?

Log in

No account? Create an account
Noktürn

Noktürn 19.

A pontos idő: 2008. július 29. 6.25.
Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt sikerül feltaposni.

Ahogy az előző résznél írtam, ez most egy elég rövidke fejezet lesz.


A mű eredeti címe: Nocturne

Írta: tiranog

Fordította: tothem

Átnézte: szefi

Korhatár: 18+ (kéretik komolyan venni, nagyon)

Figyelmeztetés: slash; durva, erőszakos jelenetek; grafikusan ábrázolt és bizarr szexuális jelenetek; naturalisztikusan ábrázolt betegségek és halálesetek.

A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő vagy visszataszító, kérlek, ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Tartalom: Harry Potter auror munkája közben megdöbbentő titkot tud meg hajdani bájitaltan tanáráról.

Az eredeti írás megtalálható a szerző honlapján, a http://tiranog.southroad.com/ oldalon.

Előző rész

19.

Két héttel később este, ahogy Harry az ágyban feküdt, miután reggel bevette az első adagot a vámpír-kúrából, szomorúan be kellett látnia, hogy Perselusnak ez egyszer megint igaza volt. Ebben nem volt semmi öröm. Valójában a tapasztalat olyan messze állt az örömtől, hogy már nem is tudott visszaemlékezni, milyen érzés jól érezni magát, pedig még csak tizenhat órája vett részt a procedúrában.

Miután újhold napján napkeltekor lenyelte az első kortyot a füstölgő, sárga, borzalmas ízű főzetből, Harry az egész délelőttöt hasmenéses görcsökkel a vécén ülve töltötte, a délutánt pedig azzal, hogy a gyomra tartalmát egy vödörbe öklendezze. Túl nyomorultul volt, és azt kívánta, bár lett volna erre valami más módszer.

Griffendéles makacsságának végső megnyilatkozása volt, hogy egyszer sem gondolt az ötlet feladására, annak ellenére, hogy Perselus folyamatosan azzal fenyegetőzött, nem fogja megfőzni a második adagot. Abban a vitában is ő győzött. Legalábbis Harry így gondolta. Bár nehéz volt bármit, aminek ilyen pocsék az eredménye, győzelemnek tekinteni.

A káros bájital hatásánál sokkal nagyobb megpróbáltatás volt elviselni, ahogy a szenvedésének látványa hatott Perselusra. A bűntudat elevenen rágta Perselust. És habár még csak az első nap telt el, Perselus alig mert a szemébe nézni.

Kedvese naphosszat a nyitott fürdőszobaajtó előtt téblábolt, hogy tőle telhetően ne zavarja a visszavonultságát, ennek ellenére elég közel maradjon, hogy el tudja kapni, ha elájulna – ami még mindig nagyon valószínű eshetőségnek látszott.

Most, hogy a görcsök, a hasmenés és a hányás végre abbamaradt, Harry egy halom párnával feltámasztva az ágyukban feküdt, hogy megpróbáljon pihenni.

Perselus egy egyenes támlájú széken ült mellette. Az arca, mintha kőből lenne kifaragva, szomorú ráncokba merevedett.

Perselus egy bögre híg, zöldséges erőlevest tartott az ölében a kezei közé kulcsolva. Úgy bámult le rá, mintha az univerzum titkait találhatná meg homályos mélységében. Hosszú fekete haja elfüggönyözte az arcát, ahogy a feje előrehajlott.

Harry arra gondolt, hogy még sohasem látta ennyire lesújtottnak.

Mintha megérezte volna a pillantását, Perselus fölnézett rá. – Szeretnél megkísérelni még egy kortyot?

Harry nem volt túl sikeres a legutóbbi falat lent tartásában.

Igen, kérek – mondta, többnyire azért, hogy Perselus közelebb jöjjön hozzá.

Perselus az ágy oldalára ült. Kezét a feje alá csúsztatta, hogy gyengéden megtámassza a koponyáját, felemelte őt, és a másik kezével a bögrét az ajkához tartotta.

Harry ivott egy kortyot a híg, sós erőlevesből, és mormolt egy köszönömöt. Ez a korty, úgy tűnt, hajlott arra, hogy ott maradjon, ahová került.

Még? – kérdezte Perselus.

Nem, köszönöm. – Harry Perselus karjára tette a kezét, hogy megállítsa, amikor vissza akart ülni a székére. – Hogy vagy?

Én? – Perselus döbbentnek látszott. – Nem én lettem megmérgezve.

Azt hiszem, számodra könnyebb lenne, ha te lennél. Nem kell végignézned. Poppy gondoskodna rólam, ha elmondanánk neki, mit csinálunk – ajánlotta Harry.

A tanári karból csak Madam Pomfrey, Minerva, Hagrid és Perselus maradtak a nyárra a Roxfortban.

Szeretnél inkább vele lenni? Én tudom… hogy nem vagyok a legkönyörületesebb betegápoló – válaszolta mereven Perselus, majd újra lesütötte a szemét.

Abban a pillanatban Harry a világon mindent megadott volna, hogy lássa Perselus gúnyos mosolyát. Bűntudattól megtépázott kísértetének látványa sokkal fájdalmasabb volt számára, mint a görcsök, melyeket a bájital okozott.

Nem erre gondoltam – javította ki gyorsan. – Tudom, hogy ez milyen kínzás számodra.

Egyik remegő kezével felnyúlt, hogy megérintse Perselus arcát.

Perselus szorosan becsukta a szemét, és odafordította az arcát, hogy belesimítsa Harry izzadt tenyerébe; a jobb kezét felemelte, hogy ott tartsa Harryét. – Nekem kellene ezt elszenvednem.

Te is szenvedsz. Mindketten. – Enyhe nyomással Perselus arcát a mellkasa felé irányította. Egy-két másodpercig Perselus ellenállt, de végül felhúzta hosszú lábait az ágyra, és összekuporodott a kicsi helyen az ágy szélén Harry mellett. Perselus feje közvetlenül az övé mellett nyugodott a párnája sarkán. Az egyik sötét ruhával borított kar elhelyezkedett keresztben a mellkasán, és Perselus felől hallatszott valami hang, amely gyanúsan olyan volt, mint a zokogás.

Harry felemelte a kezét, hogy szorosabban magához kulcsolja Perselus karját. Nem nézett büszke kedvese arcára, mert tudta, Perselus milyen keményen küzd, hogy megőrizze az önuralmát, és összeszedje magát.

Jobban érzem magam – jelentette ki, mintha nem is hallotta volna azt a hangot. Meglepetésére úgy találta, hogy a szavai igazak. Gyenge volt, mint a harmat, de legalább a görcsök elmúltak, és nem volt hányingere. – Segít, ha átölelsz. – Visszaemlékezve szeretője szuper érzékeny szaglására, és arra, mit csinált egész nap, Harry megjegyezte: – Felteszem, most nem lehet igazán kellemes szagom.

Perselus karja szorosabbra záródott körülötte. Harry érzett egy csókot a halántékán. – Olyan szagod van, mint annak, aki életben van. És engem csak ez érdekel.

Begubózva Perselus védelmező melegségébe, Harry lassan álomba merült.

Nem tudta, milyen sokáig aludt, de mikor kinyitotta a szemét, látta, hogy a tűz a szoba túlsó végében már majdnem leégett. Perselus még mindig ölelte, és úgy tűnt, mintha egyetlen izmát sem mozdította volna órák óta.

Harry még mindig nagyon gyengének érezte magát a bájitaltól, de legalább nem volt szüksége a vécére vagy a vödörre. Megfordult, hogy a sötét, mindenre figyelő szemekbe nézzen. – Ideje, hogy egyél.

Az alvástól rekedt hangon tett kijelentésre Perselus megfeszült körülötte. A bűntudattól égő szemek némán könyörögtek, hogy ne erőltesse ezt a témát.

Az egész tervben nekem annyi a szerepem, hogy átszűrjem a gyógyszert a véremen – magyarázta Harry, a hangja még mindig rekedtes volt az alvástól. – Ha nem iszod meg, akkor ennek az egész szenvedésnek nem volt semmi értelme.

Harry felcsúsztatta a kezét Perselus nyaka köré, és lehúzta szeretője fejét a torkához. Perselus hagyta magát odavezetni.

Harry reszketett, ahogy a nedves lélegzet a nyaka érzékeny bőrét csiklandozta. Habár szörnyen érezte magát, izgatott lett a tudattól, hogy Perselus táplálása következik.

Harry várt. Eltelt egy perc, aztán még egy, és a nyakát még mindig nem mosdatta egyetlen nyelv sem. – Perselus?

Perselus hosszú ujjai a zöld pamut hálóingbe markoltak, amit Harry viselt. Perselus felemelte a fejét és lenézett rá. Az arckifejezésében több érzelem dúlt, mint amit Harry valaha szerelme arcán látott. – Nem tudom megtenni. Nagyon beteg vagy. Ez túlságosan kimerítene téged. Kérlek… Veled még sosem éreztem magam szörnyetegnek. Ne csinálj most azt belőlem. Ne, amikor ennyire rosszul vagy.

Harry gyomrát valami más szorította össze, mint a görcsök. Perselus még sosem kért semmit tőle. Sem az ágyban, sem azon kívül.

Harry végigsimított Perselus zsíros haján, hátrasöpörte szerelme meggyötört homlokából. Abban a pillanatban, amikor reggel rosszul lett, tudta, hogy ez lesz a legnehezebb rész. Annak ellenére, hogy Perselus sosem babusgatta, nagyon védelmező volt vele szemben. Tudta, az elképzelés, hogy egy olyan nap után egyen belőle, amilyet ma végigszenvedtek, megsemmisítő lehet számára.

Harry nyelt egyet, a szája hirtelen kiszáradt. – Tudom, hogy nem akarod. El sem tudom képzelni, milyen érzés lehetett egész nap nézned, hogy ilyen beteg vagyok, de… ezen át kell esnünk. Ez az egyetlen esélyünk. Egy hónap pokoli lesz, de utána együtt élvezhetjük az életünk hátralévő részét. Én olyan nagyon akarom. Tudom, milyen nehéz számodra, de… kérlek, egyél. Ez csak két perc. Közel sem tart olyan hosszan, mint általában szokott. Nem lesz semmi bajom. Megígérem.

Ha a vödör kéznél lett volna, átadta volna Perselusnak. Szerelme fizikailag betegnek látszott attól, amit kívánnak tőle. De Perselusra mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy ne lenne bátor. Egy mély, remegő lélegzet után bólintott. Bősz elhatározás acélozta meg szigorú arcvonásait, ahogy újra lehajtotta a fejét Harry torkához.

Ezúttal Harrynek nem kellett sokáig várnia, hogy a mesteri nyelv megérintse. A bájital tényleg kimerítette, mert habár a szokásos melegség azonnal elárasztotta, amint a Perselus nyálában lévő vegyületek a bőrébe szívódtak, hogy érzéstelenítsék a területet, nem került szexuálisan izgatott állapotba.

Vajon ez már a bájital a hatása? – töprengett Harry. Vajon az ő válaszreakciójának hiánya egy jelzés, hogy Mardekár kúrája elkezdett használni? Vagy talán csak a gyengeség lehet az oka?

Oldalra fordította a fejét, hogy lássa az órát, melyet a közelebbi éjjeliszekrényre tett. Mugli elemes ébresztő óra volt, nagyméretű digitális kijelzővel, hogy szemüveg nélkül is le tudja olvasni.

A kín, mikor Perselus agyarai a húsába mélyedtek, olyan éles volt, mint mindig, de a fájdalom gyorsan csökkent.

Perselus úgy tűnik tudta, mikor változik az órán a percet jelző szám, mert pontosan 11:37-kor kezdett el szívni.

Furcsa és csalódást keltő volt, hogy nem érezte szárnyalni a testét az élvezettől, mint mindig, mikor Perselus evett, de valahogy megkönnyebbülés is. Ha túlságosan felizgatta volna magát, nem lett volna képes figyelni az idő múlását, és Mardekár instrukciói nagyon tiszták voltak a tekintetben, hogy a vámpír egyszerre nem ihat túl sokat a donor megváltozott véréből.

Mikor az órán a percet jelző szám kilencesre változott, Harry megérintette Perselus nyakszirtjét. – Letelt az idő – suttogta.

Perselus azonnal visszahúzta az agyarait, és addig nyalogatta a területet, míg a fájdalom utolsó nyoma is rég elfelejtődött.

Mikor Perselus felemelte a fejét, a tekintete bűntudatosan elrebbent. Nem volt szüksége komolyabb megfigyelésbeli jártasságra, Harry még kimerültsége ellenére is látta, hogy Perselus jelen pillanatban utálta magát.

Harry felnyúlt, hogy megfogja kedvese selymes arcát, és a tekintetét visszairányítsa magára. Perselus még mindig viselte az agyarait. – Köszönöm.

Perselus egy pillanatig erősen összeszorította a szemét, mielőtt újra kinyitotta, hogy megkínzott tekintetét Harryre szegezze. – Az én kedvemért szenvedsz. Nekem kellene köszönetet mondanom.

Harry teljes elragadtatással figyelte, ahogy az agyarhegyek, amelyek kétoldalt kikandikáltak Perselus szájából, fokozatosan visszahúzódtak az ajkai mögé. Általában elájult az extázistól, így sosem láthatta, mikor ez megtörténik.

Te sohasem mentél volna bele, ha én nem erőltetem – válaszolta Harry reszelős hangon.

Perselus kinyújtotta az ujjait, hogy megérintse a helyet, ahol az imént táplálkozott. – Még meg sem gyógyíthatom a torkodat. A kúra leírása megtiltja, hogy bármiféle mágiát használjak rajtad.

Semmi baj. Nem fáj – nyugtatta meg Harry, aztán Perselusra nézve megkérdezte: – Érzel bármiféle változást a véremtől?

Perselus lassan megrázta a fejét. – Nem. Ugyanúgy érzem magam. Habár…

Igen? – bátorította Harry.

Két perc normális esetben nem lenne elegendő, hogy kielégítsen, de… pillanatnyilag nem érzek éhséget.

Ez fantasztikus! – örvendezett Harry. A nap eseményei végül utolérték, nagyot ásított. – Fáradt vagyok. Átölelnél még egy kicsit? – motyogta.

Perselus egy gyors bűbájjal átváltotta a ruháját egy szürke hálóingre. Aztán szótlanul addig helyezkedett, amíg simán a hátán feküdt, és Harryt elrendezte maga fölött.

Így jobb – helyeselt Harry. – Felébresztesz napkeltekor?

Igen.

Kész a következő adag bájital? – kérdezte.

Perselus még határozottabb igennel válaszolt.

Szeretlek. – Harry nem mondta túl gyakran ezt a szót, mert tudta, milyen feszélyezve érzi magát tőle Perselus, de úgy érezte, ma este ki kell mondania.

Perselus olyan csendesen feküdt az arca alatt, hogy úgy tűnt, mintha teljesen abbahagyta volna a légzést. Hosszú szünet után Harry hallotta Perselus suttogását. – A mai nap után többé semmi kétségem sem lehet efelől. Bízom benne, hogy te is ugyanilyen mértékben tudatában vagy az én… rajongásomnak.

Óvakodva attól, hogy a szokatlan kinyilatkoztatás miatt nagy hűhót csapjon, Harry elmosolyodott, és remélte, hogy a mosoly álmos hangjából is kihallatszott. – Akkor ez jól jön ki, ugye?

Az utolsó dolog, melyet érzékelt, mikor az álom gyógyító ölelésébe zuhant, Perselus hátát simogató keze volt.

Folytatás...

Tags:

Comments

mi nem vagyunk ennyire koraiak ,)) de köszönöm ,))))

hm... nagyon szeretem ezt a sztorit ,))
hát, szó, mi szó, tényleg rövid rész volt, de köszönöm :) alig várom a folytatást, kicsit belekukkantottam az angolba, de nem mertem végigolvasni, nehogy lelőjem a poént.... szóval, folytatást! legyen végre jövő hét :D
a fordítás egyébként, mint mindig, nagyon jó volt, szóval, gratulálok és mégegyszer köszönöm :)
oh és oh...
ez nagyon kis meghitt rész votl.
köszönet a fordításért :)
Szia!
Szép lett a fordítás. Nagyon köszönöm.
Nagyon szépen köszi. Máris értelmet nyert, hogy felkeltem :D

:)

Egyet értek, megérte felkelni! Köszönöm a fordítást!
Nem is gondoltam rá, hogy ilyen korán felrakod a fejezetet. Hát igen, ha hajnal kettőkor került volna fel...;)
Nagyon szép kis rész volt és tényleg nagyon rövid, de azt hiszem ez így jó.
Köszönöm.
Kis (nagy)pofátlanság: A fejezet rövidsége miatt nem lehetne a következő rész kicsit hamarabb? hmm?:))) Bár az sem jó, mert akkor meg az utána következő fejinél többet kell várni... nem-nem, jó lesz kedden;) Most hogy így megbeszéltem magammal, azt hiszem veszek egy jeges zuhanyt, úgy látszik ebben a melegben megposhadt az agyam.
Köszönöm, szép volt. Feldobta a munkanapomat, máris élénkebbnek érzem magam.
Szia tothem! Hat igen- jobban illik hozzam a keson fekvo mint a korankelo jelzo, ugyhogy ha legkozelebb azt akarod, hogy feltoltesed utan 10 percel legyen hozzaszolasod, tessek feltenni hajnali 1-2kor:))) A fejezet nagyon tetszett, koszi a forditast, puszi. Ja, ez a mondat tetszett benne a legjobban "Bízom benne, hogy te is ugyanilyen mértékben tudatában vagy az én… rajongásomnak.":D
Szia!
Nagyon meghitt, érzelmes rész volt. Imádtam. Köszönöm szépen az e heti fejezetet.
Azt hiszem én is boldogan aludnék el Perselus karjaiban, ha engem biztosítana a "rajongásáról". :))) *elolvadt*
Szép hetet neked! Pusz: Germa

Jövő héten nyaralni utazom, de ígérem utólag majd bepótolom az olvasást és hagyok majd véleményt is. :)
Ez olyan megható volt!
Megkönnyeztem.(mondjuk én mindent meg szoktam könnyezni, de mindegy)
Nagyon szép lett!
Köszönöm.
Köszi szépen az újabb fejezetet!

Szegények, úgy sajnáltam őket :-(
Hát ez... igen pocsékul van, de olyan jó, hogy szeretik egymást!!!
Egész nap arra vártam, hogy végre elolvasam az új fejezetet. Köszi a fordítást. Bearanyozta ezt a fülledt, rohanós napot.:)
Szia! Tetszett ez a fejezet is, csak kár, hogy ilyen rövid volt. Úgy tűnik, hogy Perselust még mindig noszagatni kell, hogy hajlandó legyen folytatni a kúrát. Remélem nem fogják abbahagyni. Kíváncsian várom a folytatást!
Szegény Harry!
És szegény mi, hogy ilyen rövid volt. :-(
De azért nagyon köszi a sok munkát!
már olyan álmos vagyok, hogy majd leragad a szemem, de azért nem voltam képes Noktürn-olvasás nélkül lefeküdni:) jajj, szép,érzelmes fejezet volt:) főleg Perselus "rajongásos" vallomása:) imádtam!:):)
Szia Tothem!
Nem baj, hogy ez a rész kicsit rövidebb volt. Minden benne volt, ami kellet. A vívódásuk, félelmeik, reményeik végig teleszőtték ezt a csodás fejezetet. Nagyon szép volt. Köszi szépen