?

Log in

No account? Create an account
Noktürn

Noktürn 21.

Ahogy ígértem.


A mű eredeti címe: Nocturne

Írta: tiranog

Fordította: tothem

Átnézte: szefi

Korhatár: 18+ (kéretik komolyan venni, nagyon)

Figyelmeztetés: slash; durva, erőszakos jelenetek; grafikusan ábrázolt és bizarr szexuális jelenetek; naturalisztikusan ábrázolt betegségek és halálesetek.

A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő vagy visszataszító, kérlek, ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Tartalom: Harry Potter auror munkája közben megdöbbentő titkot tud meg hajdani bájitaltan tanáráról.

Az eredeti írás megtalálható a szerző honlapján, a http://tiranog.southroad.com/ oldalon.

Előző rész


21.

A következő pár nap mindkettőjük számára a csendes gyógyulás ideje volt. Harry szinte percek alatt visszanyerte az erejét, és képes volt meggyőzni Perselust, hogy minden délután pár órára menjen ki vele a Roxfort kertjébe. Ahogy vissza tudott emlékezni, ez volt az első alkalom, amikor szerelme nem feszengett, és nem érezte magát kényelmetlenül a napon.

Három nappal azután, hogy Perselus meggyógyult, úgy döntöttek, hogy újra a Nagyteremben, a tanári asztalnál fognak étkezni. Igaz, hogy csak Minerva, Poppy, Hagrid és ők voltak jelen. A többiek már a hosszú asztal végén ültek egy kis csoportban, mikor ő és Perselus reggelinél beléptek a terembe, több mint egy hónappal azután, hogy eltűntek az asztaltól.

Minerva vetett egy pillantást Harryre, és azonnal hangot is adott bosszúságának: – Harry, mi történt? Olyan sápadt vagy, mint a halál.

Vádló tekintete Perselus felé fordult.

Harry meg tudta érteni a gyanakvását. Perselus orcája egészségesen kipirult. A sárgás árnyalat eltűnt az arcáról és a kezéről; nemrég megmosott haja ragyogott, és olyan tartása volt, mint amilyen régebben csak közvetlenül étkezés után. Egy kívülálló számára Perselus pont úgy nézett ki, mint egy jól táplált vámpír.

Ugyanazt a vádló pillantást látva mind a három arcon, néhány lépésre az asztaltól megálltak. Barátaik egyértelműen arra gyanakodtak, hogy Perselus kihasználta Harryt étkezés közben.

Erre egyikük sem számított. Az elmúlt hónapban annyira el voltak zárva a külvilágtól, hogy egészen elfelejtették, élnek más emberek is a Roxfortban, akik tudatában vannak Perselus bajának. És ezek az emberek észreveszik azt a fajta drámai változást, amelynek az elkerülése végett Perselus harminc évig szenvedett.

Minerva, Poppy és Hagrid mind nagyszerűen álltak hozzá Harry Perselusszal való kapcsolatához. Egyikük sem tett megjegyzést rá, hogy beköltözött a pincébe, azon túl, hogy kifejezték, mennyire örülnek, hogy Harry rendszeresen a közelükben van. Tisztán látszott, hogy pillanatnyilag mindhárom barátjuk épp átgondolja hozzáállását ehhez a szokatlan kapcsolathoz.

Legalább Minerva és Poppy ügyeltek, hogy az arckifejezésük csupán kimért helytelenítést tükrözzön. Hagrid nyílt, szakállas arca azonban kimutatta a félóriás dühét: olyan villámló tekintettel nézett Perselusra, mintha azt fontolgatná, vajon használja-e az asztal lábát a vámpíron.

Kérlek, ne bámuljatok így Perselusra – kérte Harry, és a szokott helyéhez lépett, két székkel jobbra McGalagonytól. – Nem csinált semmi rosszat. Valójában, vele minden rendben. Meggyógyult.

A mértéktelen étkezés nem fogja meggyógyítani az alapproblémáját – korholta Poppy, és kihúzta magát ropogós fehér talárjában és fityulájában. – Meg vagyok döbbenve a viselkedésedtől, Perselus. Eddig még sosem voltál ilyen… figyelmetlen. Nézz arra a fiúra! Legalább hat kilót fogyott, és sápadtabb, mint te.

Már nem vagyok fiú! – emlékeztette őket Harry olyan indulattal, ami meghazudtolta az állítását.

Perselus mély, nyugodt hangja elvágta a kezdődő hisztériát. – Madam, félreértette. Potter nem az éhségem orvoslásáról beszélt, hanem a betegségem kezelésére utalt.

A te… – Poppy álla leesett, mialatt mellette Minerva felkiáltott: – Az lehetetlen!

Hagrid volt mindig a legkönnyebben rászedhető a csoportból. – Azta – motyogta, és szájtátva, áhítattal bámult rájuk Minerva túloldaláról.

A hitetlen tekintetek kereszttüzében Perselus nyugodtan elfoglalta a Harry és Minerva közti helyet.

Biztosíthatlak, hogy ez az igazság – bizonygatta Perselus, és a rántottás tálért nyúlt.

Harry mosolygott, ahogy szeretője tojást halmozott a tányérjára, még mielőtt bármiből szedett volna a sajátjára. Ez az előzékenység már nem lett volna szükséges, mert már jobb erőben volt, de mindig különlegesnek érezte magát, mikor Perselus megtette számára ezeket a kis dolgokat, különösen mások előtt. Adva zárkózott természetét, Perselus sosem volt indiszkrét, de az első naptól, hogy Harry elkísérte őt a tanári asztalhoz, nem tett semmilyen erőfeszítést, hogy titkolja vagy tagadja, milyen kapcsolat van közöttük.

Hogyan? – érdeklődött még mindig szkeptikusan Minerva. – A vámpírizmusra nincs gyógymód.

Egy időben volt – emlékeztette Perselus.

Az csak pletyka – intette el az igazgatónő.

Már hogyan találhattad volna meg azt a kúrát, feltéve, ha egyáltalán létezett? – kétkedett Poppy.

Feltéve, hogy micsoda létezett? – kérdezte Hagrid, láthatóan összezavarodva.

Poppy a mellette ülő hatalmas emberhez fordult, és úgy magyarázta: – Ezer évvel ezelőtt Mardekár Malazár onnan szerezte a hírnevét, hogy bizonyítottan kigyógyította fiatal feleségét a vámpírizmusból. Ez az egyetlen dokumentált eset a kúráról, és ez a feljegyzés is ezertizenegy éves.

Amíg élt, Mardekár féltékenyen őrizte a leírást, de a halála után elveszett – tette hozzá Minerva, aztán hozzájuk fordult: – Hol találtátok meg ennyi év után?

Mardekár titkos, elrejtett laboratóriumában – felelte Perselus.

A mijében? – kérdezte Minerva.

Mardekárnak volt egy felszerelt dolgozószobája a Titkok Kamrájában – magyarázta Harry.

Lent a… – Minerva arca ugyanazt a teljes elképedést mutatta, amit Harry maga is érzett, mikor az ötlet eredetileg felvetődött benne.

Igen, Minerva. Harminc éven keresztül átkutattam a világ összes feketemágia-gyűjteményét Mardekár kúrája után, közben mindvégig itt ültem a tetején. – Perselus hangja csöpögött az iróniától. – Mikor Potter megtudta, mit keresek, két másodperc alatt rájött, hogy amennyiben Mardekár valahol elrejtette a munkáját, az csakis a Titkok Kamrájában lehet.

Ti visszamentetek oda? – hüledezett Minerva.

Igen – felelte Perselus.

Megtaláltuk Mardekár laboratóriumát, és egy ládányit a munkáiból – jelentette be izgatottan Harry, miközben próbálta lenyelni a tojást, hogy a többieknek ne váljon túlságosan nyilvánvalóvá, hogy teli szájjal beszélt. Az utóbbi három napot is a kihagyott étkezések pótlásával töltötte.

Mardekár párszaszóul kódolta a munkáit, így Potternek kellett lefordítania számomra – tette hozzá Perselus.

Párszaszóul? – lépett be Hagrid újra a társalgásba. – Az a kígyónyelv, ugye? Nem is tudtam, hogy van írott formája.

Én sem – ismerte el Perselus. – Az írás Mardekár feljegyzésein számomra teljesen egyforma kígyók sorainak látszott, de Potter szavaknak látta őket.

Ez hihetetlen – ámult Minerva.

Ugye? – ragyogott Harry. – Perselus most egészséges.

Nem hiszem, hogy az igazgatónő arra utalt – mondta neki halkan Perselus.

Harry elpirult, ahogy a mosoly Minerva arcán elárulta, hogy Perselusnak volt igaza. Minerva arra gondolt, hogy megtalálták és lefordították a kúrát.

Az is elképesztő – segítette ki Minerva, mintha Harry még mindig hat éves lenne, és szüksége lenne ilyesféle megnyugtatásra.

Varázslat, vagy bájital volt a gyógymód, Perselus? – kérdezte Poppy.

Egy fekete csucsor alapú bájital volt. Szerencsére, a többi összetevő közömbösítette a fekete csucsor hallucinogén hatását – magyarázta Perselus, aztán Poppy érdeklődésére tovább sorolta az összetevőket. – Finoman kiegyensúlyozott mérgekből állt.

Csak egyszer kellett bevenned? Ezektől az alapanyagoktól a gyógyszernek meglehetősen kellemetlen mellékhatásai lehettek – jegyezte meg Poppy.

A bájitalt a donornak kellett bevennie, minden nap napkeltekor, egy teljes holdcikluson keresztül, így a bájital átszűrődött az emberi szervezeten. Én a táplálkozáson keresztül jutottam hozzá.

Aszondod… – kezdte Hagrid, és elakadt, majd elborzadt, aggodalmas arckifejezéssel Harryre bámult.

Én vettem be – erősítette meg Harry. – Ezért fogytam olyan sokat. Az elmúlt hónapban nem voltam képes semmit magamban tartani. Perselus nem akarta, hogy csináljam, én ragaszkodtam hozzá – tette hozzá sietve, hogy ne legyen félreértés.

Hát, te aztán biztos kedveled a professzort – jegyezte meg Hagrid.

Egy balra pillantással megállapította, hogy Perselus határozottan bíbor színű lett mellette. A kezét Perselus alkarjára fektette, mielőtt csendesen kijelentette: – Ez egy kicsit több annál, azt hiszem.

Rájőve, hogy talán a többiek nem akarnak ennyi információt, érezte, hogy a saját arca is felmelegszik, ahogy végignézett az asztaltársaságon. Ám mindhárom régi barátja csak mosolygott.

Ez csodálatos, Harry – helyeselt lelkesen Hagrid. – Te meg a professzor túl sokáig voltatok egyedül.

Minerva és Poppy, mindketten hozzátették a saját jóváhagyásukat.

Egy kis idő múlva Poppy szólította meg: – Harry, reggeli után szeretnélek megnézni, ha nem bánod.

Valahogy számítottam rá – felelte Harry.

Tehát, te szedted a bájitalt egy hónapig, és Perselus táplálék útján jutott hozzá. Ez egészen egyedülálló elképzelés – jegyezte meg Minerva.

Erre én magam sem gondoltam volna – értett egyet Perselus. – Mardekár jegyzetei rávilágítanak, hogy a bájital másként nem tud felszívódni a vámpír szervezetébe, csak emberi véren keresztül. A végső fázis a legmerészebb és a legőrültebb feladat, amivel valaha találkoztam.

Hogyhogy? – kérdezte Poppy, aki az asztalnál – Perselus után – a legtöbbet tudott a bájitalokról.

Az utolsó szakasz megkívánja a donortól, hogy az utolsó adag bájitallal együtt igyon a vámpír véréből. Ez volt az a lépés, amely elindította a végleges átváltozásomat, vissza emberré – magyarázta Perselus.

Úgy érted, hogy Harry … – kezdte mondani Hagrid, mielőtt elnémult a döbbenettől.

Az nagyon kockázatos lépés volt. – Poppy rosszalló tekintete Perselus felé fordult.

Ő nem akarta. Azt is én erőszakoltam ki – mondta nekik Harry. – Ez volt az egyetlen esélyünk egy normális életre.

Nem nagy csoda, hogy csak egyszer esett meg a történelem folyamán – mondta Minerva, aki még mindig szemmel láthatóan reszketett. – Nem is akarok gondolni rá, mi történhetett volna, ha valami rosszul sikerül.

De semmi sem sikerült rosszul – válaszolt széles mosollyal Harry. – Nehéz volt, és pocsékul éreztem magam, de megcsináltuk, és most Perselus szabad.

Hála Merlinnek! – mondta Minerva. Hagrid és Poppy hasonlóan adtak hangot érzéseiknek.

Ezt a felfedezést, persze, meg kell osztani a világgal – közölte Poppy. – Több ezer szerencsétlen lelken lehetne segíteni vele.

Ma délután befejezem a tanulmányomat a kúráról – mondta Perselus. Azon idő alatt, míg az utóbbi néhány napban Harry a rózsakertben feküdt, és a napfényt szívta magába, Perselus mellette ült, a jegyzeteit rendszerezte, és telefirkált egy méteres pergament. – Még holnap indulás előtt Bagolypostával elküldöm a Havi Bájitalok-nak és a Gyógyítók Folyóiratá-nak.

Elmentek? – érdeklődött Hagrid.

A tengerpartra megyünk! – Harry azt kívánta, bárcsak vissza tudná tartani a hangjából azt az izgatott hatévesekre jellemző hangsúlyt. Még ő maga is hallotta, milyen nevetségesen izgatott volt egy igazi vakáció lehetőségétől.

A tengerpartra? – Minerva meglepett ábrázattal Perselus felé fordult, ahogy Poppy és Hagrid is.

Harry meg tudta érteni a meglepődésüket. Pincelakó szeretője hírhedetten utálta a ragyogó fényt. Ez az ellenszenv részben együtt járt Perselus állapotával, de ő tudta, hogy része volt benne Perselus veleszületett természetének is.

Kibéreltem egy villát egy hónapra Santoriniben – mondta Perselus, a hangja jócskán tele iróniával.

Sosem gondoltam volna rólad, Perselus! – kiáltotta Poppy, könnyed cukkoló hangsúllyal. –Romantikus üdülés egy mediterrán parton – egy egész hónapig!

Nyilvánvaló volt, hogy a nővér mindhármuk nevében szólt.

Harry megfeszült egy kicsit, arra számított, hogy Perselus rosszul reagál Poppy tréfálkozására. De Perselus elképesztően fesztelen volt ezzel a három emberrel. Meglepetésére, Perselus egyszerűen elmagyarázta, hogy Harry még sosem volt igazi tengerparton. Aztán vidáman folytatta: – Hidd el nekem, könnyen megúsztam. Félig-meddig számítottam rá, hogy egy szafarin végzem Afrikában. Elvégre egy fiatal griffendélesről beszélünk.

Elkapva Minerva tekintetét, Harry korábbi házvezetőjére kacsintott, majd tökéletes komolysággal Perselushoz fordult. – Valójában abban reménykedtem, hogy a tavaszi szünetben elmehetnénk egy szafarira Nairobiba.

Tudta, hogy kísérti a szerencséjét, és hogy Perselus egy szempillantáson belül csöpögő szarkazmussal fogja visszautasítani az abszurd javaslatot, de nem tudta megállni, hogy legalább egy kicsit ne ugrassa.

Harry figyelte, ahogy az önelégült jókedv eltűnik Perselus erős vonású arcáról. Teljes megrökönyödésére, miután a meglepetés elhalványult Perselus ábrázatán, szerelme egyszerűen kijelentette: – Nos, felteszem, akkor lenne lehetőségem, hogy magam gyűjtsem be az ottani flóra legegzotikusabb alapanyagait, hacsak a fauna el nem fogyaszt közben.

Ha Harrynek szüksége lett volna bármi bizonyítékra arról, milyen nagyon szereti őt Perselus Piton, épp most kapta meg. Néma áhítattal Harry visszanézett a többiekre, és látta, hogy mind fülig érő szájjal néznek rájuk.

Először, mióta Ront és Hermionét eltemette, Harry úgy érezte, hogy újra van igazi családja.

Még ha Minerva, Poppy és Hagrid nem viseltettek volna szeretettel iránta, egyszerűen attól boldog lett volna itt, hogy milyen nyilvánvalóan szerették és elfogadták Perselust. Mikor fiatalabb volt, Albus és a többi roxforti „felnőtt” Piton iránti hűsége meghökkentette és zavarta. De most képes volt látni, hogy a gyakran emberkerülő bájitalmester, hogyan viselkedik a vele egyenrangúakkal a magánéletben, és kezdte megérteni, hogy Perselus – vámpír plusz ex-halálfaló létére – mégis szerves részét képezte a Roxfort családjának. Döbbenet volt rájönnie, hogy mikor beköltözött Pitonhoz, bár Minerva és a többiek szeretettel fogadták maguk között, ám legalább annyira Perselus kedvéért, mint a saját jogán.

Tegnap a Prófétában volt egy cikk, hogy otthagytad az aurorokat, Harry – szólalt meg Hagrid. – Láttad?

Melyikre gondolsz? Az „A FIÚ, AKI TÚLÉLTE, AZ ISMERETLENSÉG HOMÁLYÁBA VÉSZ” cikkre, vagy a „MI LESZ A VARÁZSVILÁGGAL NÉLKÜLE” cikkre? – nevetett Harry.

Mindkettőre, asszem – válaszolta Hagrid.

Hogy hagyhattam volna ki? – kérdezte Harry.

A főnököd szomorúnak tűnt, hogy elveszít téged – mondta Hagrid. – Rendes embernek látszik.

Az egyik legrendesebb – helyeselt azonnal Harry, de nem említette, hogy Parker éleslátása volt az egyik fő oka a távozásának.

Igazán nem lehet panaszom rá – mondta Poppy. – Az aurorok veszteségén mi kétségtelenül nyerünk.

Igen. Mindannyian nagyon örülünk, hogy itt vagy velünk, Harry – tette hozzá Minerva. – Remélem, a sötét varázslatok kivédésének tanításától nem fogsz túlságosan beleveszni az ismeretlenség homályába.

Harry kuncogva végigmérte Perselust, majd fanyarul megjegyezte: – Biztos vagyok benne, hogy a természetbeni juttatások majd gondoskodnak róla, nehogy teljesen eltűnjek szem elől.

Miután a nevetés elhalt, a beszélgetés kevésbé személyes témák felé sodródott. Harry teljes figyelmét a reggelijére fordította. Már kezdte úgy érezni, hogy ide tartozik. Hálás volt az új életért, amely Perselus és őelőtte áll, rámosolygott a férfira az oldalán, és teljes odaadással rávetette magát az ételre.

Folytatás...


Tags:

Comments

helyes ,))))
köszönöm ,) imádtam ezt a részt ,)) szertem a humoros pitonkát, aki még mindig potterezi pottert ,))))))))
Köszi a fordítást, tetszett ez a fejezet is. :) Jéé, Piton is tud vicces lenni. :o :D
Szia Tothem!

Köszönöm szépen, ezt a valóban csodás és idilli hangulatot árasztó részt. Ebből a fejezetből a nyugalom áradt. Szép volt. Gratulálok
:) egy hónap a mediterrán tengerparton? hm.. :)
Imádom őket! Jajj! Már látom is Pitont a szafariban, egy oroszlán falkát jipről távcsővel bámuló turistacsoport részeként.
Affene, ez a vigyor képtelen lemászni az arcomról, köszönöm Tothem.:))))) Jó volt megismerni egy másik oldalát Pitonnak, a fesztelenebbik részét, bár gondolom a megkönnyebbülés, hogy már nem vámpír, az sokat számított:)
Ngyon klassz volt, köszönöm :)
ez nagyon jó volt!:D a szafaris résznél majdnem lefordultam a székről:) köszi!:)
engem is elvihetne vki arra a mediterrán tengerpartra.. :)

köszönöm a fordítást :)piton begyűti a flórát mielött megeszi a fanua.. nagyon jó szöveg !

azt hiszem én nem árultam volna el ilyen részletesen a kúra mikéntjét.


ui: sok sikert a kutyaoktatóhoz... mi suliba hordtuk a drágát és votl nekik( mármint a kutyáknak) "osztály kirándulás" is sőt "szülői bált " is szervezett az oktató..
és már megint lemaradtam xD na mindegy, legalább most olvastam... szóval, ismételten köszi a fordítást :) nagyon helyes kis rész volt, imádom ezt a "Pitonnal a tengerpartra" dolgot :D el is hiszem, hogy meglepődtek... na, de az a szafari xD szóval, köszi :) jó volt olvasni :)
Nagyon jó rész volt! Szinte eltudtam képzelni magam előtt mind hármuk döbbent arcát.Imádom ezt a fordítást.
Szia Tothem! Nagyon tetszett ez a fejezet! Nem is tudtam, hogy Perselus tud ilyen humoros is lenni. Az viszont nem volt szép a többiektől, hogy- hogy leteremtették Perselust Harry állapota miatt. Pedig Harry csak a szerelmét mentette meg. Kíváncsian várom az utolsó részt. Puszi.
Jaj de rövid volt! És jövő héten vége. Haj
Köszi a gyors frissítést!
Fantasztikus, imádom a törit. Kár hogy már csak egy rész van hátra :) Nagyon szép lett a forditás.

:D

Lélekmelengető :)
Szia!
Megjöttem a nyaralásból és természetesen rögtön rávetettem magam a Noktürnre. Most is nagyon jó volt, egyben olvastam el a két részt, amit kihagytam. Ismételten örök hála a fordításért.
Imádtam, ahogy Piton potterezik még "mindig" ha társaságban vannak. :)
A többi beírásodhoz pedig csak annyit, hogy várom nagyon a következő fordításaidat és köszönöm, hogy olvashattam a Noktürnt. Bár az utolsó részt ki nem hagynám. ;)
Pusz: Germa
Szia tothem! Ez volt az utolso elotti? Ajaj, pedig nagyon jo, meg olvasnam sokat-sokat. A kovetkezo forditas amit tervezel, az is ilyesmi jellegu, vagy teljesen mas? Koszi szepen ez is nagyon jo volt, tetszett ez a beszelgetos resz:) pusz.
A következő egy időutazós történet lesz, az azutáni pedig - asszem - egy helyeske, non-magic, AU.
Femme még mindig nem válaszolt a leveleimre a vámpíros fic-kel kapcsolatban.
Jaj, két hét nettelenség után (nyaraltam) alig vártam, hogy elolvashassam ez elmaradt részeket! Köszi szépen a fordítást. Kicsit sajnálom, hogy vége, mert szeretem Tiranog történeteit, de már kíváncsian várom a következő fordításodat is :D
Az előbb beszéltem majmunkával, és a GP következő része már bétánál van.
Jaj, nagyon köszönöm. Most jöttem haza a nyaralásból, úgyhogy egyből itt kezdtem olvasgatni:) nagyon várom az utolsó fejezetet, és az új fordításokat is ;)

(Anonymous)

Noktürn

Szia!
Olvasgatlak, olvasgatlak, imádom a (jó) Snarry írásokat :) Kritikát ritkán írok, de most muszáj - egyrészt: jól írsz (fordítsz - ahogy tetszik), másrészről, nem látom a történet végét. Angolul, az író oldalán volt még egy bő fejezetnyi. Hogyan lehet hozzájutni? - kérdezi egy naív függőd :) /Egyébként Merengőről, onnan a Magyar Snarry Gyűjteményen át jutottam el ide, és bejelöltelek, hogy meglegyél - Anitiger a nickem. De nem jön a megerősítő levél, hogy msaját userként írhassak/

Re: Noktürn

Köszi! Örülök, hogy tetszik. A többi részét azért nem látod, mert le van zárva. Hogy hogyan férhetsz hozzá, arról van egy remek, előre gyártott sablonszövegem, amelyet privát üzenetben pillanatokon belül elküldök. Egyébként a naplómban a bemutatkozó bejegyzés - legfölül - is nyújt némi eligazítást az ügyben.

Re: Noktürn

Ja, csak akkor írhatsz saját user alatt, ha be vagy logolva.

Most nézem, ha csak itt akadtál el, akkor már több fejezet is kimaradt menet közben, mert asszem már az ötödik is le volt zárva. (Mindegyik, amelyikben szex van.)

Edited at 2009-08-07 05:20 am (UTC)

Re: Noktürn

Még egyszer köszönöm a segítséged. Valóban maradtak ki dolgok, elolvasgattam angolul - kis naív, azt hittem kimaradt - :) OLVASLAK!