?

Log in

No account? Create an account
Noktürn

Noktürn 4-5.

Na, megjöttem. Anglia olyan szuper volt, mint ahogy vártam. Csináltam kb. 700 fényképet, amelynek egy részét, némi magyarázattal, a közeljövőben felteszem ide, a naplóba.

Most azonban két rövid fejezet következik a Noktürnből, amelyet már biztosan nagyon vártatok.
Remélem, most kevesebb vacakolással sikerül közreadni.

A mű eredeti címe: Nocturne

Írta: tiranog

Fordította: tothem

Átnézte: szefi

Korhatár: 18+ (kéretik komolyan venni, nagyon)

Figyelmeztetés: slash; durva, erőszakos jelenetek; grafikusan ábrázolt és bizarr szexuális jelenetek; naturalisztikusan ábrázolt betegségek és halálesetek.

A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő vagy visszataszító, kérlek, ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Tartalom: Harry Potter auror munkája közben megdöbbentő titkot tud meg hajdani bájitaltan tanáráról.

Az eredeti írás megtalálható a szerző honlapján a http://tiranog.southroad.com/ oldalon.

Előző rész

4.

Harry feje úgy lüktetett, mintha egy tucat részeg hegyi troll balhézott volna a koponyájában. A gyomra annyira kavargott, hogy attól félt, ha kinyitja a szemét, kiadja a tartalmát.

Mikor végre megtette, ízléses, zöld bársony ágymennyezetet látott a feje fölött. Elképzelése sem volt, hol van, és hogyan került oda. Csak azt tudta, hogy a feje pillanatokon belül szétpattan, hacsak a gyomra meg nem előzi.

Nem szokott részegeskedni. Az ő erejével nem engedhette meg magának, hogy így elveszítse az önuralmát. Inkább lestrapálva érezte magát, vagy… betegnek. Feltételezte, hogy kórházban lehet, de a pályafutása során, az elmúlt tizenkét év alatt, elegendő időt töltött a Szt. Mungóban, hogy tudja, nincsenek mahagóni baldachinos ágyak zöld bársony drapériával.

Tehát hol…? Fájdalomtól letarolt elméje végül felébredt. Eszébe jutott az elmúlt éjszaka. Jött, hogy beszéljen Piton professzorral, és… elérte, hogy…

Harry érezte, hogy az orcája felmelegszik, ahogy felidézte, egészen pontosan mit ért el Pitonnal múlt éjjel.

Jóságos ég! Táplált egy vámpírt a vérével, és aztán…

Nem volt biztos benne, hogy a procedúrának vajon a vámpír-etetési részétől, vagy a „szexelés Piton professzorral” részétől volt-e zaklatottabb. Mindkettő több, mint elegendő volt ahhoz, hogy kiboruljon miatta.

Előző éjszakai tevékenysége alapján csak az következhet, hogy Piton professzor ágya az, amelyben aludt. És minden valószínűség szerint, Piton professzor hálóinge az, amit visel, mivel az biztos, hogy nem a sajátja.

Egy kis zaj, talán elmozduló szövet zaja, a bal oldalára vonzotta a figyelmét. Következtetése beigazolódott a magas, feketébe öltözött alak látványától, aki egy egyenes támlájú széken ült az ágy mellett.

A sötét szempár, amely rászegeződött, nem volt sem beesett, sem fájdalommal telt ezen a reggelen. Bár némi nyugtalanság játszott Piton erős csontú ábrázatán, már nem látszott kétségbeesettnek. Éppen ellenkezőleg, ahogy Harry felmérte az előző este óta végbement változásokból, úgy gondolta, még sosem látta Perselus Pitont ilyen remek formában. A bőre egészségesen piroslott, a haja tisztának és gondozottnak tűnt. A bájitalok mestere sosem volt jóképű vagy szemrevaló férfi, de abban a pillanatban ápoltnak, és különösképpen érzékinek látszott.

Jó reggelt – üdvözölte Piton csendes, szelíd hangon. Úgy figyelte, mintha valamiféle kitörésre, vagy támadásra számítana. – Hogy érzi magát?

Pocsékul – vallotta be Harry. – Maga… jobban néz ki.

És úgy is vagyok, a segítségének köszönhetően.

Dühösen elpirulva elfordult a túl figyelmesen kutató tekintettől. Mit várt el tőle, mit mondjon? Mit tegyen? Még közönséges macskajaja sem volt soha, ilyen bizarról már nem is szólva.

Így amíg megkísérelte eszeveszetten elrendezni a gondolatait, szemrevételezte a szobát, amelyben találta magát. Úgy, mint a nappaliban, a dekoráció itt is visszafogott volt és elegáns. Egy kisebb kandalló foglalta el az ággyal szemközti falat. A vidáman táncoló tűz bemelegítette a szobát.

Az éjjeliszekrények, a komód és a ruhásszekrény az ágyhoz illő sötét mahagóniból készültek, ahogy a falak menti polcok is. Úgy tűnt, ahol Piton megfordul, ott könyvek tornyosulnak.

Az éjjeliszekrényen, az ágy üres oldalán egy rakás, láthatóan sötét mágia könyv volt felhalmozva, bár a címeikből nem lehetett következtetni a tartalmukra. Félig égett gyertya állt az elaggott, bőrkötéses kötetek mellett. A Harry balján lévő éjjeliszekrényen csak egyetlen új gyertya volt, hozzáillő ón gyertyatartóban, így kikövetkeztette, hogy Piton általában az ágy másik oldalán szokott aludni. Nem tudta megállni, de azon tűnődött, vajon Piton mellette aludt-e múlt éjjel, miután ő elájult.

A gondolattól eszébe jutott, mit is csinált a múlt éjjel.

Potter?

Visszafordult a neve hallatán, és megrándult az arca a mozdulat okozta fájdalomtól.

Tessék, ezt igya meg. – Piton odanyújtott egy kis barna üveget. – Ez egy erősítő bájital. Segítenie kell a fejfájáson és az émelygésen.

A kezeik egymáshoz súrlódtak, amikor az üvegcséért nyúlt. Megborzongott az érintkezéstől. A légzése elakadt, és úgy érezte, hogy a szíve erősebben ver. Talán a Piton ágyában való tartózkodás intimitása lehetett az oka, együtt azzal, hogy ami az éjszaka történt közöttük, még mindig elevenen élt a testében és a lelkében. Vagy talán csak hányni készül.

Kinyitotta a fiolát, és egy hajtásra megitta keserű tartalmát. Csak mikor Piton szó nélkül adott neki egy pohár sütőtöklevet, akkor vette észre, hogy a másik férfi mennyire aggódik.

Mi a baj? – kérdezte, ahogy ivott egy kortyot a túl édes ivóléből.

Lehet, hogy furcsának tűnik, de ez az első alkalom, hogy valaki emlékszik rá, mi történt, amikor ettem. Én… nem voltam meggyőződve róla, hogy ébredés után nem fogja meggondolni magát.

Az iróniától csöpögő hang ugyanúgy végighullámzott rajta, mint az érzések Piton nyelvének érintésétől.

Habár a férfi nem kérdezte kifejezetten, mégis hallotta a kimondatlan kérdést. – Nem gondoltam meg magam.

A tekintetük megint egymásba kapcsolódott.

Olyan hosszan, amíg merte, fenntartotta az elmélyült szemkontaktust, majd elfordult. Meglepődve vette észre, hogy a feje már nem fáj annyira. – Akármit adott is, remekül működött. Máris jobban érzem magam.

Piton habozott, aztán gyengéden mondta: – Jó. Adok egy bájitalt, amely segít visszapótolni a vérét. Szeretném, ha három napig reggel és este szedné.

Kösz – válaszolta, egyaránt érezte magát félszegnek és idiótának. Nem tudta, hogyan kellene most Pitonra néznie. Nem tudta, mit kéne mondania. Múlt éjjel szeretkezett ezzel az emberrel, és annak ellenére, hogy hiba volna az efféle dolgokon sokáig elmélkedni, minden alkalommal, mikor hagyta a pillantását hosszabban Pitonon időzni, a teste emlékezett a semmihez sem fogható érzésekre, amelyeket a férfi keltett benne.

Én… azt hiszem, mennem kellene.

A ruhái a komód tetején vannak. Vettem a bátorságot, és használtam egy tisztító bűbájt rajtuk. Összezsugorítottam a gyógyító bájital üvegét, és egy cédulával együtt, amin a használati utasítás van, betettem a nadrágja zsebébe – tájékoztatta Piton.

Kösz. – Fölállt, kicsit ingadozott mielőtt visszanyerte az egyensúlyát. Teljesen idiótának érezte magát. – Ö, hol a mosdó? – kérdezte.

Az az ajtó, ott. – Két ajtó volt jobbra az ágytól, szemben a kandallóval. Piton az egyik felé intett, amelyik nyitva állt, és odabent a falon egy falikarban gyertya világított.

Harry magához vette gondosan összehajtogatott ruháit a komódról. Érezte Piton tekintetét meztelen lábain, ahogy a fürdőszobába sietett.

A kis helyiségben a karmos lábú fürdőkád foglalta el a rendelkezésre álló hely legnagyobb részét. Volt egy mosdó, fölötte tükörrel, és oldalt egy vécé. Ez volt az első tükör, amelyet a lakásban látott, ami nem lepte meg, hiszen a tükörképe hiánya állandó fájdalmas emlékeztetőként szolgált volna a professzor számára.

Hosszasan szemezett a fürdőkáddal, de eldöntötte, hogy ma reggel a gyorsaság fontosabb. Használta az illemhelyet, megmosakodott és felöltözött – mindezt a lehető leggyorsabban.

Megállt, hogy vessen egy pillantást a tükörbe, mielőtt elhagyja a fürdőt. Az állát felemelve megvizsgálta a nyaka bal oldalát, de nem látta semmi nyomát a vámpír étkezésének. Rájött, hogy a férfi biztos begyógyította a sebeket. Ami teljesen érthető. A professzor nem igazán engedhette meg magának, hogy gyanús harapásnyomokat és hiányzó emlékeket hagyjon maga után a prostituáltak között. Magától értetődően hozzá lehetett szokva, hogy eltüntesse a nyomait.

Mikor meggyőződött róla, hogy nincs fizikai jele annak, ami köztük történt, hosszan és keményen bámulta az arcát a tükörben. Azt gondolta, látnia kéne valami különbséget. Szeretkezett. Igazi szeretkezés volt, nem csak kamaszos ügyetlenkedés. Ám a szemét ma is ugyanolyan árnyalatú zöldnek találta, mint amilyenek a tollak a vadkacsa nyakán. Ma is az apja pisze orrát és kissé hasított állát viselte. Ma is ugyanaz volt, mint aki tegnap: Harry.

Feltételezte, hogy ez már önmagában is áldásos. Tekintve, hogy ki, vagy inkább mi az a személy, akivel az éjszaka szeretkezett, felébredhetett volna több napra mostantól úgy, hogy az élete örökre tönkrement; épp, mint Pitoné ifjúkorában. Vagy az is lehet, hogy soha többé nem ébredt volna fel.

A hálóinget összehajtva otthagyta a fürdőszobában a szennyeskosáron. Eltűnődött, milyen furcsa, hogy egy vámpírnak szüksége van ilyen evilági dologra, mint egy szennyeskosár, aztán visszatért a hálószobába.

Piton még mindig az egyenes támlájú széken ült az ágy mellett. Nyúlánk alakja még mindig ápoltnak és érzékinek tűnt Harry számára. Ráeszmélt, hogy azok után, amit a múlt éjjel csináltak, lehet, hogy többé sosem lesz képes ugyanúgy tekinteni Perselus Pitonra.

Nos, most már megyek – mondta feszélyezetten, minthogy továbbra sem volt elképzelése, mit kellene mondania. Meg kéne köszönnie? Tegyen valamiféle utalást arra, ami lezajlott közöttük?

Nem. Piton sem említette a szexet. Legjobban teszi, ha továbbra is úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna.

A professzor felállt, és Harrynek megint az jutott eszébe, milyen hihetetlenül magas. Piton elindult felé, hogy beérje az ágy és az ajtó közti szabad területen, feltehetőleg azért, hogy visszakísérje a nappaliba. – A fogadó szobámban a kandalló csatlakoztatva van a hopp-hálózatra. Távozhat arrafelé, ha szeretne.

Rendben. Akkor, vigyázzon magára. – Jézus, ez teljesen úgy hangzott, mint egy értelmi fogyatékos – gondolta Harry, miközben szeretett volna minél előbb elmenekülni a hopp-pal.

Potter!

Megállt és visszafordult.

Piton idegesen ránézett, és vett egy mély lélegzetet. – Tudom, hogy ez nem mond túl sokat, de… köszönöm, amit este tett.

Az arca forróságából ítélve, valószínűleg elég élénken elpirult hozzá, hogy a feje bevilágíthatná az egész Tiltott Rengeteget. – Ö, szívesen máskor is.

Újabb briliáns riposzt. Hát biztos, hogy szellemes válaszával nem tett mély benyomást a mindig értelmesen beszélő férfira. Azt a kérdést, hogy miért foglalkoztatta, vajon jó benyomást tesz-e Perselus Pitonra, valószínűleg jobb, ha nem vizsgálja meg alaposabban.

Lehet egy személyes észrevételem? – kérdezte Piton, rá egyáltalán nem jellemző bizonytalansággal a hangjában.

Harry megerősítette magát, szerette volna tudni, mit akart Piton mondani. Úgy érezte, teljes tapasztalatlansága nyilvánvaló lehetett az idősebb férfi számára. Csak arról lehet szó, hogy a tudtára adja, milyen zavarba ejtő, amit az elmúlt éjszaka felmutatott magáról. De nem volt gyáva. Akármit mond, végighallgatja. Tehát némán bólintott, és egész testében megfeszült. Felkészült, hogy a bájitalmester – a maga szokásos, szadista módján – foszlányokká tépi.

Kivételesen nemes lelkű férfit ismertem meg önben. Ha nem veszi tolakodásnak, szeretném azt mondani, hogy a kedvese nagyon szerencsés ember. Vigyázzon magára, Harry Potter.

Mielőtt még értelmezhette volna a szavait, a professzor suhogóan hullámzó talárral sarkon fordult, és eltűnt a fürdőszoba ajtaja melletti ajtón át.

Harry megdöbbent. Egyszerűen csak állt ott, a csukott ajtóra bámulva. Le a kalappal Piton előtt. Ennek az embernek mindig is volt érzéke hozzá, hogyan borítsa fel teljesen a lelki egyensúlyát.

Amikor világossá vált, hogy a férfi belátható időn belül nem fog visszatérni, Harry erőt vett magán, hogy a kandallóba lépjen és hazautazzon.

5.

Harry az íróasztalánál ült a minisztériumban, és a bagoly által épp leejtett, ártalmatlan fehér borítékot bámulta.

Különös, hogy van néhány dolog, amit nem felejtesz el. Például bárhol felismerné Perselus Piton lendületes írását, még akkor is, ha már tizenkét éve annak, hogy látta azt a kézírást a házi feladataihoz és a tesztjeihez fűzött megjegyzéseken. Az is lehet, hogy ez az első alkalom, hogy másként látja, mint vörös tintával, és ahogy megállapította, bármi maró kritikától mentesen. Csak a neve – Harry Potter – állt a krémfehér borítékon.

A gyomra remegett, ahogy a borítékot fixírozta. Rendszerint minden alkalommal rátört a remegés, ha Pitonra gondolt, vagy visszaemlékezett rá, mit csináltak együtt két héttel ezelőtt. Az pedig végképp zavarba ejtette, naponta hányszor kapta rajta magát, hogy hajdani tanárára gondolt. Ez volt az oka, amiért rábírta magát ma reggel, hogy írjon Pitonnak. Így vagy úgy, de ennek véget kell vetni. Nem folytathatja így, naphosszat ábrándozva, mint egy becsavarodott hatodéves.

Alighanem az asztalán fekvő boríték tartalmazta a választ a levélre, amelyben találkozót kért ma estére.

Két hétig tartott, míg összeszedett kellő vakmerőséget, hogy felvegye a kapcsolatot Pitonnal. Ettől támadt az az érzése, hogy talán másik kettőig is eltart, amíg kinyitja azt az átkozott választ.

Végül, elveszítve a türelmét önmagával szemben, feltépte a borítékot. Egyetlen fehér papírlap lebbent az íróasztalra.

A lapon ugyanazt az elegáns, fekete kézírást látta. A szíve idegesen összecsavarodott, amikor észrevette, hogy a válasz milyen rövid. Alig két sor. Félig-meddig valami olyasmire számított, hogy „Potter, maga egy félkegyelmű. Ahhoz kétség sem férhet. Viccel?”

Mikor végül elolvasta a szavakat, majdnem elájult a megkönnyebbüléstől. Piton szokásos tömör stílusában – mínusz rosszindulat –, a levélben mindössze ennyi állt: „Jöjjön a hopp-hálózattal egyenesen a lakásomba, este 8.30-ra, a büntetőmunkák után. Intézkedtem, hogy a biztonsági védelem beengedje. P.P.”

Nos, a saját levele sem volt sokkal több, mindössze három sor: bátortalan kérelem egy újabb audienciáért. Piton válasza legalább nélkülözte a fájdalmas feszélyezettséget.

Az a rész, hogy Piton megadta a nevét a biztonsági védelemnek, reményt keltő volt. Úgy tűnt, ez azt jelzi, hogy megbízik benne. Esetleg még azt is sugallja, hogy arra számít, több mint egyszer lesz szüksége a kandallóra. Kivéve persze, ha úgy értette, hogy csak erre a napra írta be a nevét a védelembe.

Istenem, ez reménytelen – gondolta, és kezét keresztülfuttatta rakoncátlan haján.

Már az este gondolatától is izzadt a tenyere. Nem volt ötlete, hogyan közelítse meg a témát.

Egy dologban azonban biztos volt: többet akart. Lehet, hogy amit átélt, senki más nem nevezné tipikus szexuális tapasztalatnak, de őszintén, Piton táplálása volt az első élmény egy örökkévalóságnak tetsző időszak után, amitől újra elevennek érezte magát, vagy egyáltalán érzett valamit. Nem akart visszatérni teljesen magányos életéhez, amelyben sosem érint senki mást.

Két hetet töltött el, hogy megpróbálja meggyőzni magát, nem Pitonnál kellene keresnie ezeket a dolgokat. Kimehetne egy klubba, találkozhatna valakivel, és megkísérelhetne normális életet élni, mint ahogy láthatólag mindenki más teszi.

Csakhogy, … belül még mindig össze volt törve. Még rágondolni is nehezére esett, hogy kapcsolatba bonyolódjon bárkivel – de az egyetlen ízelítőt a szenvedélyből, amelyet Pitontól kapott, legalább annyira nehezére esett elfelejteni. Kellett… valami. Valami több, mint a munka. Valami, amit már nagyon várt.

Undor fogta el, amikor rájött, hogy ugyanazt keresi, amit minden agglegény a történelem során keresett: szex, bármi elkötelezettség vagy érzelmi bonyodalom nélkül. A gondolatai mélyén hallani vélte, mit válaszolna erre Hermione. Ő is tudta, mennyire felszínes, amit akart. De Hermione többé már nem állhatott mellette. Senki közülük. Egymaga volt, és veszteségei ellenére, próbálta megőrizni a józan eszét.

Adott esetben a józan ész érzelmi távolságtartást követelt. Mindenki, akit mélyen beengedett a szívébe, meghalt. Ron, Hermione, Sirius, Albus, Remus… még szegény Neville is. És a sor itt nem szakadt meg. Ott volt Jared, aki betanította a szolgálatba, mint aurort. Öt hónapja voltak társak, mikor a jóképű, szőke Jared könnyed jókedve és barátsága arra késztette, hogy elhiggye, talán van még remény számára. Aztán Jared felfogott egy Halálos Átkot, amit Voldemort Legyőzőjének szántak. Minden rohadt alkalommal, amikor megpróbált közel kerülni valakihez, a másik holtan végezte. Harry egyszerűen nem bírt már senki mást elveszíteni.

Mérlegelte a klubok nyújtotta lehetőséget is, hogy éjszakai kiruccanásokat tegyen, mint Sam és a többi krapek a minisztériumból, de a közismertsége megnehezítette, hogy csak úgy beleolvadjon a tömegbe. Tudta, mi történik, akármikor nyilvános helyre megy. Nem akarta, hogy a magánéletét, oly’ szívszaggatóan, amennyire csak lehet, mindennap kikürtöljék a Próféta címlapján.

Persze, még mindig ott a mugli világ. Nem volt rá oka, miért ne mehetne el egy londoni klubba, és ismerkedhetne meg valakivel, aki sosem hallott a rohadt Fiúról Aki Túlélte. Komplikációmentesen szexelhetne egy idegennel, akit aztán sosem látna többé. Csak…

Olyan sok évet töltött állandó készenlétben, támadásra várva, hogy még manapság is megvalósíthatatlannak találta, hogy elengedje magát egy olyan emberrel, akit nem ismert. De nem ez volt az egyetlen gond, valami nem stimmelt vele, belül. Párszor, amikor az évek során erőt vett magán, és próbálkozott a mugli klubokkal, abban a pillanatban, amikor valaki megközelítette, lefagyott, és azon kapta magát, hogy botladozó lábakon, hanyatt-homlok menekül.

Tehát, maradt abban – az irigylésre nem méltó – helyzetben, hogy habár vágyott az anonim szexre, túlságosan gyanakvó volt ahhoz, hogy belebocsátkozzon.

Ez is hozzájárult a magányos, üres létezéshez. Már szinte hozzászoktatta magát, hogy egyedül marad… és akkor feltűnt az életében Perselus Piton, és beleköpött a közmondásos levesbe. A férfi egy vámpír, egy hajdani halálfaló, és egészen biztosan a legkellemetlenebb személy, akit szerencsétlensége volt ismerni. Viszont több, mint tizenkét év után, ő volt az egyetlen személy, aki elérte nála, hogy érezzen valamit.

Rágódott rajta, hogy kitalálja, pontosan mivel is érte el Piton, hogy érezzen. „Igazi, hamisítatlan eksztázis” volt a gondolat, amely azonnal eszébe ötlött. Nem számít, hogy Piton mennyire nem vonzó jelenség; a dolgokat, amiket az az ember csinált a testével, lehetetlen volt elfelejteni.

Persze, ennyi idő után bármilyen szex hasonlóan megsemmisítő lett volna, jött rá Harry. Mindazonáltal a szex Pitonnal abszolút hihetetlen érzés volt. Talán a legmegdöbbentőbb szempont, ami a tapasztalatot a többitől megkülönböztette, hogy nem félt kikapcsolni a férfi közelében. És épp ez az, ami miatt az értelmi képességei erősen megkérdőjelezhetőek. Piton vámpír, hajdani halálfaló, és a legszarkasztikusabb, legrosszindulatúbb rohadék, akivel valaha találkozott. Bárki, még teljesen elcsökevényesedett életösztönnel is, úgy elkerülné Pitont, mint a pestist. Viszont Harry nem félt tőle, és ami messze a legfontosabb: bízott benne.

Ez volt az a két felismerés, amelyek alapján jelenlegi eszement terve kialakult.

Minél többet gondolkodott erről az utóbbi két hétben, annál inkább átlátta, hogy Piton a tökéletes jelölt a szükséges szerető helyére, aki tapintatos, és hajlandó megadni neki azt az érzelmi távolságot, amit igényelt. Ha bizonyítékra volna szüksége Piton diszkréciójáról, elég arra gondolnia, hogy a férfi három évtizedig titokban tudta tartani vámpír voltát. Harry helyzete sem kívánna több diszkréciót annál. Ugyanez vonatkozik az érzelmi távolságtartásra is: már maga a gondolat is nevetséges, hogy Piton érzelmi bonyodalmakra vágyna James Potter fiával.

Még csak nem is kedvelik egymást. Lehetetlen, hogy valaha egymásba habarodnának. Lehetetlen, hogy Piton valaha is elég közel tudna hozzá kerülni, hogy fájdalmat okozna, ha megölik. És ott volt még a plusz előny, hogy Piton vámpír, és emiatt majdnem lehetetlen megölni – legalábbis a szokásos módon.

Ez lenne a tökéletes felállás. Piton ugyanolyan kevés érdeklődést mutatna a romantikára vele kapcsolatban, mint ő arra, hogy barátkozzon régi tanárával.

Azonban szüksége van táplálékra. Minden második héten. És Harrynek szüksége van rá, hogy élőnek érezze magát.

Szex vérért. Ez elég jó cserének tűnt. Piton ehetne, neki meg lenne szexpartnere. Reggelre kelve, mindketten visszatérhetnének a saját független életükhöz, felesleges érzelmi komplikációk minimális esélye nélkül. Nem is kívánhatnának tökéletesebb egyezséget.

Piton logikus gondolkodású ember. Harry remélte, hogy képesek lesznek kölcsönösen kielégítő megállapodásra jutni.

Nos, majd este elválik. Vett egy mély lélegzetet, óvatosan összehajtotta a levelet és visszatette a borítékba. Mihelyt biztonságosan elhelyezte a talárja zsebében, kilépett az utcára.

Folytatás...

Tags:

Comments

Nagyon-nagyon jó rész volt. Zseniális a fordítás, remekül átjött a hangulata az eredetinek. Köszi!
huh! sexért vér! már megint téged olvaslak a meló helyett és főnököm meg nem érti miért bámulom a ennyire a monitort mint egy meghülyült :)

köszönet a fordításért
és én pl. várom a londoni képeket is meg hogy érzeted ott magad

Vesp.
Szia!
Nagyon jó volt. Feldobtad evvel a napomat.
Gratuálok a fordításhoz.
:) *vigyorog-mint-a-tejbetök* Harry annyira kis... gyámoltalan. Na jó, nem az, de akkor is. Hihetetlenül aranyos, ahogy meggyőzi magát, hogy hiába, neki Piton kell. Mert ő az egyetlen lehetőség. Öhm... most komolyan egy hetet kell várnunk a következő részre? Nyüff. Ja, és én is kíváncsi vagyok ám a londoni képekre, és egy élménybeszámolót sem vetnék meg :)

(Anonymous)

SOS

Szia! Lenne egy kérdésem, kérésem... Szóval, úgy láttam, hogy ez előtt a fejezet előtt van egy 18-as korhatárú rész is, amit nem tudok elolvasni. Azt hiszem, előtte barátnak, vagy minek kéne jelölnöm téged. Szóval, azt szeretném megtudni, hogy ezt hogyan is kell megtennem? Vagy hogyan tudnám másképp elolvasni azt a fejezetet? 18 éves már rég elmúltam, de nem tudom, hogy mit kell beállítani, vagy mire kell kattintani, hogy az oldal ezt tudja. Addig, amíg az előző fejezetet nem olvastam, ezt sem szeretném, mert úgy kimaradna egy rész, és az olyan furi lenne... Előre is köszi a segítséget! :)

Spirit Bliss

Jah, igen, itt a livejournalon spiritbliss84 a nevem... Gondoltam, hátha kell az átállításhoz vagy ilyesmi... :)

Re: SOS

Halika!
A felhasználói adatoknál, felül van egy gomb, amely egy emberke fejét ábrázolja mellette egy "+"-jellel. Arra klikk, az utána megjelenő lapon (az már részben magyar nyelvű) még egy klikk, és máris bejelöltél barátnak. Erről én kapok egy értesítést, és azonnal felveszlek a Belső Körbe. A procedúra után már olvashatod a lezárt fordításokat is. /Állítólag megéri a macerát. ;)/

SOS2

Bocsi, hogy újra zavarlak... Azt hiszem, rájöttem, hogy kell barátnak jelölni, és bejelöltelek. Remélem, hogy nem baj, és visszajelölsz. :)

Nah, és akkor pár szó a ficről, ha már egyszer itt zaklatlak. :D Nekem nagyon tetszik. Sokszor felmerült bennem már, hogy Piton nagyon vámpírszerű figura, és simán el tudnám képzelni róla, hogy tényleg az, és ezt titkolva éli le az életét. Amúgy is mindig odavoltam a vámpírokért, mert szerintem, a világ legszexisebb sötét teremtményei, szóval, már csak ezért is izgi a fordítás. :) Mint mindig, most is zseniálisan fordítasz, pont úgy, ahogy ezt már megszokhattam tőled. :) Jah, és várom, hogy el tudjam olvasni ezeket a fejezeteket, és várom a folytatást is. :)
Szia! Nagyon vártam már ezt a fejezetet, és nagyon tetszett! Annyira aranyos, ahogy Harry győzködi magát, hogy neki csak is Piton kell. Végül ahogy Harry gondolja elég jó üzletet kötnének, a kérdés csak az, hogy ebbe Piton is belemenne. Remélem a következő fejezetből ez kiderül. Már nagyon várom a folytatást, csak az a kár, hogy egy hetet kell rá várni. Mindegy valahogy majd csak kibirom. Pusz, és köszönet a fordításért!
Nagyon aranyos, ahogy Harry tépelődik. Iszonyuan várom a következő felezetet, ahol (ha jól emlékszem?) ismét találkoznak egymással. Húh tűkön ülök! :-) Óh nagyon jó lett a fordítás, ahogy már megszokhattuk! XD
Szia tothem. Orulok, hogy jol erezted magad angliaba (irigykedem am, en meg nem jartam arra de nagyon szeretnek) es visszatertel kozenk:) Nagyon jo volt ez a fejezet, de itt abbahagyni, igaz nem kell 1 egesz hetet varni a 'megallapodasra'-kotnek egyaltalan?remelem igen mert hatha nem csak Harrynek volt ez olyan jo:) A forditas nagyon tetszett mint mindig, ugyes voltal, koszi.
Szia Tothem!

Örülök, hogy jól érezted magad Angiában, és kiváncsi vagyok a képekre is. Én még ugyan nem voltam ott, de talán egyszer annak is eljön az ideje.
A fejezet fantasztikus. Harry gondolata a tökéletes üzletről nagyon tetszik. Nem hiában volt Griffendéles. Bátor és kezdeményező.
Na szóval nagyon jó volt ez a rész is.
Köszi Gratulálok
Üdv újra itthon! Kíváncsi vagyok az angliai képekre, én sem voltam még. :)
Nagyon jó a friss, szeretem az ilyen gondolkodós részeket is, legalább néha tudom, mi jár Harry fejében. :D Ofwine írta, hogy szerinte elég griffendéles dolog ez az üzlet, de szerintem pont ettől mardekáros. Olyan... hm, nem tudok mást mondani rá, mardekáros dolog. :D
Nagyon várom a következő részt, és ismét nagy trauma, hogy csak egy hét múlva lesz... (Ezért muszáj kárpótolnom magam, megyek is CP-t olvasni. :D )

(Anonymous)

Doresz

Szia, most olvastam végig ezt a fordításodat és nagyon tetszett. Csak gratulálni tudok hozzá.:)De ha jól éreztem akkor kimaradt egy rész, nagyon kiváncsi vagyok rá. Azt valahogy el lehet olvasni? Persze csak ha megengeded. Mégegyszer, grat!
Nagyon köszi a mai csemegét. És kíváncsian várom az estét :D

:)

Először is köszi, hogy visszajelöltél. :D Másodszor, nagyon imádom ezt a történetet, és ezer hála a fordításért! :) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatásban! :D
Nagyoon jóó volt. Már alig vártam hoyg olvashassam. :) Érdekesen indult a reggelük :) És kiváncsian várom az újbóli találkozásukat.
Köszi a Fordítást!
köszi szépen a fordítást:) alakulnak a dolgok, szex vérért, semmi érzelmi kötődés nélkül (hehe), majd rájön...:)
Szuper fordítás volt ismét! jó ez a vér sexért dolog. :P Mi lesz még itt???
Köszi a fordítást!
Szia!

Az IJ-n hagytam hosszabb üzit, ezért ide csak annyit, hogy imádtam az új részeket.

Üdv újra itthon!

Pusz
Kedves Tothem!

Még az Inviton írtam neked nemrég (de úgy sejtem, ott nem olvastad, úh. ide is megírom, biztos ami biztos :-)), hogy nagyon tetszett a Kísértetház Londonban c. írásod, és hát az utóbbi egy-két hétben a fordításaidra is nagyon rákattantam.
Nem tudom körülírni, hogy mi az, ami megfogott a stílusodban, de valami nagyon. Persze, a maga sztori (mmint most konkrétan a Noktürn) is remek, már el is olvastam angolul, de biztos, hogy minden egyes magyar részt úgy fogok olvasni, mintha először olvasnám, mert vhogy így az "igazi".
Üdv,
Jégmadár
Hú, azért de jó lenne tudni, hogy Piton fejében mi járhat... Annyira csodásan Pitonos volt ez az ébredés utáni rész, fantasztikus hangulata volt, tele elfojtott dolgokkal - remélem, ezek minél előbb felszínre törnek. És olyan szép volt Piton, úgy szeretem, amikor Tira érzékinek hívja...

Most csak egy pici szórendi hiba tűnt fel így első olvasásra: "Két hétig tartott, míg összeszedett kellő vakmerőséget..." míg összeszedte a kellő vakmerőséget, ha ebben a sorrendben hagyod, vagy míg kellő vakmerőséget szedett össze.

Köszi ezt a részt is.

Megnéztem az angliai beszámolót is, egy pillanatig elgondolkodtam, hogy jó országban élek-e :-). Csodás lehetett, klasszak a képek, különösen Castle Combe tetszett, remélem egyszer eljutok oda.