?

Log in

No account? Create an account
fehér ibolya

Élménybeszámoló - Hameln

Ahogy ígértem.

Először talán az utazás okáról: A férjem kollégája megnősült, és meghívott az esküvőjére.


A meghívó részlete (a sarkok cakkozásával Boglya járult hozzá a dizájnhoz)


Az egyházi szertartást egy kis evangélikus templomban tartották, amely arról nevezetes, hogy ez volt az első templom, amelyet kimondottan egy evangélikus gyülekezet számára építettek, mindezt 1563-ban.


A renesszánsz templom



Az esküvői szertartás énekmutatója



Az esküvő utáni eszem-iszomot a templom melletti kastély (Hämelschenburg) hajdani gazdasági épületében berendezett elegáns teremben tartották.


A lakodalom helyszíne



Hämelschenburg



Tudjátok, szökőkút, ezüst gyertyatartók, textilszalvéták stb. Természetesen svédasztal, minden földi jóval. Minden terítékhez a hölgyek legyezőt és kis desszert-csomagot, az urak szivart kaptak.


Ajándékok a vendégek számára



Miután a céges vendégeket protokoll sorrend szerint ültették, így mi a cég vezérigazgatójával és a másik három igazgató közül kettővel (a harmadik a menyasszony mellett ült a főasztalnál) és a feleségeikkel ültünk egy asztalnál. A társalgásban azért akadt némi nehézség, mert a németekre jellemző, hogy általában csak németül tudnak. Na már most, én sem kimondottan kommunikálok a magyaron kívül más nyelven, és a lengyel üzem igazgatónőjének pasija is csak lengyelül beszélt. Angolul igazán csak a vezérigazgató és a felesége tudtak. Azért valahogy elpötyögtünk. (Férjem elég jól elboldogul a némettel, de igazán jól angolul tud.)



A vacsi után, de még a torta előtt, volt némi karaoke, kis táncolgatás. Aztán miután Ilka hátradobta a csokrát, amelyért a jelenlevő hajadonok ádáz harcot folytattak, elfogyasztottuk életünk első, emberi táplálkozásra alkalmas esküvői tortáját. Mint később kiderült, nem cukrász csinálta, hanem Mr Elstner egyik barátjának felesége. Már két héttel az esküvő előtt elkezdett próbatortákat sütni – amelyeket a férjének kellett elfogyasztania –, mert a krém mindig összeesett, amint a marcipán burkolatot a tortára tette. Végül, több emberkísérlet után, a végeredmény kifogástalanra sikerült (a férj az esküvőt követő nap még életben volt). Asszem, fél kettő körül jöttünk el, és mentünk vissza a szállodába, amely mintegy 35 km-re, Hamelnben volt.



Szóval, Hameln. Lehet, hogy van közületek olyan, aki ismeri a történetet, de a hamelniek rettentően büszkék rá, hogy a Patkányfogó (Rattenfänger) című mese az ő városukban játszódik. Úgyhogy minden vagy patkány, vagy patkányfogó. A kultúrház, a köztéri szobrok, a szuvenírboltok kínálata; mindenütt patkányok, különféle méretben, az alkalmazási területtől függően plüssből, műanyagból, betonból, mézeskalácsból, gipszből, papírból, marcipánból és matricán.

Patkányok minden mennyiségben...


Tükörpatkány a szálloda halljában



Patkány a körforgalomban



Aranypatkány a gyaloghíd tetején



Patkányok gipszből



Patkányok matricán



Patkányok mézeskalácsból



Patkányok bögrén



link (a hűtőmágnes képével egyelőre adós vagyok, mert lemerült az elem a fényképezőgépben)

Patkányok hűtőmágnesen



Patkányok musical-ben


Patkányfogóból legalább ugyanannyi van.


Rattenfänger és patkányok a hajó oldalán



Rattenfänger bankkártyán



Hameln város térképén



A kultúrházon



A falon



A bögre másik oldalán



Rattenfänger a szőnyegen


Hát, nem tudom...

A történet egyébként úgy szól, hogy...
A középkorban a várost egyszerre elözönlötték a patkányok. A polgárok igencsak kétségbe estek, mert az étkes kis rágcsálók, jószerével mindent felzabáltak, és nem voltak különösebben higiénikus szomszédság. A város vezetői tehetetlennek bizonyultak.

Egyszer csak (egészen pontosan 1284. június 26-án) feltűnt a városban egy fura cuccba öltözött fickó, egy pikulával, aki azt állította, hogy kellő javadalmazás fejében, megszabadítja őket a patkányproblémától. A városlakók csak nevettek rajta, mert a pasi konkrétan úgy nézett ki, mint egy udvari bolond. Aztán, a „hiszem, ha látom” megoldás mellett döntöttek.

Erre a krapek előkapta a pikuláját, és játszani kezdett. A zene hangjára az összes patkány odasereglett, és rendezett sorokban a pasas után meneteltek, aki bevezette őket a város határában (jelenleg a városon keresztül) folyó Weser folyóba.

Ám mikor szegény ember megjelent a fizetségéért, a városlakók csak elhajtották a fenébe, nuku fizetség.

Valószínűleg a mandró rendesen begurult, mert mikor a smucig németek távoztak, megint elővette a pikuláját, és fújni kezdte. Mire a városból az összes gyerek köréje sereglett, és épp úgy, mint előzőleg a patkányok, követték a hangszer hangját.

Mikor másnap reggel a helyiek észrevették, hogy eltűntek a gyermekeik igencsak pánikba estek. Teljesen jogosan, mert a városban csak két gyerek maradt: egy süketnéma, aki nem hallotta a zenét, és nem is tudta elmondani, hogy mi történt a többi gyerekkel, és egy vak, aki meg nem látta, hogy mi történt a társaival. Állítólag szegények ugyanarra a sorsra jutottak, mint a patkányok.

A mese tanulságaképpen, az ember arra gondolna, hogy a tragédia okán ez a város lett a világ legbecsületesebb városa, és mindig megadják az adósságaikat, nem csapnak be senkit, stb.
Hát nem egészen. Az emberek úgy reagáltak, hogy a város jelképe a patkány ill. a patkányfogó alakja lett, és szabályos patkánykultusz uralkodott el rajtuk.

Az említett történetet 135 éve minden vasárnap délben bemutatják a városka főterén, ezenkívül az utóbbi években minden szerdán musical formájában is előadják. Ha esik, ha fú. (Mint ahogy azt személyesen is tapasztaltuk, mivel esett is, meg fútt is.) Mindezek ellenére a városi patkánykultusz csúcsa a Weseren átívelő gyaloghíd tetejére ültetett, ember nagyságúnál is nagyobb aranypatkány. (Bár a szálloda halljában lévő, tükörmozaikból készült jószág sem volt piskóta.)


Jelenet a vasárnapi színdarabból



A színdarab dvd-n


A szálloda.
Állítólag a város legjobb szállodája. (Mr Elstner szerint. Férjem szerint a Christinenhof jobb. Mindenesetre a különbség nem éri meg a napi 30 euró árkülönbséget.) Az intézmény érdekessége, hogy 1827-1980-ig ez volt a városi börtön épülete. A börtön megszűnése után az épületegyüttesből luxusszállodát (4*)csináltak. Dolgozhattak vele eleget, mert kétlem, hogy amíg dutyiként funkcionált alaptartozék lett volna a plüss-szőnyeg, a műanyag ablakok, a fürdőszoba és a minibár.


A szálloda bejárata



Az épület, amelyben laktunk (természetesen Rattenfängernek hívják)



Gondoltam, érdemel egy képet a remek időjárás


Még több kép látható a képgaléria Hameln mappájában, itt: Hameln

Comments

A meserol meg nem halottam, de igy, hogy elmeselted ennyivel is okosabb lettem. Es patkany ide- patkany oda(kicsit tulzasba viszik, nem?) akkor is irigykedem azert, hogy Te jartal ott...koszi az elmenybeszamolot, a tortabol legalabb egy szelet kepet betehettel volna:), puszi.
Azért érdekes ez a nagy patkányozás, mert a történet nem igazán hízelgő a mai városlakók elődeire nézve.

A tortáról nem csináltam képet, de a vállalat ftp-jéről szedhetek le, ha szeretnéd.

Egyébként a körforgalomban álló patkányon a városi autóbusz-hálózat térképe látható. :) (Szóval, nem teljesen haszontalan a jószág.)

torta

Közkívánatra ímhol egy kép:
http://freemail.hu/fototar/kep.jspv?mediaID=4000808

(A háttérben álló szmokingos úron végezték a tortakisérleteket.)

Re: torta

Ha az ize is olyan finom mint ahogyan kinez, akkor lehet en is jelenkezem kiserleti patkannynak:)

Re: torta

Egész meglepően, a torta nagyon finom volt. A marcipánbevonat nagyon klassz diós tésztát, és habkönnyű, savanykás, főzött málnakrémet rejtett.
Szia Tothem!

Köszi az élménybeszámolót. Igaz, hogy lehetett volna szebb idő is rátok, de a lényeg, hogy jól éreztétek magatokat. Szépek a képek. Hát az a mézeskalács pattkány...nagyon brutális.
A torta viszont gyönyörű.
jujj... patkánykák... brr...

málnakrémes tortaaa *álmodozószemek* az enyém eperkrémes, háromemeletes volt ,)) mert nem volt málna ,(

csinos menyasszony és helyre vőlegény ,)

a képek is szépek, ügyi fotós vagy, ezt már az angol képeknél is megállapítottam ,))

:)

Imádom a patkányokat, úgyhogy ismertem a mesét, de sosem gondoltam volna, hogy ott játszódik.

Gyönyörű esküvő lehetett... *álmodozik*

Re: :)

Kíváncsi vagyok, hogy rajtad kívül lesz-e még valaki, aki ismeri ezt a történetet. Ha az ember belegondol, nem egy kimondottan lélekemelő sztori.

Re: :)

Engem igazából nem az zavar, hogy a patkányokról megemlékeznek, hanem az, hogy a szintén a Weserbe veszett gyerekekről nem.

Re: :)

A színdarabban ugyanarra vitte el őket a faszi, mint a patkányokat. De a jelenlegi városlakók elmondása szerint, a gyerekek is a folyóba vesztek. Egyébként a történetet egy krapek énekeskönyvében találták. A forrás ugyan az 1600-as években elveszett, de mivel ez volt az első írásos emlék a város létezéséről, ezért a város alapítását a történet cselekményének időpontjára teszik, és eszerint is emlékeznek meg róla.

:)

köszi az élménybeszámolót :) erre az esküvőre én is elmentem volna az Anna bál helyett
a Patkány kultusz meglepő /ismertem a mesét de hogy ennyire mániája legyen a városnak háát az én szemeben súrolja a fanatizmust./ és akko r az egész város annak két megmaradt gyereknek a leszármazottja.. hellyel közzel.. na jó nem gonoszkodom..
de az a sok gyerek!? patkányok helyett nem őket kellene megszobrászkodni??

nagyon jó képket csatoltál a beszámoló ahogy az Angliai út esetén is :)

én úgy vettem ki hogy olyan elit esküvön voltatok
vagy tévedek?

ui: milyen ruhád volt...* zavarban van* ( bocs annabál utóhatás )

vesp.

Re: :)

Anna bál... Ne is említsd. Még nekünk is kinéz egy, mert Pankának a nagyi ígért egyet, ha eléri a megfelelő kort.

A ruha. Hát azzal én is bajban voltam, mert irtó ciki lett volna bármely irányban eltérni az átlagtól. Végül sikerült tökéletesen eltalálni.
Szóval, volt rajtam egy ujjatlan, V-kivágású, fekete alapon fehér, apró pettyekkel összevissza beszórt mintájú, gyűrt selyemből készült ruha, amerikai modell. Összhatásában inkább fekete. Efölött fekete, rövid ujjú pamutkardigán ékszergombokkal, Ulla Popken selection modell. Mindehhez olasz fekete bőr papucsszandál; ezüst és tenyésztett gyöngy ékszerek; átlátszatlan, fehér gyöngyház körömlakk. A hajamat a szokásos módon felcsavartam, és átszúrtam a szalmából font kontydíszemmel.
A férjemen a sötétszürke, mellényes, nyári gyapjúöltönye volt.
Nem lógtunk ki az asztaltársaságból. :)

Majd ha lesz itthon működőképes fényképezőgép, megörökítem a ruhámat, ha szeretnéd. :)

:))

Én ismerem a mesét német, és ír változatban is, de csak az írnek a végére emlékszem.. ott a gyerekek a tündérek földjére mentek, és velük éltek örök fiatalságban. Ami megjegyzem nem is lehetett olyan rossz...:)
Egyébként, ez a patkányos megszállottság, még mindíg jobb, mint egyes Amcsi városkákban, ahol pl.: Superman, vagy fehérmókus kultusz él kb. ugyan ilyen intenzitással. Ennek legalább van valami legenda alapja. :)
Egyébként, veszprémi lévén, jobb ha én nem szólok semmit, mert nálunk meg minden Gizella... Gizella kápolna, Gizella udvar, Gizella szálloda... stb. XD
nos, végre eljutottam ide is, hogy írjak xD
szóval, személy szerint nagyon örültem a beszámolónak és elképesztően teccett ez a patkánymánia (bár szerény személyem utálja őket, a maximum, amit képes elviselni, az az egér...)
azért is jó hogy a Patkányfogóról elolvastam itt a történetet (miért is ugrik be nekem erről automatice a Macskafogó...?na, mindegy), mert kiderült, hogy olyan vonatkozása is van, amiben úgymond érdekelt vagyok.
tudniillik, a Kuncze-Lévay féle Elisabeth musicalben (mint egyik barátosném felhívta rá a figyelmemet), van két sor, mely pont a hamelni Rattenfänger-re vonatkozik. bár, lehet, hogy tudtad, de gondoltam megemlítem :) (mellesleg örülök, hogy sikerült nektek hála duplán kultúrálódnom) :)
(mellesleg, lehet, hogy egyszer ráveszem magam, elzarándokolni Hamelnbe, hogy meglessem a musicalt és a híres patkányszobrot a hídon...)
Ha már arra jársz, ki ne hagyd a hatalmas műanyag patkányt a járásbíróság aulájában. :) Mi hétvégén voltunk, így azt nem tudtuk megnézni. Férjem szerint borzalmas.
most már tényleg el kell mennem oda xD ha jól emléxem, eddig sehol sem jártam, ahol ekkora kultusz teremtődött volna valami/valaki köré.. na jó, ha a Vatikánt nem számítjuk annak... xD bár... fene sem tudja :D mindenesetre, asszem boldogítani fogom a németül nem tudó szülőket egy ilyen úttal :D
szóval, igen... *sóhajt és megy tovább Snarryt olvasni*
Szia!
Köszi az élménybeszámolót, nagyon érdekes volt. Bár engem egy kicsit megdöbbent, hogy a gyerekekről egy büdös hang nem sok, annyi nincs. Már ami a megemlékezést illeti.:))
Kár, hogy rossz időtök volt, de az a torta...*álmodozva felsóhajt* Nyami. :))
Gyönyörűek a fotók. Ügyes vagy!
Szia!

Német tagozatos voltam ált.suliban és gimiben, és tuti biztos, hogy valahol vettük ezt a történetet (Rattenfanger szó nagyon bevésődött), de hogy folyóba veszett gyerekek nem voltak benne, az száz...sztem mi vmi lightos verziót tanultunk.
Gondolom, úgy lehetett, mint a Grimm-mesékkel. A közszájon forgó verziók igencsak enyhék az eredetihez képest, mert azok kimondottan pszicho-thrillerek.