?

Log in

No account? Create an account
tothem - aranyvessző

Néhány kép és egy rövid utibeszámoló

Mint tudjátok, a hétvégét Angliában töltöttem. Viszont, akik londoni képeket várnak, csalódni fognak, mert a fővárost csak a levegőből láttam, mivel ott fordult el a gép nyugatnak, Bristol felé.
Az uticélunk Bath volt.

Repülés közben megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy a Boeinggel az út egyáltalán nem olyan göröngyös, mint anno az IL-18-assal. A gép valamivel éjfél után szállt le Bristolban, és onnan bérelt kocsival jutottunk el szálláshelyünkre Bath-ba, a George's Hotel-ba.

Eredetileg a barátunk - Gábor - pubjának megnyitójára jöttünk, számomra mégis az út fénypontja az Aveburybe tett kirándulás volt.

Imádom a köveket, pláne, ha jó régiek és hatalmasak, így az Avebury - amely nagyjából 30 km-re fekszik Bath-tól - környékén található prehisztorikus emlékeknek esélyük sem volt a menekülésre. Egyébként is elég jól be vannak ágyazva a talajba.

Itt csak egy-egy fotót mutatok be, de a galériám Anglia című mappájában több képem is megtekinthető.

Szóval, a kőkör része egy több építményből álló együttesnek, amelyet nagyjából 6000 évvel ezelőtt követtek el eleink. A nem messze található West Kennet-i Long Barrow a második legrégibb, máig fennmaradt építmény.


Avebury - a külső kör részlete

Az Avebury kőkör Európa legnagyobb ilyen létesítménye. További jellegzetessége, hogy a kövek közül sokba az építők emberi arcot mintáztak, amelyek bizonyos napállásnál válnak jól láthatóvá. Az arcok elég elnagyoltak, de itt meg kell jegyezni, hogy a szürke homokkő, amelyből a kör készült, a legkeményebb kőzetek egyike, megmunkálni csak gyémántból készült eszközökkel lehetne. Tehát illik fejet hajtanunk őseink türelme és makacssága előtt, hogy kő, illetve fém eszközeikkel ilyen teljesítményre képesek voltak.

Avebury - jól látható arc az egyik kövön

Nem messze Aveburytől található a világ egyik legnagyobb mesterséges dombja, a Silbury Hill. Egyelőre, hogy mi célból építették nem ismeretes. Hasonló, ennél kisebb "buckák" alatt csontokat találtak, és egyértelműen bebizonyosodott, hogy síremlékek, viszont a Silbury Hill alatt eddig még nem találtak erre utaló nyomokat, pedig a dombon már az 1700-as években is végeztek ásatásokat. Csontokat ugyan nem találtak a lelkes amatőrök, ellenben mivel képtelenek voltak a kiásott járatot megfelelően visszatemetni, a domb több helyen is elkezdett beomlani. Most hatalmas erőfeszítéssel igyekeznek helyrehozni a korábbi ásatások okozta károkat. Hogy minél eredetibb formájában állításák helyre, a mészkövet az eredeti származási helyéről hozzák, és azt tömörítik a feltárt járatokba.

A Silbury Hill

Long Barrow az elnevezése a földanya méhét szimbolizáló, hosszanti elrendezésű, talajba süllyesztett sírkamráknak. Ahogy már fentebb említettem, a West Kennet-i a legrégebbi közülük. Összesen öt, közös folyosóról nyíló kamrából áll. Nem pusztán temetkezési, hanem egyéb kultikus célokat is szolgált, erre utal, hogy a sírba elhelyezett csontokat később átrendezték.

A West Kennet Long Barrow

Hazafelé megálltunk pár fotó erejéig az angliai "White Horses" egyikénél. A paci az ük-ük-ük-ük-stb. unokája az előbb látottaknak, de azért hozzánk képest elég öreg. 1780-ban követték el.

A Cherhill Horse

Mivel a nap még mindig gyönyörűen sütött, és bár a társaság már lépni is alig tudott a fáradtságtól, még útba ejtettük Castle Combe-ot. A falu egy az egyben olyan, mintha egy középkori film díszletébe csöppentünk volna, attól eltekintve, hogy abszolút valódi, és rendeltetésszerűen használják. Tipikusan egy "muszáj látni" hely.

Castle Combe - a patak a híddal és a főutca részlete

Castle Combe - Malthouse from 1573

A galériában több kép is látható a kastély parkjáról.

Ám ezzel még nem ért véget a nap, mert feltétlenül át kellett rágnunk magunkat az ételhegyen, amit Gyula, a pub séfje halmozott elénk. A fogásokat most nem részletezném, mert elég szar, ha a nyál belefolyik a billentyűzetbe. Elég annyi, hogy nagyjából hajnali egyig eszegettünk.

Gyula, a séf, mögötte Csaba, a pincér

Gyula különféle érmei (tényleg tud a fiú)

Ahogy azt sejtitek, ezek után gyakorlatilag beájultunk az ágyba.

Másnap aránylag korán keltünk, mert háromkor indulnunk kellett a repülőtérre, de előtte még meg akartuk nézni Bath-t, és megintcsak várt ránk az emberpróbáló feladat, hogy Gyula jóvoltából minél több steaket tömjünk magunkba.

Tehát elvágtattunk a római fürdőbe, amelyről a város a nevét kapta, utána pedig nyitott tetejű turistabusszal, keresztül-kasul bejártuk az egész óvárost.

A hőforrás környéke már a rómaiak előtt is kedvelt fürdőzőhely lehetett, mert a forrás környékén a régészek találtak a régebbi korokból származó tárgyakat. Sajnos, nem túl sokat, mert a nagyszabású római építkezés során a többi emlék valószínűleg megsemmisült. Viszont a rómaiak cserében otthagytak egy csomó mindent, az épületeket is beleértve. Ők építették a forrás köré a máig üzemelő forrásfőt, hogy a vizet a fürdőbe vezessék. A forrást Minerva istennő kegyébe ajánlották, így a forrás fölé hatalmas templomot építettek a tiszteletére, ahol a papok és a pórnép egyaránt áldozatokat mutatott be az istennő kegyeiért esedezve. Ennek folyományaként a forrást telehajigálták pénzérmékkel, ékszerekkel, különféle tárgyakkal, de véletlenül is beleejtettek jópár ivóedényt, amelyeket a régészek lelkesen előhalásztak, és most a múzeumban megtekinthetők.

Bath - a római fürdő medencéje


Az egyik dolog, ami a legjobban tetszett Angliában, az az, hogy szabályosan rád veti magát a történelem. Hogy ott a múlt nem csupán könyvekben élő, megfoghatatlan, távoli valami, hanem a mindennapi élet szerves része. A másik, ami lenyűgözött (a ménkű nagy köveken kívül), hogy ahol csak van egy tenyérnyi hely, oda azonnal ültetnek egy fát, ha az nem fér el, akkor egy bokrot, ha annak sincs hely, akkor oda tesznek egy cserép virágot. És nem azért, hogy megnyerjék az ország legvirágosabb városa címet, hanem mert így érzik jól magukat.

Bath legöregebb lakóháza


Comments

Szia!

Csodálatosak a képek és a beszámoló is. Rájöttem, hogy vissza kell még térjek Angliába egy hosszabb utra.
Bár engem London is nagyon elbűvölt, ezért el sem tudom képzelni, hogy milyen hatással lenne rám a többi hely. Valószínűleg beleszeretnék.

Köszi, hogy megosztottad velünk.
Pusz
Ahhh... ilyenkor olyan irigy tudok lenni másokra, hogy utazhat, én meg még Magyarországon belül se tudok. *szomorkodik, szipog*
A képek nagyon jók lettek és a leírás is!

Thanx hogy beraktad ezt nekünk!!
cupp
istenem de irigyelek, ugy ott lettem volna veletek
én csak Jane Austen regényekből "ismerem" Bath-t.
nagyon szeretem ezeket a hamisitatlan angol városokat, kisvárosokat, bár csak filmekben láttam öket.
Örülök hogy ilyen jól sikerült az utad:)
Jaj nagyon jó lehetett! Nagyon szépek a képek. Én is úgy szeretnék egyszer elmenni Angliába, meg Írországba, meg Dániába, meg Svédországba, meg úgy egyébként sok helyre.....
Csodálatosak a képek. Nagyon szeretnék én is egyszer eljutni oda. A beszámolód alapján én is kedvet kaptam az utazáshoz. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Üdvözlettel: anagrama2
Szia!
Fantasztikus lehetett ez az út. A képek és a beszámoló is csodás. De jó lenne egyszer elmenni ezekre a helyekre. Amikor olvastam, hogy az úticél Bath rögtön Jane Austen ugrott be. De jó neked!
Örülök, hogy jól érezted magad, és köszi, hogy megosztottad velünk.
Köszi, hogy írtál Angliáról, így most kicsit olyan, mintha én elmehettem volna. :) Nagyon szépek lettek a képek, megnéztem mindet.
Ugye mondtam, hogy nem olyan vészes a repülés:)?
Nagyon klasszak a képek, és én is úgy szeretnék már eljutni egyszer Angliába. *most itt irigykedik*