?

Log in

No account? Create an account
Noktürn

Noktürn 15 - 16.

Holnap korán reggel kórházba kell mennem a kisfiammal, leghamarabb szerdán délután jöhetünk haza, ezért a szokatlan időpont.
Nem, ez nem jelenti azt, hogy mostantól mindig egy nappal előbb lesz frissítés. Nevezzük ezt a mostanit pozitív irányban ható vis maior-nak. :)

A mű eredeti címe: Nocturne

Írta: tiranog

Fordította: tothem

Átnézte: szefi

Korhatár: 18+ (kéretik komolyan venni, nagyon)

Figyelmeztetés: slash; durva, erőszakos jelenetek; grafikusan ábrázolt és bizarr szexuális jelenetek; naturalisztikusan ábrázolt betegségek és halálesetek.

A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő vagy visszataszító, kérlek, ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Tartalom: Harry Potter auror munkája közben megdöbbentő titkot tud meg hajdani bájitaltan tanáráról.

Az eredeti írás megtalálható a szerző honlapján, a http://tiranog.southroad.com/ oldalon.

Előző rész

15.

Mikor Perselus lakásába értek (vagyis a közös lakásukba – javította ki magát Harry), Perselus eltűnt a vámpír-kutató szobában, és késő éjszakáig elő sem került.

Harry megszokott kényelmes székében ült a lobogó tűzzel szemben, és próbált megszabadulni a vacogástól, amit lent, a fagyos járatokban szedett össze. A Havi Kviddics legutolsó száma volt kinyitva a kezében. Szomorú érzéssel töltötte el a Viktor Krum hanyatló karrierjéről szóló írás. Épp egy csésze forró teából kortyolt, amikor egy láthatóan elcsüggedt Perselus jelent meg mellette.

Harry figyelte, ahogy szeretője egyetlen szó nélkül a szomszédos székbe rogyott. Perselus arca feszült volt a dühtől és a csalódottságtól. A jobb kezében egy hatvan centis pergament tartott.

Mikor Harry ránézett az iratra, az volt a benyomása, mintha az rendezett sorokban ábrákat tartalmazna, amelyek első pillantásra kis zöld kígyóknak látszódtak.

Úgy tűnik, van egy komoly problémánk – közölte Perselus.

Felidézte, amit Perselus mesélt az ősi bájitalmesterek azon szándékáról, hogy megvédjék a munkáikat, majd megkérdezte: – Mi a baj? Nem tudod feltörni Mardekár kódját?

Feltörni? Még elolvasni sem tudom – sóhajtott Perselus.

Hogy érted ezt?

Nézd meg! Ez teljesen megfoghatatlan.

Perselus odatartotta neki a pergament. Harry félretette a kviddics magazint, elvette a pergament és közelebb húzta. A szemüvegét az orrán feltolva, tanulmányozni kezdte a megsárgult lapot.

Egyszerre különös dolog történt. Először, mintha kis zöld kígyók sorait látta volna, de mikor a pergamen elég közel került, hogy elolvashassa, látta, hogy azok a kígyók valójában betűk, és még csak nem is zöldek. A kézírás ismeretlen, de könnyen kibetűzhető volt. – Végy nadálytövet a beteg mellkasára, de a fehér pemetefű a legjobb. Add hozzá a maradékhoz, majd keverd délről nyugat fele…

Mit csinálsz? – érdeklődött Perselus, a székében felegyenesedve.

Ezt olvasom. Nem sok értelme van ugyan, de…

Te szavakat látsz? Angol szavakat? – kérdezte Perselus szenvedélyesen.

Ö... igen. Te nem? – hebegte Harry.

Nem, én francot sem látok. Csak sorról sorra ugyanazt a kígyó motívumot. Még semmilyen felismerhető törvényszerűség sincs benne. Mit ír?

Épp most olvastam fel neked egy részt…

Nem – javította ki Perselus. – Te csak párszaszóul mondtál valamit.

Tényleg? – kérdezte Harry elképedve.

Perselus bólintott, és egy pillanattal később hozzátette: – Az az ember, aki ezeket megbűvölte, igazi géniusz volt, és valószínűleg majdnem olyan erős, mint te. Malazár nem csak a Kamrát varázsolta el, hogy csak a párszaszájú örökösét ismerje fel, de sikerült valahogy megbűvölnie a feljegyzéseit is, hogy csak az örököse tudja elolvasni azokat. Még sosem találkoztam semmi ehhez foghatóval. Ezen is tudod érzékelni a bűbájt?

Harry lehunyta a szemét, és a pergamenre összpontosított. Az erős konzerválóbűbájon kívül a papírt magát teljesen normálisnak érezte. Ott volt még a halovány nyoma egy erőnek, amely az egész iraton lüktetett, mint egy haldokló ember pulzusa.

A pergamenen az egyetlen érezhető a konzerváló bűbáj. A titkosító varázslat a tintán van – jelentette ki végül. Miután kinyitotta a szemét, megint az iratra meredt. Számára a szavak még mindig tökéletesen normálisnak látszottak. – Amikor te nézed, tényleg nem angolul van?

Perselus megrázta a fejét.

Harry figyelte, ahogy megkönnyebbülés terjedt szét szeretője feszült arcán.

Kisebb gond jobb a nagyobbnál – mormolta Perselus magának. Miután egy darabig némán bámult a pattogó lángokba, Perselus halkan megszólította: – Potter?

Tudva, mi következik, Harry álmosan reagált: – Hmmm?

Hosszú, és furcsán feszült szünet következett. Végül Perselus rávette magát, hogy megszólaljon. Harry gyanította, hogy a hangsúlyt eredetileg játékosnak szánta, de ahogy kijött, annyira rémültnek hangzott, hogy tisztán tükrözte, milyen kellemetlenül érzi magát Perselus, amiért ilyesmit kell kérnie. – Mennyire szeretsz engem?

Ez volt az első alkalom, hogy Perselus kifejezetten utalt Harry pár nappal ezelőtti kinyilatkoztatására. Az elmúlt négy napon, mióta itt élt, szeretője minden érzelme inkább cselekedeteken keresztül nyilvánult meg, mint szavakban. Harry megértette, milyen nehéz lehetett ez Perselusnak, ezért rámosolygott és megkönnyítette a dolgát. – Eléggé, hogy lefordítsam neked az egész ládányi iratot párszaszóról, ha ez az, amit kérdezni akartál.

Ez volt – felelte Perselus azzal a kis szégyenlős mosollyal, amely néha megrántotta a szája sarkát. – Köszönöm.

Ez a kettőnk problémája, emlékszel? – emlékeztette Harry, aztán megkérdezte. – Szeretnéd, hogy most kezdjük? Ez a dolog a kezedben, első ránézésre egy bájital receptje, amely vértolulás esetén megkönnyíti a légzést. Nem hiszem, hogy ezt keressük.

Perselus fáradt sóhajjal az asztalkára tette a pergament. – Nagyon hosszú ideig fog tartani.

Szerencsére, van egy teljesen saját, bentlakó fordítód – ugratta Harry. – Tehát, nekigyürkőzhetünk?

Ha felkészültél rá – mondta Perselus.

Hosszú nap volt már mögöttük, és mindketten kimerültek voltak, de Harry látta, milyen izgatott volt Perselus a kilátástól, hogy a kúra már csak egy karnyújtásnyira van. – Persze, hogy kész vagyok. Minél hamarabb elkezdjük, annál hamarabb fogjuk megtalálni.

A „hamar” ebben az esetben relatív fogalom. Láttad, mennyi pergamen van abban a ládában?

Pesszimista. Menjünk. Készíthetsz jegyzeteket arról, amit olvasok, arra az esetre, ha kísérletezni akarnál valamelyik bájitallal, amelyik nem tartozik a vámpír-kúrához. – Harry tudta, hogyan csábítsa cselekvésre az ő Perselusát.

Perselus hosszan, merően ránézett, aztán ártatlan hangon érdeklődött: – Úgy érted, hogy készítsek jegyzeteket arról, amit a pergamennek sziszegsz?

Erről elfelejtkeztem – ismerte be Harry.

Arra gondoltam, lehet, hogy neked kéne csinálnod.

Tehát arra célzol, hogy mindezt nekem kellene leírnom? – Harry megkísérelt nem pánikba esni az előtte álló feladat mennyiségétől.

Már ha sikerül – felelte Perselus.

Mit szándékozol ezzel mondani?

Nos, honnan tudjuk, hogy a tintán lévő bűbáj hagyja-e neked, hogy lefordítsd a feljegyzéseket angolra? Elképzelhető, hogy végül párszaszóul fogod leírni a fordításodat.

Márpedig ez nem igazán biztató gondolat, igaz? Oké, ne menj a szomszédba újabb problémákért, mert már nekünk is van elég. Hadd lássuk, mire jutok vele, rendben?

Egy komor biccentéssel Perselus bevezette Harryt a zsúfolt dolgozószobába, aki mostanáig csak futó pillanatokra részesülhetett a látványból, amikor szeretője bement vagy éppen kijött.

A fáklyával megvilágított szoba, szó szerint, vibrált a varázserőtől, amely az itt tárolt feketemágiás tárgyakból és gyűjteményekből áradt. Harry végignézett a dobozokon, könyvespolcokon, és mágikus kellékeken, amelyek a tágas szoba nyolcvan százalékát elárasztották. A maradék húsz százaléknyi tér egy kis bájital-munkaasztalnak adott helyet, amely jelenleg kénytelen volt szűkre szabott területén Mardekár nyitott ládájával osztozni.

A hosszú munkaasztal már be volt terítve a kígyókkal teleírt pergamenekkel, de a nyitott ládán alig-alig látszott, hogy a tartalmához egyáltalán hozzányúltak.

Perselusnak igaza volt. Ez el fog tartani egy darabig.

16.

Hat héttel később az iskolaév a végéhez közeledett, és ők még alig értek hozzá a láda tartalmához. Minden este Harry a hopp-pal hazajött a munkából, és amíg Perselusra várt, hogy végezzen a büntetőmunkák felügyelésével, gyorsan evett valamit a lakásukban. Mikor Perselus megérkezett, bementek a kutatószobába, hogy a következő három vagy négy órát Mardekár pergamenjeinek átnézésével töltsék.

Perselus aggodalma jogosnak bizonyult. Harry nem volt képes leírni, amit olvasott. El kellett olvasnia a szöveget párszaszóul, elfordulni az irattól, elmondani Perselusnak angolul, amit épp olvasott, aztán Perselus leírta és jegyzeteket készített magának, vagy megbűvöltek egy pennát, hogy diktáláshoz használhassák. Ez a fárasztó módszer időnként mindkettőjük kedélyállapotát alaposan próbára tette. Valahogy mégis sikerült visszatartani magukat attól, hogy megöljék egymást.

Tudod – mondta Harry rekedten egy péntek este, négy óra fordítás után Perselusnak, aki egy ugyanolyan kényelmetlen széken ült mellette a munkaasztalnál –, ahogy ez halad, természetes okból meghalunk, mielőtt megtalálnánk azt a gyógymódot ebben a káoszban.

Vagy természetellenes okból – felelte Perselus indulatosan. – Lehetséges, hogy az utolsó szó lepkeszeg, lepkeszem helyett?

Harry visszanézett a pergamenre, ellenőrizte és sóhajtott. – Bocsánat.

Ha nem fordítasz kellő figyelmet arra, amit olvasol, örökké itt ülhetünk – dorgálta meg Perselus.

Van egy ötletem, hogyan tehetnénk könnyebbé – közölte Harry.

Ha emlékeztethetlek, a legutóbbi ötletednek, amivel könnyebbé akartad tenni, az volt az eredménye, hogy két heti munkánk keveredett bele a lefordítatlan anyagba – jegyezte meg Perselus, még csak fel sem pillantva a hosszú pergamenről, amelyikhez hozzáírta a legutóbb lefordított bájitalt. Ez Perselus rosszindulatú, büntetőmunkára tartogatott hangja volt – az egyetlen, amelytől Harry tarkóján mind a mai napig felállt a szőr.

Harry tudatos erőfeszítést tett, hogy ne reagáljon a hangnemre ugyanolyan stílusban. Először mély lélegzetet vett, és csak azután szólalt meg: – Igen, emlékszem. De azt hiszem, kitaláltam, mit rontottam el.

Eltekintve attól, hogy varázslattal akartál siettetni egy feladatot, amelyet csak szorgalmas kutatómunkával lehet elvégezni?

Akarod hallani az elképzelésemet, vagy azzal akarod tölteni a következő húsz évet, hogy a lepkeseggről vitatkozol?

Az a gyógynövény lepkeszeg és nem… – kezdte Perselus.

Teljesen legyőzve, Harry sóhajtott és megkérdezte: – Nem micsoda?

Nem, nem akarom azzal tölteni a következő évszázadot, hogy hallgatom, hogyan gyilkolod halomra azon gyógynövények nevét, amelyek már az elsőéves vizsgádon is szerepeltek. Mi az a briliáns ötlet?

Még egy szarkasztikus megjegyzés, és végeztünk ma estére – figyelmeztette Harry. – Átlépted a kvótádat.

Nem voltam tudatában, hogy van olyanom – válaszolta Perselus kedvesebb, vidám hangon.

Négy óra non-stop gorombáskodás kimeríti a limitem – villantott Harry egy metsző pillantást a gőgös arcra.

Perselus letette a pennáját, és fáradtan megdörzsölte hosszú orra orrnyergét. – Már közel öt óra volt. És igazad van, rajtad vezettem le a csalódottságomat.

Ez nem volt igazi bocsánatkérés, de Perselustól már ez is hatalmas teljesítménynek számított. A kimerültség lerítt Perselus ábrázatáról, így Harry úgy döntött, nagylelkű lesz. – Ne aggódj. Az ágyban kiengesztelhetsz – cukkolódott. – Tehát, akarod hallani az ötletemet, vagy sem?

Lélegzetvisszafojtva várom – válaszolta Perselus, kiegyenesedett a székén. A gerince hallhatóan roppant egyet.

Ez szarkazmus volt! – Harry összefonta a mellkasán a karját, és hosszan, komoly tekintettel Perselusra meredt.

Ó, hogy az a… Potter, csak mondd már, mi jár a fejedben! A griffendéles drámai hatások mellőzésével, ha kérhetem – csattant fel Perselus.

Erre mosolyognia kellett. – Griffendéles drámai hatások? Ezt pont az az ember mondja, aki nem tud anélkül elhagyni egy szobát, hogy ne úgy száguldana ki, mint egy felriasztott varjú? Szóval, azt hiszem, legutóbb, amikor megpróbáltam magamhoz hívni a kúrát, az egészhez rosszul fogtam hozzá.

Nyilvánvalóan.

Akarod hallani, vagy nem? – Mikor Perselus rosszindulatú arckifejezése üres közömbösséggé csillapodott, folytatta. – Legutóbb megpróbáltam magamhoz hívni minden iratot, amely valamely származékát tartalmazza a „vámpír” szónak. Papírforma szerint működnie kellett volna. De Mardekár nyilvánvalóan tett egy bűbájt a ládája tartalmára, hogy megakadályozza pontosan azt a cselekedet, amelyet mi próbáltunk. A kúra odahívása helyett, a kísérletem azzal a következménnyel járt, hogy minden irat, amelyet már lefordítottunk, visszarepült, hogy összekeveredjen a láda tartalmával.

Az emlékezetem még nem gyengül, habár a türelmem már igen – morogta Perselus. – Itt voltam. Tudom mi történt. Még mindig azt a balsikert próbáljuk helyrehozni.

Nos, azt hiszem, az azért történt, mert megfeledkeztem a legalapvetőbb, Mardekár egész hagyatékával kapcsolatos elemről.

És mi lenne az? – kérdezte Perselus.

Angolul próbáltam magamhoz hívni a kúrát, nem pedig párszaszóul. Ez az én hibám volt. Mardekár alkotásának minden része úgy van kódolva, hogy csak párszaszóra reagáljon. Azt hiszem, működni fog, ha kígyónyelv használatával próbálom magamhoz hívni a receptet. Mit gondolsz?

Azt, hogy egy idióta vagyok. Már hetekkel ezelőtt gondolnom kellett volna erre – mondta Perselus halkan, míg egy türelmetlen mozdulattal kisimította a haját az arcából.

Harry a mellette ülő férfi felé nyúlt, és ujjaival Perselus mosatlan haját fésülgette. Lehet, hogy nem a legtisztább haj volt a földön, de az biztos, hogy a legpuhább. – Neked tele volt a fejed más dolgokkal. És tévedhetek is.

Közelebb hajolt, hogy megcsókolja a bosszankodó ráncot Perselus ajkán. A mesteri, hosszú ujjú kezek a hátát simogatták, amitől megborzongott.

Az utóbbi időben nem mondtam neked, de nagyra értékelem azt a mennyiségű munkát, amit ebbe a feladatba fektetsz – mondta Perselus, amikor szétváltak, miután Harry széke riasztóan imbolyogni kezdett, ahogy előredőlt a csókhoz. – Tudom, hogy vannak más dolgok, amit sokkal szívesebben csinálnál.

Harry megcirógatta Perselus haját és halántékát. – Ez mindkettőnk problémája, emlékszel? Úgy gondolod, meg kéne próbálnunk párszaszóul? Ha tévedek, hat heti értékes fordításunk keveredhet vissza a ládába.

A védővarázslat, amelyet Mardekár a pergameneken használt, annyira erős volt, hogy az ősi papír még az új tintát is taszította. Még megjelölni sem tudták a tekercseket, amelyeket már lefordítottak. Ezidáig csupán három dokumentummal találkoztak az első két hétben lefordított, elveszett munkából. Harry maga képtelen volt felismerni a darabokat, amelyekkel már végeztek. Számára az egész érthetetlen zagyvalék volt. Általában még Perselusnak is eltartott pár percig, hogy észrevegye az ismétlést. Ha elvesztik azt a hat heti értékes munkát, az rengeteg idejükbe kerülne.

Perselus ellágyult arckifejezéssel válaszolt. – Meg kéne próbálnunk.

Most? – kérdezte Harry idegesen. Nem igazán akarta látni, hogy minden munkájuk visszarepül a ládába, mint legutóbb.

Perselus bólintott. – Így vagy úgy, nem leszünk képesek többre ma éjjel. Gyerünk. Próbáljuk meg.

Nekem, ö... szükségem van egy kígyóra, hogy ránézzek.

Perselus kihúzta a pálcáját, és elmormolt egy gyors bűbájt. Egy pillanattal később a munkaasztalukon lévő tintatartó meglepően szép, gyűrűs nyakú kígyóvá változott. Harry egy pillanatig megcsodálta a csillogó fekete testet és az élénkpiros szalagot a nyaka körül. A hüllő nyílt, ragyogó fekete szemébe bámulva, Harry kimondta azt, amit annak gondolt, hogy „Invito minden pergamen, amelyen a „vámpír” szó, vagy abból képzett szó van”. A szavak szinte összefüggő, hosszú sziszegésként jöttek elő. – Sssssz szharrr hassszhszharsssszh szheszharra szhessssszh.

Harry visszatartotta a lélegzetét.

Először úgy tűnt, hogy semmi sem történik, aztán hallották, hogy jobbra tőlük a nyitott ládában a pergamenek elkezdtek kavarogni, épp mint akkor is, amikor minden munkájuk visszaszállt a ládába. Viszont a múltkori esettől eltérően, a hatalmas halom pergamen a nehéz levélnehezék alatt, Perselus bal könyökénél, nem mozdult.

Harry figyelte, ahogy Mardekár életműve tölcsérszerű förgeteggé formálódott, amely körbe-körbe pörgött a láda korlátai közé szorítva. Körülbelül egy perc után öt tekercs különvált az örvénylő tömegből, és Harryhez repült. Alig volt képes elhinni, felnyúlt és leszedte a pergameneket a levegőből.

Harry gyorsan átfutotta a fölül lévő iratot. – Ez egy szemölcs-kúra, amely egy… vámpírpókot említ?

Perselus bólintott.

Harry kihúzta a következő tekercset. – Ez valószínűleg egy rovarirtó, amelyben…

Vámpírszőlő van – fejezte be helyette Perselus.

Igen. – Harry a kezében lévő harmadik pergamenhez fordult és megdermedt, amint az első pár sort elolvasta. – Ez az.

Mi az, varázslat vagy bájital? – érdeklődött Perselus.

Bájital – válaszolta lassan Harry, miközben a kezében tartott következő pergamentekercshez lapozott, majd az utána következőhöz. – Valójában mind a három lapon a kúra van.

A kúra egy bájital, aminek a leírása hat láb hosszú? – Perselus döbbentnek hangzott.

Nem, ez bájitalok sorozata. Egy teljes holdciklus idejére. Minden napra van egy bájital – válaszolta szórakozottan Harry, minthogy figyelmét teljesen arra a részre fordította, amelyet csakis félreolvashatott.

Tehát huszonnyolc napon át be kell vennem egy bájitalt, hogy meggyógyuljak? – kérdezte Perselus, aki egyszerre látszott lelkesnek és aggódónak.

Ö, nem. Nyilvánvalóan nekem kell bevennem – felelte halkan Harry, miután meggyőződött róla, hogy elsőre is jól látta.

Micsoda?! – Perselus sötét szemöldöke a homloka tetejéig ívelt.

Eszerint, ahhoz, hogy a bájital hasson, át kell szűrni egy vérdonor szervezetén – magyarázta gyorsan átolvasva Harry. – Ez azt mondja, hogy minden reggel napkeltekor a donor beveszi a bájitalt, aztán a vámpír minden este eszik a véréből. Minden holdfázishoz tartozik egy bájital, bár úgy látszik, ezek alapjában véve hasonlóak. Az utolsó nap…– Harry elakadt, hogy még kétszer újraolvassa azt a részt. Istenem, ez a szakasz rémisztő! Uralkodva magán folytatta. – Az utolsó nap napkeltekor megiszom a bájitalt, mint rendesen, csak rögtön miután bevettem… iszom a véredből. Mardekár azt mondja, hogy a változások, amelyek azáltal munkálkodnak, hogy naponta eszel belőlem, miután bevettem a bájitalt, a véred összetételét drámaian átalakítják addigra, és én nem fogok átváltozni. Azt írja, hogy várnunk kell napnyugtáig, amíg a szervezetem átszűri a bájitalt a véreddel együtt. Aztán te eszel belőlem, és meg is gyógyultál.

Teljes csend volt mellette.

Harryt túlságosan lefoglalta annak feldolgozása, amit tennie kell, ahhoz hogy szeretője reakciójára gondoljon. Ha azt akarja, hogy Perselus meggyógyuljon, meg kell innia egy vámpír vérét. Valahogy sosem képzelt semmi ilyesmit, mikor Perselus említette az elveszett gyógymódot.

Nyilvánvalóan Perselus sem – legalábbis elborzadt arckifejezése erre engedett következtetni.

Hosszúra nyúlt szünet után Perselus megszólalt. – Határozottan nem.

Perselus…

Még sosem változtattam át senkit. Nem szándékozom veled kezdeni. Ha ez a bájital nem működik, vagy ha én hibázok a főzésnél, te ugyanolyan kárhozott leszel, mint én vagyok. – Perselus arca sápadt és feszült volt.

Én hajlandó vagyok vállalni a kockázatot – győzködte szelíden Harry. Perselus vonakodása erőt adott neki, hogy felülemelkedjen a saját félelmein. Meg tudja csinálni. Perselusért. Ha a kúra nem használ… megtagadta, hogy folytassa ezt a gondolatmenetet. A kúrának használnia kell. Ennyi.

De én nem – közölte Perselus, gyorsan felállt, és nagy léptekkel kiment a szobából.

Perselus! Perselus!

Harry hallotta, ahogy lakásuk bejárati ajtaja bevágódik.

Sóhajtva visszatért az első oldalon lévő bájitalhoz, hogy elkezdje az unalmas munkát: lediktálja a receptet a megbűvölt pennának.

Folytatás...

Tags:

Comments

Azt hiszem megint én vagyok az első..:) Lehet, hogy ennyire mohón várom a fejezeteket? :) Ez is nagyon jó lett. Kiváncsi vagyok ezt a problémát hogyan fogják megoldani szegény Harryék..Remélem nincs komoly baj, hogy kórházba kell mennetek a kisfiaddal! Éppen ezért köszönöm, hogy szakítottál arra időt, hogy feltedd ezt a részt!
Oh hát ez igen meglepő fordulat.Végre megvan amire vágytak és erre mit kéne tenniük?Hát meg tudom érteni miért félnek annyira és kiváncsi vok,hogy hogyan oldják meg ezt a problémát.Remélem azért siker Perselusnak meggyógyulnia úgy,hogy közben Harry is egészséges maradjon.Nagyon várom a kövi részt.
Remélem nincs komoly baja a kisfiadnak,minden esetre én szorítok nektek.
Húha!
Ez igazán izgalmas rész volt! Meg az előző is, amihez nem írtam, bocsánat érte. Nagyon érdekes ez a bájital, amit nem is a vámpírnak kell meginnia! Kíváncsi vagyok, hogy Harry hogyan veszi rá Perselust! Merthogy ráveszi és megcsinálják ez nem lehet kérdés:))

Nagy meglepi volt, hogy már ma felraktad, már épp aludni készültem, amikor jött az ötlet, hogy benézzek, hátha:)))) Női megérések... még hogy nem léteznek. Bahh.;)
Minden bizonnyal én vagyok a figyelmetlen, de nem találtam a bejegyzést, amiben leírod, hogy beteg lenne a kisfiad. Mindenesetre jobbulást neki, neked meg kitartást:)
ótejóég... először is remélem, semmi komoly a fiaddal, ha pedig mégis (ne adj' isten) baj lenne, jobbulást, vagy nem is tudom, ilyenkor mit kell mondani :S
az új részekről annyit, hogy huuu, meg HÚÚÚÚ, meg gratulálok a fordításhoz és köszönöm :) egyre érdekesebb, bár mondjuk eléggé érdekes a módszer... és remélem, Perselus nem fog (annyit) akadékoskodni...
Hú, nem semmi volt ez a két kis rész! Úgy tűnik, hogy Harry még erre is képes lenne, csak hogy Perselus újra ember legyen. Viszont Perselus nem akarja. Elég makacs. Vajon Harrynek sikerül meggyőznie, hogy egyezzen bele a procedúrába? Kíváncsian várom a folytatást!
köszönet a fordításért!

" Mennyire szeretsz engem?" - ezt a kérdést én is mindig bevetem ha szeretnék vmit a férjemtől vagy ha sikerült vmi bazi drága műszerét egyéb célú felhasználás közben tönkre vágnom.

jó eredményeket nektek a kórházban és mielöbbi hazatérést onnan.

first of all, jobbulást a kisfiadnak!:) másodjára pedig igen, igen, igen! nagyon jó rész volt!:) a Mennyire szeretsz engem kérdésnél akaratlanul is elnevettem magam, ahogy elképzeltem Perselust a helyzetben:D a kúrán kicsit meglepődtem, határozottan bonyolultnak tűnik véghez vinni, de semmi sem lehetetlen:) köszi a fordítást, és újra indul az egy hét...:(:D
Mielőbbi gyógyulást és sok szerencsét kívánok a kisfiadnak! Remélem, minden gondod simán megoldódik. Az aggasztó helyzetre való tekintettel, szívemből köszönöm, hogy időt szakítottál arra, hogy nekünk feltedd a fordítás következő részét. Úgy érzem, hogy sokasodnak a felhők Harry és Perselus feje fölött. Az egy holdciklus alatt folytatott kezelések egy rakás konfliktushelyzetet eredményezhetnek. Most majd elválik, mennyire szeretik egymást. Üdvözlettel: anagrama2
Szia Tothem!

Azzal kezdeném, hogy remélem minden eredmény jó lett, és a kisfiad is jól viselte a vizsgálatokat.

A fejezet meg egyszerűen csodás. A kúra kicsit merész, de ha már Mardekárnak sikerült ezzel meggyógyítani egy vámpirt, akkor nekik is sikerülnie kell. Nem lesz könnyű Perselust rábeszélni. Nagyon várom a folytatást. Köszönöm szépen
Ohh ez nagyon izgalmas. :D Várom a következőt.
És drukk a kicsinek.
Köszönöm a fordítást, most ütközik ki, néhány résznél, amit az angol verzíóban nem értettem telljesen. (és ha az emlékeim nem csalnak, lesz még ilyen néhány)
Jobbulást kívánok a kisfiadnak. :W

(Anonymous)

jobbulást és köszönöm ,))
Remélem nem lesz semmi gond a kórházban és a kisfiadnak nincs komoly baja!
Nagyon tetszett ez a fejezet is, különösen a kvóta. :-)
Jesszus, hogy én milyen egy vak vagyok. Most itt röhögök magamon és égő nagyon. Szóval megtaláltam a bejegyzést a kisfiadról és még mindig szorítok, hogy minden rendben menjen.
hu de ciki
Nagyon köszönöm az újabb részt!

Vizsgálat...már túl vagytok rajta, remélem, a kellemetlenségeket leszámítva más gond nem lesz! (azaz, jó lesz az eredmény)
Mit neztem en eddig, hogy nem lattam, hogy van uj resz? Remelem a vizsgalaton nem volt gond es kibirtatok, nem irigyellek, en is huzom a vizsgalatot a fiammal amig lehet.
Az uj fejezet meg nagyon jo volt, orulok, hogy megtalaltak a gyogymodot, bar nem tudom a proff, hogy fog beleegyezni abba, hogy veghez is vigyek. Azt hiszem igen erdekes reszek kovetkeznek, mar alig varom es koszi az ujabb reszt, pusz.
Basszus, de elbambultam, hogy volt frissítés :( Már kezdtem kétségbeesni. De végre megvan! :D

Nagyon köszönöm a fordítást, még mindig imádom a történetet. :D
Hűha! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar meglesz a kúra. Bár gondolom nehéz lesz meggyőzni Perselust. Vagyis majd kiderül.:) Köszi! És várom a következőt, nagyon kiváncsi vagyok!