?

Log in

No account? Create an account
Noktürn

Noktürn 18.

Ez most egy rövidebb fejezet lesz, és majd a következő is. Most, hogy vakáció van, és a gyerekek többnyire itthon vannak, nincs igazán sok időm foglalkozni vele. (És piszkosul unom is. Szeretnék már végre a Prodigal-lel és az 52 órá-val foglalkozni.)

A mű eredeti címe: Nocturne

Írta: tiranog

Fordította: tothem

Átnézte: szefi

Korhatár: 18+ (kéretik komolyan venni, nagyon)

Figyelmeztetés: slash; durva, erőszakos jelenetek; grafikusan ábrázolt és bizarr szexuális jelenetek; naturalisztikusan ábrázolt betegségek és halálesetek.

A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő vagy visszataszító, kérlek, ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Tartalom: Harry Potter auror munkája közben megdöbbentő titkot tud meg hajdani bájitaltan tanáráról.

Az eredeti írás megtalálható a szerző honlapján, a http://tiranog.southroad.com/ oldalon.

Előző rész

18.

Mikor Harry felébredt, érzékelte, hogy reggel van. Lehetségesnek vélte, hogyha túl hirtelen mozdul, a feje legurul a válláról, és a gyomra igen riasztó módon szörcsögött.

Az első dolog, amit megpillantott, Perselus volt. A zöld köntösében mereven ült az ő oldalán az ágyon, és őt fixírozta. Valójában úgy látszott, mintha csak Perselus sápadt arca lebegne előtte, mivel szeretője köntössel fedett teste beleolvadt az ágy drapériájának színébe.

Mihelyt Harry szeme kinyílt, Perselus a tarkója alá csúsztatta a kezét és megemelte a fejét – a mozdulat már önmagában is kínszenvedés volt. De mikor az erősítő szirup ismerős illata, amit Perselus az evős éjszakák után adni szokott neki, megcsiklandozta az orrát, nem ellenkezett. Amint a fiola az ajkaihoz nyomódott, egy sóhajjal lenyelte a keserű folyadékot. Azután Perselus óvatosan visszarakta a fejét a párnára.

Jó reggelt – mondta Harry, mikor úgy gondolta, megkockáztathatja anélkül, hogy bármi túl szörnyű történne a fejével, vagy a gyomrával. Igazából az agya még nem kattant helyre, ezért – Hé, mi a baj? – kérdezte, még mielőtt eszébe jutott volna a vitájuk, az előző esti majdnem erőszakos közösülés, és Perselus fenyegetése, miszerint szakítanak, ha Harry továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy végigcsinálják Mardekár kúráját.

Eltekintve a ténytől, hogy közel harminc percen keresztül a narkotikus nyálammal való érintkezésre kényszerítettelek, aztán elraboltam az ártatlanságodat, az égvilágon semmi. – Perselus nem fordította el a tekintetét. A szeméből mélységes szomorúság áradt. Valójában fizikailag betegnek látszott, pedig az nem fordulhatna elő egy evős éjszaka után.

Harry agya csak lassan kapcsolt be. Nem volt biztos benne, mit kezdjen a helyzettel. Az elmúlt éjjel történtek súrolták az erőszak határát. A kiinduló szexuális interakció nem volt nemi erőszak, de átkozottul közel állt hozzá. Ha ő egy kicsit rémültebb, vagy Perselus egy hangyányit dühösebb, vagy ha nem lett volna képes megállítani a folyamatot, az éjszaka katasztrófával végződhetett volna.

Harryt a rosszullét környékezte, amikor rájött, hogy igazából semmi sincs elintézve. Alapjában ugyanott tartanak, ahol éjszaka, mielőtt lefeküdtek – Perselus fenyegetésével, hogy kidobja, ha erősködik, hogy elvégezzék a kúrát. Szerencsétlen módon a múlt éjjel csak még inkább meggyőzte róla, milyen iszonyúan szükségük van rá, hogy kipróbálják Mardekár bájitalát.

Nem egyedül a te hibád volt. Mindketten dühösek voltunk. – Harry felült, hogy egy magasságban legyenek. Mereven Perselus sápadt arcába nézett, és hozzátette: – Engem tulajdonképpen meglep, hogy itt látlak. Azt hittem, a múlt éjszaka után előadsz egy eltűnős számot, hogy tudatosítsd az álláspontodat.

Fontolgattam – ismerte be halkan Perselus.

És miért nem tetted meg?

Mi maradna nekünk, ha nem lennék itt azok után, amit az éjszaka veled tettem? – Perselus úgy nézett rá, mintha a szíve vérezne. A tény, hogy Perselus azt akarta, maradjon valami közöttük, mérhetetlenül bátorítóan hatott. – Nincs mentség arra, amit tettem…

Nem okoztál sérülést nekem – vágott közbe Harry, mielőtt Perselus folytathatta volna. – És megálltál…

Mikor lelöktél, mint egy vadállatot, ami valójában voltam – szakította félbe Perselus. A szemében annyi önutálat volt, hogy Harry alig bírta tovább nézni.

Én ajánlottam fel neked, hogy vedd el, amire szükséged van, és te megtetted. Nem hallottál panaszkodni, igaz?

Nem is tudtál volna panaszkodni. Az a célja azoknak a feromonoknak, hogy a vámpír áldozatát olyannyira befolyásolhatóvá és ellenállásra képtelenné tegyék, amennyire csak lehetséges. Én úgy tekintettem rád, mintha a zsákmányom lennél. – Perselus undora önmagától szinte kézzelfogható volt.

Ez nem igaz. Lehet, hogy így indult, de megváltozott. Perselus… te nem bántottál engem…

Csak azért, mert… szánalommal töltött el az állapotom, és felajánlottad a segítségedet. Ha nem teszed…

Harry utálta, hogy a dolgok ilyen rossz irányba haladnak, ezért kijelentette: – Az nem szánalom volt. Ami fájdalmat okoz neked, az nekem is fáj.

Csak nem tudta magát megértetni. Perselus arca szinte hamuszürke volt az önutálattól, ahogy halk, kissé rémült hangon mondta: – Én… én még sosem veszítettem el így az önuralmam, ezt megelőzően.

Hé, egyikünk sem igazán ártatlan! Igen, elveszítetted az önuralmadat, de ugyanúgy tettem én is. Az este enned kellett volna. Tudtam, milyen feldúlt és éhes voltál, és én csak tovább húztalak. Mindketten pontosan tudjuk, mivel bánthatjuk meg leginkább egymást – mondta Harry.

Ez nem mentség. Megölhettelek volna, vagy rosszabbat is tehettem volna. – Perselus úgy nézett ki, mintha hányingere lenne. – Éreztem a félelmedet, és az csak még jobban megvadított.

Harry mély lélegzetet vett. – Nézd, nem hiszem, hogy tényleg bántani akartál volna, de… rám ijesztettél az éjjel. A kapcsolatunk mindig is szenvedélyes és viharos volt. Mindig is hajba fogunk kapni bizonyos dolgokon, de ez csak az élet része, viszont… nem kockáztathatjuk meg, hogy így elveszítsd a fejed, valahányszor civakodunk. Előbb vagy utóbb, valamelyikünk tényleg meg fog sérülni.

Úgy tűnt, hogy Perselus túljutott az önsanyargatáson, mert egyetértésképpen mereven biccentett. Rémültebbnek látszott, mint ahogy Harry érezte magát az éjszaka. Harry el sem tudta képzelni, milyen lehet az embernek egy ilyen szörnyeteggel a bensőjében élni, és éjjel-nappal, megállás nélkül küzdeni, hogy megfékezze.

Csak egyetlen módon garantálható, hogy ez ne ismétlődjön meg – mondta halkan Harry.

Perselus lesütötte a szemét, ahogy feszült hangon felvetette: – A te távozásoddal?

Múlt éjjel Perselus volt az, aki azzal fenyegetőzött, hogy kidobja, és megváltoztatja a védővarázslatokat, hogy korlátozza a bejárását. Harry csak most értette meg, mennyire megviselte Perselust ez az ultimátum.

Megfogta szeretője hideg kezét, az érintéstől Perselus szégyenében elfordított tekintete nyilvánvaló megdöbbenéssel az arcára ugrott. – Nem. Még ha én el is megyek, nem volna rá garancia, hogy ez nem történik meg valaki mással. Az egyetlen dolog, ami biztossá teszi, hogy soha többé ne veszítsd el az önuralmadat az, hogy ki kell küszöbölni a problémát. Ki kell próbálnunk Mardekár gyógymódját. Tudod, hogy igazam van.

Az ösztönös ellenkezés, amely Perselus szemében fellobbant, kimondatlan maradt. Hosszú, feszült csend után Perselus megszólalt: – Létezik egy másik alternatíva. Föladhatom magam a hatóságoknak.

Ha Harry egyvalamit megtanult az előző éjszaka, az az volt, hogy ne erőszakoskodjon, amikor Perselus ilyen vad fenyegetésekkel áll elő. Megszorítva Perselus kezét, amelyet még mindig a sajátjában tartott, csendesen megkérdezte: – Van bármi elképzelésed, hogy az mennyi fájdalmat okozna nekem?

Gyanítom, a tapasztalat hasonló lenne ahhoz, amit nekem kéne elszenvednem, ha a vérem átváltoztatna téged – felelte Perselus. – Úgy tűnik, megint patthelyzetbe kerültünk.

Gyorsan átgondolva, Harry megrázta a fejét. – Talán nem. Nézd, én… azt hiszem, esetleg neked van igazad néhány dologban.

Úgy mint? – kérdezte gyanakodva Perselus.

Van rá esély, hogy az a bájital egy álcázott csapda. Hülyeség csak úgy belerohanni. Változatlanul úgy gondolom, meg kéne csinálnunk, de csináljuk óvatosan. Az a kúra huszonnyolc napon keresztül hat. Csak a legutolsó napon kell innom a véredből. Azt hiszem, egészen az utolsó napig követnünk kéne Mardekár instrukcióit, aztán meglátjuk, mi történik. A feljegyzései azt mondják, hogy amint a bájital folyamatosan kifejti a hatását, a vámpír jellegzetességeid gyengülni kezdenek. Ha látjuk, hogy valóban így történik, követjük végig a kúrát, ahogyan az írva vagyon. De ha nem látunk semmi változást benned, feladjuk az egész ötletet, és én soha többé nem teszek róla említést.

Perselus hosszú ideig csendben ült, míg végül megszólalt: – Ha megcsináljuk – hangsúlyozom, ha –, és nem történik változás a szervezetemben, akkor te a semmiért mérgezted magad heteken keresztül.

Én hajlandó vagyok vállalni ezt a kockázatot. Te meg akarod csinálni?

Komolyan választási lehetőséget kínálsz nekem? – kérdezte Perselus, miközben fürkésző-gyanakvó kifejezés jelent meg az arcán.

Visszaemlékezve, hogy az Imperiusszal való fenyegetés, és a kényszer eredményezte, hogy Perselus elveszítette az önuralmát éjszaka, Harry keményen visszanyelte a késztetést, hogy megint erőltesse az ügyet.

Igen. Ha tényleg nem akarod, nem foglak erőltetni. Majd elleszünk, ahogy eddig, és reménykedünk, hogy nem veszekszünk túl sokat.

A burkolt célzás arra, ami az esti vitájuk után történt, jó választás volt. Perselus lesütötte a szemét, az arca megfeszült, mintha tényleg gyötrődne.

Harry nem szeretett ilyen fájdalmat okozni szerelmének, de azt akarta, hogy Perselus megértse: a tényleges kockázat továbbra is fennáll, amennyiben nem élnek a Mardekár kúrája kínálta lehetőséggel.

Rendben – döntött végül Perselus. – Megpróbáljuk. De ha nem lesz változás a szervezetemben, nem fogjuk befejezni az utolsó szakaszt. Megegyeztünk?

Harry kiengedett egy megkönnyebbült sóhajt, fürgén bólintott. – Köszönöm – suttogta, aztán előrehajolt, hogy megcsókolja Perselust.

Perselus kezdeti vonakodása egy pillanat után engedett, és miután befejezték a csókot, az arcát a nyaka hajlatába fúrva Harry karjaiba rogyott.

Kétségbeesetten kapaszkodtak egymásba, mindketten túl rémültek voltak, hogy elengedjék a másikat. Végül Perselus húzódott vissza, láthatóan már kezdte összeszedni magát.

Enned kell – mondta Perselus, még mindig tisztán Harry fizikai állapotáért aggódva.

Oké – egyezett bele Harry, ahogy felálltak.

Mivel a vita végre véget ért, Perselus odaadta neki kék köntösét, és kimentek a nappaliba.

Perselus nyilvánvalóan megkérte a házimanókat, hogy a kandalló előtti kis asztalt a két székkel terítsék meg. A melegítőbűbájokkal ellátott, lefedett ezüsttálak szalonna, kolbász és tojás illatot eregettek.

Ha megcsináljuk, tanulmányoznom kéne azt a bájitalt – vetette fel Perselus a széke felé mentében.

Harry alig volt képes elhinni, hogy Perselus nem kívánt keserű árat fizettetni vele a győzelemért, ezért gyorsan magához hívta a fordítást, amit Mardekár vámpír-kúrájáról készített. – Kétszer is átnéztem a fordítást, de ma – a biztonság kedvéért – újra végig kéne mennünk rajta.

Harry leemelte a tálakról az ezüst tetőket, és az asztal közelebbi oldalára tette. A tányérját teleszedte a finoman illatozó étellel, majd leült és mohón hozzálátott. Átpillantva Perselusra rájött, hogy valószínűleg várni kellett volna, amíg szeretője végez az evéssel, mielőtt hagyja neki, hogy megnézze a fordítást, mert Perselus hosszú orrát azonnal a pergamen mögé rejtette, a tányérját pedig teljesen figyelmen kívül hagyta.

Harry átnyúlt, és szedett Perselusnak is egy halom rántottát, kolbászt és vajas pirítóst. Perselus észre sem vette, annyira belemerült a bájital leírásába.

Végül letette a tekercset, de nem kezdett el enni. – Ez a bájital a végletekig kíméletlen hatással lesz a szervezetedre.

Igen, valahogy nekem is az volt az érzésem, amíg fordítottam – vallotta be Harry. – Görcsök, hányás, hasmenés, gyengeség… úgy hangzik, mint egy hónap hosszan tartó súlyos ételmérgezés. De Mardekár határozottan állítja, hogy egy jó egészségben lévő ember nem halhat bele.

Nem, ettől csak kívánni fogod, bár halott lennél – felelte Perselus, az arca megint egészen zord és aggódó volt. – Az instrukciók figyelmeztetnek, hogy semmi mágikus tulajdonsággal rendelkező bájitalt nem lehet használni, amíg szeded a gyógyszert. Nem adhatok semmit, ami enyhíthetné a szenvedésedet.

A vérem tisztán tartása fontosnak tűnik a kúra tartama alatt. Van egy egész lista azokról a dolgokról, amiket nem ehetek vagy ihatok. A tiédnek is tisztának kell lenni. Ez azt mondja, hogy a véremen kívül nem ehetsz semmi mást abban a hónapban. Ez azt jelenti, hogy nincs sem állati vér, sem azok a bájitalok, amiket szedsz, hogy kiterjeszd az étkezések közti időszakot – figyelmeztette Harry.

Még sosem éltem azok nélkül a bájitalok nélkül – mondta Perselus látható aggodalommal.

Tudom, hogy ez szörnyen hangzik, de minden rendben lesz, Perselus.

Nem hiszem, hogy felfogtad, milyen rosszul leszel ettől a kotyvaléktól. Minél tovább olvasom, annál kevésbé tartom egészségesnek az egész procedúrát.

Miután az egész ötlet már az elejétől dühítette szeretőjét, Harry nem találta nehéznek elhinni, sőt még szörnyen meglepőnek sem.

Az egész procedúrának a célja, hogy egészséges legyél – szellemeskedett Harry. A gyilkos pillantástól, amit ezért kapott, hozzátette: – Tudom. Durva lesz, de túl leszünk rajta.

Levennéd végre azt az átkozott, rózsaszínű griffendéles szemellenzőt, és hallgatnál a józan észre? Ettől nem egyszerűen gyengélkedni fogsz. Ez nem olyan lesz, mint egy influenza. Én ismerem a hatását az összetevők mindegyikének. Egyenként csupán rosszullétet okoznának. Együtt… olyannak kell lennie, mintha minden nap egy gyorsan ható mérget vennél be.

De nem fogok belehalni – vitatkozott. – És ami a legfontosabb, te meggyógyulsz tőle. Ez az, amire mindkettőnknek összpontosítanunk kell. A célra, és nem a folyamatra.

Perselus teljesen szkeptikusnak tűnt. – Ha megcsináljuk, te huszonnyolc napig teljesen munkaképtelen leszel. Nem leszel képes dolgozni menni. Már az is szerencse lesz, ha a vécéig eljutsz.

Akkor neked kell gondoskodnod rólam, igaz? – válaszolta állhatatosan szeretője szemébe nézve.

Perselus lesütötte a szemét. – Nem ez a lényeg.

Tudom, hogy kemény lesz. Sokat gondolkodtam az egészen – Harry figyelmen kívül hagyta a horkantást, amit kapott, és zavartalanul folytatta –, amíg tegnap téged kerestelek. Kérdeznem kell tőled valamit, és szükségem van rá, hogy abszolút őszinte legyél ezzel kapcsolatban.

Perselus felemelt szemöldöke már önmagában is egy ékesszóló megjegyzés volt.

A gőgös arckifejezés szeretője arcán szinte természetes velejárója volt. Ettől Harry furcsamód jobban érezte magát, de azután, hogy Perselus nemrég megfenyegette, hogy megváltoztatja a védővarázslatokat és kidobja, nem volt benne biztos, milyen fogadtatásban részesül a következő ötlete. – Fontolgatom, hogy hétfőn beadom a felmondásomat a főnökömnek, és szólok Minervának, hogy idén szeptembertől elvállalom az SVK állást. Amit tudnom kell az az, hogy akarod-e, hogy ilyen sokat legyek a közelben? A dolgok mai állása szerint, minden munkanapon jó tizenkét órát vagyunk távol egymástól. Ha elfogadom az SVK állást, állandóan össze leszünk zárva. Tudom, mennyire becsben tartod a magányodat. Amit elértünk, nem akarom azáltal tönkretenni, hogy túl sok lesz a jóból. Mit gondolsz?

Harry azon kapta magát, hogy visszatartja a lélegzetét. Tudta, szerencsés, hogy egyáltalán még itt lehet. A múlt éjszakai marakodás könnyedén tönkretehette volna őket. De még ha Perselus nem is kényszerítette rá, hogy elhagyja, ez akkor is nagy lépés. Az utolsó dolog, amit hallani akart, hogy Perselus közli vele, nem akar ennyit a közelében lenni, de meg kellett adnia világtól elvonult szerelmének a választás lehetőségét.

Azt hiszem, el kellene fogadnod az állást – válaszolta a legcsekélyebb habozás nélkül Perselus.

A visszatartott lélegzet megkönnyebbülten hussant ki, Harry mosolygott és megkockáztatta: – Nem fog az őrületbe kergetni, hogy állandóan láb alatt leszek?

Az utóbbi hat hónapban az épelméjűségem már így is vitatható. Majd megbirkózom vele – mondta Perselus a szokásos hivatalos hangján, de Harry látta, hogy szeretője igazán örül a döntésének.

Vigyorogva, Harry bólintott. – Akkor ezt elrendeztük. Hétfőn felmondok. Lesz két hetünk, hogy megtegyük az előkészületeket. A bájitalszedési ciklus első napja újholdkor van. Az tegnaptól számítva két hétre lesz. El tudod készíteni addigra a főzetet?

Perselus a tekercsre pillantott. – Ha szükséges, akár ma estére is el tudnám készíteni. A bájital maga nem okoz nehézséget. Engem a járulékos kár nyugtalanít.

Harry visszaemlékezett arra, amit Perselus mondott neki egyszer, hogy a különbség a kettőjük házai között az a tény, hogy a mardekárosok mindig megpróbálják minimalizálni a járulékos károkat, míg a griffendélesek csak meggondolatlanul támadnak. – De már hat hete is megállapítottuk, hogy nem vagy kimondottan jó mardekáros, tehát csak haladjunk úgy, mint a griffendélesek, és ne aggódjunk a járulékos károk miatt.

Mivel te vagy az, aki el fogja szenvedni az oroszlánrészét ennek az egésznek, nem tudom megállni, hogy ne aggódjak – felelte Perselus, még mindig feltűnő rossz előérzettel.

Tudom, de ez az én választásom. Sőt, több annál. Ez nekem örömet szerez – bizonygatta Harry.

Majd két héten belül meglátjuk, hogy még mindig így érzel-e ezzel kapcsolatban, nem igaz? – mondta Perselus végül félretéve a fordítást, hogy csipegessen egy keveset a reggelijéből.

Folytatás...

Tags:

Comments

Hát ez megint egy tök jó fejezet. Harry kezd egészen mardekáros vonásokat felvenni, ha Perselus meggyőzéséről van szó..:)Kiváncsi vagyok erre a kúrára, vajon Harrynek milyen mellékhatásokkal kell majd megkűzdenie?..Még egy hét, mire kiderül..Köszi mégegyszer a fordítást!
hip-hip-hurrá! :D végre, Perselusnak is megjött az esze, hogy vártam már ezt a pillanatok :) igazán szép lett a fordítás, mint mindig, már alig várom a folytatást :) és milyen aranyos Perselus... na, igen, elvagyok :D de egyszerűen imádom az ilyen Perselus-karaktereket :) na, szóval, hajrá, várom az élménybeszámolót is és a jövő heti új fejit is :)
Szegeny proff, borzalmasan erezhette magat azutan, hogy rajott mit tett Harryvel elozo ejjel, de igy legalabb beleegyezett a kuraba:) Harry rosszul lesz, nagyon? Akkor nehez napok jonnek rajuk... miert is lenne konnyu nekik? Varom a folytit, a mostani feljezetet meg koszonom, puszi.
Nagyon jó volt. Szegények, most jön nekik a neheze.
Köszi a fordítást.
Járulékos károknak nevezni hogy Harry pocsékul lesz egy hónapig... elég meredek ^^' Kiváncsian várom mennyire nagyon lesz rossz... ^^'
Hát igen. Szegény Harryke állapotára egy szó illik majd leginkább: töxar.
azért köszönöm ,))

bár az anglist kivégeztem már, de jó olvasni a fordításodban ,)))
Hmm már lassan csodálkozom, ha egy részt el tudok olvasni, anékül, hogy bejelentkeznék. :D Nagyon jó volt, kíváncsi vagyok, milyen lesz a kúra, hogy fogják bírni. Komolyan gondolkozom az előreolvasáson. :P Köszi a fordítást ismét.
Már csak a legutolsó rész lesz korhatáros. Az viszont nagyon. ;)
Úgy sajnáltam Perselust, nehéz lehet az ő helyében lenni. :'(
De VÉGRE beleegyezett a kúrába. Már alig várom, a folytatást! (Nem mintha nem tudnám), de magyarul azért mégis világosabb a történet. :-)
Köszönöm!
Köszi! Alig várom, hogy megtudjuk, mivel is járnak a "járulékos károk".
Tothem köszi szépen. Ismét csodás fordítást olvashattunk tőled. Gratulálok
köszönet a fordításért...

a fordítást unod? vagy magát a noktürn-t
A fordítást nem unom. A Noktürnnel van bajom. Lassan a könyökömön jön ki. Annyira szeretnék már a Prodigal-re koncentrálni, és a Noktürn piszkosul útban van. Egyébként is utálok bétázni. A saját fogalmazásomat meg pláne. Ráadásul ez volt az első fordításom, és véleményem szerint rettenetes lett. És már régen is csináltam. (Kb. két évet állt érintetlenül a dokumentum mappában.) Nem fogod elhinni, de napokat vagyok képes kotlani egy nyavalyás, öt oldalas fejezet felett, míg végre olyan állapotba kerül, hogy hajlandó vagyok kiadni a kezemből. (Ezek után megy szefinek, aki gyakorlatilag pár perc után már küldi is vissza kijavítva. Fel nem foghatom, hogy képes rá. Egy laza csuklómozdulat, huss és pöcc, én meg napokig haldoklom felette.)
Az egyik első szerelem Snarry oldalon, persze, hogy gyorsan megy, ha van rá épp időm:))
Jaj,úgy reméltem, hogy Perselus belemegy a kúrába! Nagyon jó rész volt ez is, nagyon köszi a fordítást! Mi az a másik töri, amivel foglalkozni akarsz? És azt mikor olvashatjuk?
Puszi: Shanee
Egyelőre két másik történet van, amelyek fordítására engedélyt kaptam. Lakhesis (kb. háromféleképpen írja a nevét, asszem, most épp ez a hatályos): Return of the Prodigal (A tékozló fiú visszatér), és jin fenghuang: 52 hours (52 óra). Jin szólt, hogy még néhány részletet át akar dolgozni az írásában, így azt még nem kezdtem el, de a Prodigal-nek kb. az egyharmada kész (sokat lendített az ügyön a kórházi tartózkodás).
Van még néhány, amely tervbe van véve, és ha ezekkel készen leszek, akkor azokra is megkérem az engedélyt. Ha nem méltatnak válaszra, akkor legfeljebb megy majd kalózban. De azért jobb szeretem a tiszta ügyleteket.
Édes az aggódó Perselus is. :-)
És nagyon kíváncsian várom a bájital eredményét.
Köszi!

(Anonymous)

szia, Anyn vagyok, csak elfelejtettem a jelszavam, és nem tudtam bejelentkezni, a mail-jeim között ráadásul nem is találom:( de még szerencse, hogy nem korhatáros rész volt, igy rá tudtam kattani:) nem birtam ki, hogy csak otthon nézzem meg, főleg h a várakozásokkal ellentétben mégis van netem:) megnyugodtam a fejezetet olvasva, hogy még sincs ultimátum, kúra van:D dejódejó!:) köszi h annak ellenére, hogy már baromira unod (amit elképzelhetetlennek tartod), mégis foglalkozol vele, hogy megörvendeztess minket!:) amúgy a másik kettő, ami előkészületben van, szintén Snarry, vagy valami más?
Természetesen snarry. Miért van más is? :D
Szia Tothem! Már azt hittem az elején, hogy Perselus végleg elzavarja Harryt, de szerencsére nem így történt. Örülök, hogy végre Harry rá tudta venni Perselust, hogy egyezzen bele a bájital kúrába. Remélem Harry nem hiába fogja elszenvedni a ráváró nehézségeket. Kíváncsian várom a folytatást! Puszi.
Nagyon köszönöm, hogy ismét olvashattam!
Örülök, hogy szeretsz fordítani és már a következőt tervezed. Izgatottan várom, de ezt azért még befejezed ugye?:))
Na, Pers végre belement. Bár vsz volt, h megegyeznek, hiszen anélkül furcsa lett volna a folytatás, de az is érdekes volt, hogy sikerült "meggyőznie"... Várjuk a foly...keddet! (Mostanság ez a kedvenc napom a héten) Te jó ég, nem is gondoltam volna, h a Noktürn után is elhalmozol bennünket minden földi jó snarryvel! Előre is köszi:):)
Engem még mindig lenyűgöz, hogyan képes Harry azt a mérhetetlenül makacs, keményfejű embert észérvekkel, taktikával, dorombolással végül meggyőzni a saját igazáról...
El tudom képzelni, milyen lesz a kúra. Hehe. Griffendéles barátunk asszem tanul majd a járulékos kár fogalmából eleget...