik legjobb AU, amit eddig olvastam. :( Majd keresek nektek valami mást. :P
Pusz: tothem
tothem ha nagyon szeretnéd még négymilliószor ennyit irogathatunk ám neked kommenteknek, hogyha ez lökést ad mert ez tényleg hiperszuper jó volt (már két embernek le is passzoltam a címet hogy tessék olvasózni!)
szia! nagyon nagyon jó történet volt és bár már annyian elmondták előttem, amiket ilyenkor lehet mondani, de megismételném, remek fordítás volt és köszönjük! (és tudom, nem szép dolog, hogy eddig csak szép csendesen olvastam és nem írtam semmit... =))
pusz!
Page 1 of 3
<<[1] [2] [3] >>