?

Log in

No account? Create an account
Mistletoe

Fagyöngy 6.: Szenteste, 2. rész

 

Forever then some: Fagyöngy

Fordította: tothem

Átnézte: yatze

Korhatár: 18+

Főszereplők: HP/PP

Figyelmeztetés: Felnőtt tartalom! A mű slash, tehát két azonos nemű szereplő kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő, vagy visszataszító, kérlek ne olvass tovább.
A nevetséges jelenetek miatt, olvasás közben az étel-, és italfogyasztás veszélyes lehet.

Megjegyzés: AU, humor, befejezett.

Tartalom: Perselus konok nénikéje a városba érkezik, azzal a határozott szándékkal, hogy találkozzon unokaöccse jövendőbelijével. Mi lehet a gond? Pitonnak nincs jegyese, és az egyetlen személy, aki elérhető, hogy eljátssza a szerepet, nem más, mint Harry Potter.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling, és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Az eredeti történet a http://www.fanfiction.net/u/387462/Forever_then_some oldalon található..

1. fejezet
2. fejezet
3. fejezet
4. fejezet
5. fejezet
6. fejezet, 1. rész

6. Szenteste, 2. rész

Ezalatt a konyhában

Draco Perselushoz őgyelgett, zsebre dugott kézzel, csípőjét a falkiszögellésnek támasztotta, és közönyösen biccentett. – Perselus.

Perselus nem volt jó hangulatban. Sőt, ami azt illeti, rohadtul zaklatott volt. Annyira közel állt hozzá, hogy Harry meleg szája a sajátja alatt legyen, mielőtt az a kiállhatatlan Weasley-csirke újra bevonaglott. Persze, Harry nem akarta volna megcsókolni Perselust, ha az a pici, bájos, rohadtul tökéletes tündéri fruska a közelben van. Így ellenséges, és rosszindulattól csöpögő hangon, kurtán odavetette: – Draco.

Ah, talán, utánuk kéne mennem a szobába.

Akkor menj.

Draco kivette a kezét a zsebéből, és bemenekült a szobába.

Perselus szótlanul beáztatta a teafüvet, aztán ő is bement a nappaliba.

Hermione ott maradt, hogy segítsen Harrynek tálcára tenni a csészéket és csészealjakat, a tejszínt és a cukrot. Folyamatosan a szeme sarkából leselkedett Harryre, amivel az őrületbe kergette. Míg végül, Harry lecsapta a kanalakat a tálcára, és rászólt: – Csak mondd már, Hermione!

Micsodát?

Azt, amire gondolsz, bármi is az.

Átjössz karácsonyra az Odúba?

Igen. Valószínűleg. Talán. Ez komplikált.

Akkor tedd egyszerűvé.

Az nem olyan könnyű.

Miért nem?

Ez nem igazán rajtam áll. Piton... nos... Nem vagyok biztos, hogyan érez az ittlétemmel kapcsolatban. Ő nem igazán az az ember, akivel könnyű kijönni.

Én nem teszek szemrehányást, ha nem jössz át holnap karácsonyozni. A Weasleyk nem a családod.

Hermione! – tiltakozott Harry. – Hogy mondhatsz ilyet?!

Nem negatív értelemben gondoltam, Harry. Szeretlek. Ron is szeret. Remus, Molly, Artúr... és még sorolhatnám, mindnyájan szeretünk. Mi mindig egy család leszünk. De, Perselus... talán ő lehetne a te családod.

Ginny és Draco pont ezt a pillanatot választották, hogy visszatérjenek a konyhába. – Clara szeretné tudni, mi tart ilyen sokáig a teával. És én korrektül meg vagyok győződve róla, hogy Ron lassan sírva fakad, ha egyikőtök nem megy be, és menti meg őt a Pitonoktól.

Ti hová mentek?

Elfogyott a tűzifa – magyarázta Ginny. – Felajánlottam, hogy hasogatok egy keveset.

Én meg felajánlottam, hogy vele megyek.

Harry szkeptikusan méregette Dracot. – Egyáltalán tudod, hogyan kell tűzifát aprítani?

Miért kéne tudnom, amikor van P.Á.L.C.Á.-m?

Mikor mindenki furcsán nézett rá, Draco kifejtette. – Nem akarok M.Á.G.I.Á.-ról beszélni, úgy, hogy egy M.U.G.L.I. van a szomszéd szobában.

Hermione meglegyintette a karját. – Clara mugli, nem pedig gyengeelméjű, te agyalágyult.

Draco sértetten nézett Ginnyre. – Te hagyod, hogy ilyen gúnynevekkel illessen?

Megérdemelted, te hülye. – Ginny a karját Dracoéba fűzte. – Na, gyerünk, drágám.

A teáskanna pontosan ugyanabban a pillanatban fütyült, amikor Hedvig türelmetlenül kopogtatott az ajtón. Harry a tea felé biccentett. – Megtennéd, hogy beviszed, Herm? Én elintézem a postát.

Hermione bólintott, a karján kiegyensúlyozta a tálcát, és a kannát, és bement a szobába. Harry sóhajtott, felkapta Ron dzsekijét az ajtó mellől, és kiosont, hogy összeszedje a leveleket, és lecsitítsa Hedviget, mielőtt elkezd olyan hangosan vijjogni, hogy odabentről is meghallhatják.

Ginny és Draco a hóban játszottak. Hógolyókat hajigáltak egymásra, és úgy vihogtak, mint a tinilányok. Harry emlékeztette magát, hogy ne felejtsen el megjegyzést tenni rá, ha legközelebb beszél Dracoval, de most nem vágyott rá, hogy a kis bemutatójukat szemlélje. Így hát, szorosabban összehúzta magán a kölcsönvett dzsekit, és átment a ház túloldalára, ahol már nem láthatták.

XxX xXx XxX

Perselus az órára pillantott. Megint. Már tíz perc eltelt, és Harry és Ginny még nem tértek vissza. Draco is eltűnt, de az ő holléte miatt Perselus nem túlzottan aggódott. Viszont Harry és a kis barátnője miatt... Harry biztos nem volt elég hülye hozzá, hogy itt próbálkozzon valamivel... Különösen, mikor alig néhány órával ezelőtt még az ő lábai közé volt bezsaluzva.

Perselus Piton – szakította félbe a nénikéje a tűnődését éles hangon.

Igen?

Figyelj, mikor hozzád beszélek!

Figyelek.

Pfft. Te ábrándozol. Ez egészen szokatlan tőled.

Perselus egy kicsit megrázta a fejét, és felállt a kandalló melletti karosszékéből. – Egy pillanatra el kell mennem.

Hová?

El. Nem vagyok gyerek, hogy ki kelljen kéredzkednem.

De hát a vendégeid csak az imént érkeztek – mondta éneklő hangon Clara, és Ronra és Hermionéra mutatott.

Perselus azonnal gyanakvóan mustrálta a nagynénjét. A kijelentéséből hiányzott a megszokott adag ismerős feddés.

Ami azt jelentette, hogy készül valamire.

Jó, akkor maradhatok – engedett Perselus, próbára téve a nagynénjét.

Jaj, dehogy is, csak menj!

Hmm, határozottan készül valamire. Ha a nénikéje valaha megjegyzést tett rá, hogy valahova el kellett mennie, az így szólt: „Túlságosan elfoglalt vagy, hogy az egyetlen nagynénéddel légy?” Perselus kísértést érzett, hogy visszaüljön azzal, hogy „Akkor maradok.”, de ami kijött így hangzott: – Akkor megyek. – Nem volt értelme keresztülhúzni a nénikéje terveit, amikor amit igazából akart, az volt, hogy kimegy és megkeresi Harryt és Ginnyt.

Hermionét és Ront a nagynénjével hagyta, majd a konyhán keresztül, hatalmas léptekkel a hátsó ajtóhoz száguldott. De még mielőtt kinyithatta volna az ajtót, meglátta, hogy Ginny csizmájának hegye kandikál ki a hóból – nehéz, katonai stílusú bakancsokkal egyetemben. Egy pillanatra a gyomra összeugrott, és az ujjai a pálcájára kulcsolódtak, az elméje már a varázsigéket válogatta, amelyekkel szétválaszthatná őket. Hogy tudott Harry még csak gondolni is rá, hogy...?

Csakhogy azok nem Harry bakancsai voltak, azokat a lábakat nem Harry farmerja borította, és (a fejét egy kicsit el kellett fordítania, hogy jobban lássa) nem Harry volt, aki belenyomta Ginnyt a hóba. Nem, a lány keze sokkolóan szőke hajba volt belegabalyodva. Malfoy hajba. Pontosabban, Draco hajába. A keresztfiáéba. Harry iskolai riválisáéba.

Ginny mocskos kis titka

Mikor Harry később visszatért a nappaliba, már mindenki más ott volt. Ginny és Draco, kipirulva, a szoba két átellenes végében ültek, és nem túl finom pillantásokat lőttek egymásra. Hermione és Clara, szemmel láthatóan, inkább élénk beszélgetésbe bonyolódtak a nők szerepéről a brit politikában. Perselus a sarokban kotlott – ami nem okozott meglepetést. És Ron, a kandallónak támaszkodott – egyedül.

Harry a barátjához ment, és megállt mellette, mindketten a szobát szemlélték.

A csend kellemes volt, amíg Ron meg nem törte, a hangjában is hallatszott, hogy vigyorog.

Tehát... nemrégiben eljegyezted magad Pitonnal... A várakozásodnak megfelelően alakulnak a dolgok?

XxX xXx XxX

Közel két óra múlva, Harry óvatosan a mosogatóba helyezte a csészéket, és hangosan felsóhajtott. – Végre vége.

Perselus egyetértően mormogott, és vizet eresztett a mosogatóba.

Harry halványan elmosolyodott. – Hm... újra egyedül vagyunk.

A nagynéném a szomszéd szobában van.

Persze. Igaz. – Harry hangjában csalódottság bujkált, de megértette, hogy Perselus az udvariasság keretein belül kívánja tartani a dolgokat, most, hogy Clara ilyen közel van.

Harry, valamit el kell mondanom neked.

Mit? – Mikor Pitonnak nehezére esett folytatni, Harry újra megkérdezte: – Mi az, Perselus?

Ginny megcsal téged. Viszonya van Draco Malfoy-jal. Láttam őket együtt. Ölelkeztek a hóban.

Ó, Merlin! Ez igaz? Ó, köszönöm, amiért elmondtad nekem. Tudod, igazából nem zavar. Úgy értem, ez az utóbbi pár nap felnyitotta a szemem, hogy észrevegyek jobb lehetőségeket. Rájöttem, hogy sosem szerettem Ginnyt igazán. Téged szeretlek, Perselus. Téged akarlak, Perselus.

Hű, ez inkább váratlan, Harry.

Valóban. És eldöntöttem, hogy nem megyek el karácsony után. Itt akarok maradni, veled. És úgy döntöttem, hogy feladom az előkelő életvitelemet, és a hírnevem, hogy veled legyek Ginny Weasley helyett.

Harry az ujjával csettintett, és Perselust fürkészte. – Perselus? Akartál valamit mondani?

Perselus arca határozottan komor kifejezést vett fel. – Igen... Arról van szó, hogy láttam valamit, amikor délelőtt eltűntél... valamit, amit felkavarónak fogsz találni.

Harry homloka összeráncolódott az aggodalomtól. – Nos? Mi lenne az?

Perselus ezúttal a sokkal valószerűbb választ képzelte el.

Ginny megcsal téged. Viszonya van Draco Malfoy-jal. Láttam őket ma délelőtt, a hóban.

Hazudsz! Ez nem igaz! Ginny szeret engem, és én is szeretem őt! Tényleg ilyen torz lelkű rohadék vagy, hogy ilyesmit agyalsz ki? Mit gondoltál, mi fog történni? Hiszek neked, és elhajítom a tökéletes jövőmet miattad? Merlin szakállára! Szánalmas vagy!

Nos? El fogod mondani, mit láttál?

Én... láttam...

Ginny megcsal téged. Draco Malfoy-jal volt a hóban, ma délelőtt.

Nincs válasz. Csak a fájdalmas, elárult tekintet a tiszta, zöld szemekben.

Perselus megköszörülte a torkát. – Dracot láttam odakint.

Hmm...

Ms. Weasley-vel.

Hmm...

Ginny Weasley-vel.

Harry még mindig nem reagált.

Draco és Ginny együtt voltak.

Igen, mondtad.

Merlin! De lassú a felfogásod! Úgy voltak együtt, mint egy pár.

Ezúttal Harry orra ráncolódott egy kicsit. – Émelyítő, nem?

Várj, te tudtál róla? Róluk?

Csak egy pár hónapja. Talán fél éve. – Harry megállt, és kíváncsian felnézett. – Draco még nem említette neked?

Perselus figyelmen kívül hagyta a kérdést. – Te tudtál róla? És hagytad?

Harry egy vállrándítással elintézte. – Nem sokat csinálhattam vele, nem igaz? Ez nem az én asztalom.

Nem a te asztalod? – Perselus köpködött hitetlenségében. – Nem a te asztalod? Te vagy a fiúja!

Igaz – horkantott Harry, aztán észrevette Perselus üres tekintetét. – Várj. Te komolyan gondoltad?

Én ritkán komolytalankodom.

Harry összeszorította az állát, és Perselus látta, hogy a fiatalember temperamentuma eléri a forráspontot. – TE SEGGFEJ!

Micsoda?!

Te tényleg azt hitted, hogy Ginny Weasley-vel járok? – A düh vörössége terjedt szét Harry orcáin.

Mi mást kellett volna hinnem? Az eljegyzésetek benne volt az összes bulvárlapban. Te magad mondtad.

Én mondtam neked, hogy elveszem Ginny Weasley-t? – ordította Harry.

Igen! Nos, nem ezekkel a szavakkal, és nem kimondottan nekem.

Mit jelentsen ez?

A minap hallottalak titeket a ház előtt, mikor búcsúzkodtatok.

Harry dúlt-fúlt, a tekintetével ölni tudott volna. – Te kémkedtél utánunk?

Semmi ilyesmit nem csináltam; csupán, óvatlanul meghallottam egy részt a beszélgetésetekből.

A válasz nem enyhítette meg Harryt. – Te kémkedtél utánunk?

Perselus védekezőleg ellenkezett. – Azt mondtad, hogy szereted!

Persze, hogy szeretem! – kiáltotta Harry türelmetlenül. – Tízéves kora óta ismerem! Ő Ron kishúga. És egy csodálatos nő, aki többször is kockáztatta az életét az ügyünkért, és értem, és a családjáért. Intelligens, és aranyos, és vicces. Miért ne szeretném?

Remek. Remélem, hogy te és Weasley – és Draco, nagyon boldogok lesztek együtt!

Harry ujjai viszkettek a pálcájáért. Perselus ingerülten morogta: – Még csak ne is álmodj róla.

Pedig annyira kísértő.

Na, na, Potter, a nagynéném rögtön a szomszéd szobában van.

Csak, hogy tudd, ennek köszönheted az életedet.

Nem tudom, miért vagy olyan dühös, Potter. Ne a hírnököt lődd le. Ha haragszol Weasley-re, rá légy dühös.

Ginnyre nem haragszom.

Perselus megdermedt. – Nem? Miért nem?

Azért, mert azzal smárol, akivel akar.

Csodálatosan egészséges a kapcsolatotok.

Ginny Weasley azzal smárolhat, akivel akar, azért, mert nem a barátnőm, nem a jegyesem, NINCS SEMMILYEN INTIM KAPCSOLATUNK!

Komolyan mondod?

Harry morgott. Morgott. – Reménytelen eset vagy. Te vagy a legkonokabb ember az óceán innenső partján.

Csak az innensőn?

Harry metsző tekintettel felelt. – A másik oldalon még sosem voltam, így azt nem tudom megítélni.

Perselus horkantott.

Mennyire lesújtó a véleményed rólam? – vicsorogta Harry.

Perselus pislogott, a kérdés ismét felkészületlenül érte. – Micsoda?

Mennyire lesújtó véleménnyel lehetsz rólam, ha azt hiszed, hogy megtenném azokat a dolgokat, amiket együtt csináltunk, amíg jegyben járok Ginnyvel. Hogy voltál képes azt gondolni, hogy ilyet tennék Ginnyvel, vagy veled – úgy egyébként?! Valami hormon-függő gecinek gondolsz engem, aki csak kiveri rajtad egy sikátorban, és nem érez irántad semmit? – Mikor Perselus nem válaszolt, Harry lassan ingatta a fejét. – Érzel bármit is irántam? Akarod egyáltalán, hogy itt legyek?

Én... – Perselus hirtelen félbeszakította, megrémült attól, ami majdnem elszabadult a szájából. Ha most abbahagyja, talán – csak talán – kijuthat ebből a helyzetből, úgy, hogy megőriz egy morzsányit méltóságából.

Persze, hogy Harry nem tudott békén maradni, és követelte: – Te micsoda?

Perselus nem tudta, hogyan válaszoljon, mert amit mondani készült, az az lett volna, hogy „Én azt akarom, hogy maradj.”. És ha vágysz valamire, az gyengévé tesz. Perselus sosem hagyta volna, hogy bárki gyengének lássa, különösen Harry rohadt Potter. Így zsémbesen pecsétet tett a szájára.

Harry elképesztően pipás volt, de csak a fejét rázta. Magához vette a kabátját az ajtó melletti fogasról. Az ajtónál megállt, visszafordult, hogy adjon Perselusnak még egy esélyt, hogy mondjon valamit, bármit, hogy meggondolhassa magát, és okot adjon neki a maradásra.

De nem mondott.

Így Harry nem maradt.

És még sosem utálta magát ennél jobban.

Perselus még mindig a hátsó ablakon bámult kifelé, amikor Clara több perccel később odament hozzá.

Jobb, ha veszel sálat és sapkát.

Perselus arckifejezése nem változott. – Tessék?

Hideg van odakint. Sálat és sapkát is kéne venned, mielőtt Harry után mész.

Nem készülök üldözőbe venni azt a meggondolatlan kölyköt. Ha szeretne visszajönni, mikor lecsillapodott, akkor vissza fog jönni.

Te csak itt akarsz várni, amíg Harry lehet, hogy lecsillapszik, vagy lehet, hogy nem, és eldönti, hogy visszajön-e?

Ő felnőtt ember, Clara néni, egymaga is el tudja dönteni. És egyébként, a türelem nem számít erénynek?

Abszolút nem. És, ha te azt hiszed, akkor kevésbé vagy férfi, mint gondoltam. – Egy kis szünet után Clara folytatta. – Menj utána. Ő jó fiú, a te Harryd.

Volt valami Clara hangjában, ahogy azt mondta, hogy „a te Harryd”, amitől Perselus gyomra lesüllyedt. Hogy összeszedje a gondolatait, az összes csészét párhuzamba állította a mosogatóban, mielőtt szembenézett Clarával. – Mióta tudod?

Clara vékony, ősz szemöldöke felemelkedett. – Semmi vita? Semmi tagadás? Őszintén csalódott vagyok. Esküdni mertem volna, hogy nagyobb kihívást jelentesz számomra.

Mióta tudod?

Attól a pillanattól gyanítottam, ahogy átlépte a küszöböt.

Mit gondolsz, mennyit tudsz?

Miért érdekel?

Perselus fáradtan sóhajtott. – Felteszem, nincs rá mód, hogy ne a saját kérdéseiddel válaszolj a kérdéseimre?

Annál sokkal jobban ismersz.

Csak mondd el, hogy az élénk fantáziád mit ötlött ki a helyzetről.

Arra gondolsz, hogy tudom-e, hogy Harry csak úgy tesz, mintha a jegyesed lenne? Vagy, hogy tudom-e, hogy neked vannak érzéseid Harry iránt, és ő nem tud erről?

Perselus lelki nyugalma nem ingott meg.

Clara megjátszotta, hogy közönyösen kipillant az ablakon, és megkérdezte: – Mikor fogod elmondani neki?

Mit?

Clara csak rámeredt. A csend hosszúra nyúlt közöttük.

Végül Perselus lassan kifújta a levegőt. – Soha.

Sosem fogod elmondani neki?

Ah, szóval a hallásod végre mégiscsak megromlott. Felteszem, csak idő kérdése volt, elvégre majdnem hetvenéves vagy.

El kell mondanod neki, hogy szereted.

Én nem szeretem Harry Pottert.

Clara horkantott, teljesen szkeptikusan. – Nézz a szemembe, és úgy mondd, hogy nem szereted Harryt.

Perselus farkasszemet nézett a nagynénjével, és nagyon lassan, tisztán, tagoltan mondta: – Nem szeretem Harryt.

A ménkű csapjon bele! Ez sokkal jobban működik azokon az embereken, akik nem tökéletes hazudozók.

Nem tudom elhinni, hogy hazudozónak neveztél! – kapkodott levegő után Perselus, és színlelt egy megsebzett pillantást.

Ráadásul, egy különösen szakavatott hazudozónak, drága unokaöcsém.

Hmm, azt hiszem, jó, ha az ember legkiemelkedőbb tehetségét méltányolják.

Tudod, mire gondolok?

Általában.

Arra, hogy túlságosan nagy a szád.

Neked meg túlságosan nagy az orrod. Akár van valami köztem és Harry között, akár nem, az nem a te dolgod, úgyhogy ne üsd bele az orrod.

Mondd el Harrynek. Megérdemli, hogy tudja.

Megérdemli, hogy tudja? Nonszensz, semmi ilyesmit nem érdemel. Tulajdonképpen, ha tárgyilagosan szemlélem a helyzetet, még azt is megkockáztatnám, hogy Harry megérdemli, hogy sose tudja meg. Megérdemel egy normális, bonyodalmaktól mentes életet.

És te nem tudsz normális, és bonyodalommentes lenni?

Perselus egymásnak támasztotta az ujjait, és gőgösen a nagynénjére meredt.

Rendben, rendben. – Clara színlelt megadásként felemelte a kezét. – Hülye kérdés volt. Elnézést kérek. A normális és komplikációmentes egyébként is magasan túl van értékelve. Olyat bárki könnyedén találhat.

Nem Harry. Harry nem gyakran kapott rá esélyt, hogy valami normálisan menjen számára.

A szülei? – érdeklődött tapintatosan Clara.

A szülei elvesztése csak ez első volt az események hosszú sorában, amelyekből Harry nagyon is... komplikált élete állt.

Őt is verték, Perselus? Ahogy téged?

Clara néni! – sziszegte figyelmeztetően Perselus.

Ne Clara nénizz itt nekem, Perselus Piton, láttam a sebhelyeit, néha azt a tekintetet a szemében, amikor azt hiszi, hogy senki sem figyel.

Harry erős. Erősebb, mint én valaha voltam. Úgyhogy, nem kell aggódnod miatta, Clara néni.

De nem kell, hogy egyedül legyen erős. Egyikőtöknek sem kell. Perselus, hozd őt vissza.

Nem tudom. Nem tudnám, mit mondjak, mit tegyek. – Talán az embernek szüksége van rá, hogy olyan emberek vegyék körül, akiknek egészséges kapcsolataik vannak, hogy tudja, hogyan csinálja. Emiatt, születésétől kudarcra ítéltetett.

Perselus, menj, és hozd vissza.

Nem. Harry meg tudja hozni a saját döntéseit. Én nagyon jól megleszek nélküle.

Amint kimondta, rájött, hogy semmi sem lehetne távolabb az igazságtól.

És semmi sem rémíthette volna meg ennél jobban.

Folytatás... 
Tags:

Comments

(Anonymous)

Úgy tűnik, megint én írom az első hozzászólást :D
Végre, végre megtudta (csak még nem fogadja el?), hogy Ginny nem Harry jegyese. Épp ideje volt már. Alig várom az egymásra találást. Szép lassan a kedvencem lesz a PP/HP... Ehhez ez a történet is hozzájárul :) --- tündéri ^^
Nash

(Anonymous)

Jah igen: Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek, az írónak (fordítónak :)) és az olvasóknak egyaránt! :)

(Anonymous)

Lilian

Boldog karácsonyt, és jó olvasgatást mindenkinek! ;)

(Anonymous)

Uhm, én.. Uhmmm Nagyon láv ez a történet, és délután beleolvastam angol verziósba és ugyan értettemd e így.. így... uhm. Köszönet érte, és... és.. Boldog Karácsony!
Hesz

(Anonymous)

szia! vegre tisztazodott a Ginnys ugy, es igy is tul sok minden bonyolult! de hat mit varhatunk Pitontol. mar varom is meg nem is a nagy egymasratalalast.(csak azert nem, mert ez lesz a tortenet vege :( . koszonet a gyors frissitesert. remelem holnap is lesz uj resz!
Lesz. :D

(Anonymous)

Mis Piton

Nagyon jó volt ez a rész is! Végre leesett Perselusnak, hogy Harry nem Ginnybe szerelmes. Nem semmi, hogy Clara az egészre rájött magától, hogy Perselus és Harry nem jegyesek, hanem csak tettetik magukat. Ha Perselus nem lenne olyan makacs, akkor még boldog is lehetne. Kíváncsian várom a folytatást, és mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!
Ááááj biiiii beeeek! :D

Nehogy' azt hidd, hogy nem körmölök egy deka véleményt sem - csak nem volt időm. :(

Már csak a következő fejezet hiányzik a nyomtatott verziómhoz. :)*csillogó szemek*
Majd átlövöm skype-on. Nem, mintha úgy egyébként nem beszélnénk. :D
De makacs ez a Perselus. Remélem Clara néni meggyőzi, hogy beszéljen Harryvel.
És Perselus nem csak makacs, hanem "finom" modorú is. Csodálkozom, hogy Harry nem átkozta meg rögtön miután megkapta a dátumos listát.
A figyelmeztetések közé nyugodtan beírhattad volna, hogy a történet függőséget okozhat. Én 17:00-tól húsz percenként néztem meg, hogy van-e frissítés (a nálunk lévő vendégek nem kis döbbenetére)
:D
Föltettem volna előbb is, de nálunk én vagyok a háziasszony-családanya, és így csak késő éjjel jutottam odáig, hogy egyáltalán leüljek. Akkor is már annyira hulla voltam, hogy az IJ-n a linkeket, már be sem raktam. De nem szalad el, megvár. ;)

(Anonymous)

Ez most megint nagyon jó volt!
Végre kiderült az igazság. Kíváncsi vagyok, mi lesz.
Várom a holnapi részt nagyon!
:-))))