?

Log in

No account? Create an account
Noktürn

Noktürn 3. - 1. rész

Hmm, nézzük csak, mit is ígértem mára? Csak nem a Noktürn következő részét?

Idáig hallom a hangos igent. ;)

Hát akkor úgy legyen.

Viszont, most muszáj szólnom, hogy ezen kívül már csak egy postázás lesz olyan, hogy az ifjak és a gyengébb idegzetűek (és gyomrúak) is különösebb lelki torzulás veszélye nélkül olvashatják , mert utána a dolgok meredekebbre váltanak, és ez a tendencia a regény végéig csak erősödni fog.

A mű eredeti címe: Nocturne

Írta: tiranog

Fordította: tothem

Korhatár: 18+ (kéretik komolyan venni, nagyon)

Figyelmeztetés: slash; durva, erőszakos jelenetek; grafikusan ábrázolt és bizarr szexuális jelenetek; naturalisztikusan ábrázolt betegségek és halálesetek.

A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő vagy visszataszító, kérlek, ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Tartalom: Harry Potter auror munkája közben megdöbbentő titkot tud meg hajdani bájitaltan tanáráról.

Az eredeti írás megtalálható a szerző honlapján a http://tiranog.southroad.com/ oldalon.

Előző rész

3.

A hét valósággal átrohant Harryn.

Másnap reggel a Reggeli Próféta fejlécén „ A Fiú, Aki Túlélte megint megszabadította a világot a Gonosztól” volt olvasható. A cikk színesen részletezte, hogyan támadtatott meg a Minisztérium fogdájában a legutóbbi gyilkosság-hullámért felelős vámpír által, és kényszerült rá elpusztítani a teremtményt. Ismét ostrom alá vették a híressége miatt.

Bármikor egy olyan cikk, mint ez megjelent, megállították az utcán, és hetekig üldözték utána. Nos, inkább csak többen, mint általában. A… talpnyalók egy része mindig a nyomában volt. Ez néha a lelke mélyéig kifárasztotta.

Annak ellenére, hogy Harry a következő pár munkanapot tűkön ülve töltötte – várta, mikor szólítják a szőnyeg szélére, amiért segítette Piton szökését –, az esettel kapcsolatban egyetlen kérdés sem hangzott el.

Azt a pálcát – amit Pitoné helyett hátrahagyott –, használták fel, hogy a gyilkost a brightoni Alexander Holmesként azonosítsák. Meg sem említve a tényt, hogy a pálca, amelyet a Személyiség-megállapító Hivatal használt, tiszafából készült, míg a bizonyítékokról szóló jegyzőkönyvek világosan állították, hogy az a pálca, amit Lewis hitelesített a bizonyíték-szobában miután elfogta a vámpírt, egy mahagóni pálca volt.

Egyetlen hatósági személy sem érdeklődött, miről beszélt ő és a vámpír tizenhat percen át, amíg egyedül volt a férfival, mielőtt az állítólag megtámadta. Senki sem kérdezte, miért tért vissza a parancsnokságra a szolgálata után, ahelyett, hogy hazament volna. És mindenekelőtt, senki sem kérdezte, miért kívánt a vámpír találkozni vele.

Hogy vajon az eset szabályszerű kivizsgálásának mellőzése annak volt betudható, hogy ő volt a „Fiú, Aki Túlélte”, „Voldemort Legyőzője” és a „Varázsvilág Megmentője”, vagy egyszerűen a hanyag rendőri munkának, Harry nem tudta megmondani. Csak azt tudta, hogy kedvét szegte milyen könnyen sikerült véghez vinnie a csalást.

Nem szabadott volna, hogy ilyen könnyen menjen. Azt hitte, ők ennél különbek.

Péntek estére Harry még inkább készen állt rá, hogy megszökjön Londonból. Feltételezte, hogy egyszerűen a Roxfort kapujához is hoppanálhatna és lesétálhatna a pincébe, de mint auror tudatában volt, hogy ezzel megszentségtelenítené az iskola biztonsági védelmét. Emellett azt sem élvezné, ha ribilliót okozna a diákok között. Elég figyelem jutott neki már így is ezen a héten. Baglyot küldött McGalagony igazgatónőnek, és engedélyt kapott, hogy a hopp-hálózaton keresztül az irodájába érkezzen.

Tulajdonképpen, a múltjából csak Minerva és Hagrid voltak, akikkel rendszeresen találkozott. Havonta egyszer együtt vacsorázott egyikükkel vagy mindkettőjükkel a Három Seprűben.

A hopp-rendszer ugyanúgy felkavarta a gyomrát, mint valaha. Amikor a kandallóból Minerva irodájába lépett, amely még mindig nagyon hasonlított Dumbledore-éra, a szomorkás honvágy újabb hulláma kerítette hatalmába.

Albus portréja az igazgatónő íróasztala melletti falon lógott. A kék taláros, szürke szakállas varázsló rávigyorgott, amint kilépett a kandallóból és lerázta magáról a kormot.

Szervusz, Harry! Jó újra látni. Már elég régen volt, hogy találkoztunk. – Dumbledore képe rákacsintott.

Összeszorult torokkal, Harry kierőltetett egy mosolyt, már amennyire sikerült. – Helló, uram. Én is hiányolom, úgy értem, nekem is hiányzik ön.

Harry! – üdvözölte Minerva vidám hangja a szoba másik oldaláról.

Szeszélyes érzelmeinek hatása alatt, úgy érezte, mintha életében először mosolyogna igazán, ahogy felé fordult.

Az asszony nagyjából ugyanúgy nézett ki, mint Harry iskolás napjaiban. Egy árnyalatnyival több ezüst szál csillogott sötét hajában, de a szeme még mindig ugyanazzal a hevességgel szikrázott és karcsú alakja szinte sistergett a felgyülemlett energiától, ami megcáfolta gyakran kimért és szigorú arckifejezését.

Jó estét, Minerva – viszonozta a nő rövid ölelését.

Jó újra látni – mondta Minerva.

Igen. Albus is épp ezt mondta. Észre sem vettem, milyen régóta nem voltam ténylegesen itt, az iskolában.

Az asszony mosolygott. – Nos, most itt vagy. Tudod, hogy mindig szívesen látunk, és, hogy a Roxfort mindig az otthonod lesz, ha akarod.

Nagyot nyelve bólintott. – Köszönöm. Ez nagyon sokat jelent nekem.

A nő szeme elszomorodott, ahogy őt nézte. – Jó idők és kellemes emlékek is fűződnek ehhez a helyhez, Harry. Ne hagyd, hogy a veszteségek elhomályosítsák azokat.

Megint bólintott.

Tudod, hogy következő szeptemberben megint fenntartom neked az SVK tanári állást – mondta az igazgatónő mosolyogva.

Csak nem már megint? – nevetett, kapva a témaváltás lehetőségén. Ez folyamatos vicc volt közöttük. Minerva minden évben felajánlotta neki a sötét varázslatok állást.

Attól félek igen. Harlow professzor elhagy minket ezen a nyáron. Tudom, hogy mi mindig elvicceljük ezt az ügyet, de szeretném, ha komolyan megfontolnád az ajánlatot. Ha semmi más előnye nincs is, legalább egy ideig elszabadulnál a reflektorfényből.

Ezek szerint, láttad a Reggeli Próféta cikkét? – kérdezte. Már unta ezt a nagy hűhót.

Igen. Perselus is szólt kedden reggel. Elmondta, mit tettél érte. Tudom, biztosan nem volt könnyű. Nagyon hálás vagyok neked.

Elmondta neked, hogy mi történt? – Harry őszintén meglepődött. Nem kételkedett Piton szavaiban, mikor azt állította, hogy Minerva tud az állapotáról. Arra azonban, nem számított, hogy Piton ilyen készségesen tájékoztatja az igazgatónőt a hétfő éjszakai incidensről.

Minerva bólintott. – Aggódott, hogy az iskola botrányba keveredhet, ha… a hétfői események napvilágra kerülnek.

Nem hiszem, hogy lenne bármi további probléma. – Harry nem szándékozott szóba hozni ezt a témát Minervával, de most, hogy az asszony felhozta, önkéntelenül megkérdezte: – Milyen régóta… tudod róla?

Majdnem olyan rég, mint amióta ismerem. Harry, én tudom, mi a Minisztérium álláspontja a vámpírokról, de Perselus Piton nem egy szörnyeteg – jelentette ki házvezetői hangon.

Ezt magam is láthattam. – Harry meglepődött, hogy az asszony mennyire védelmezi, és szinte rettegni látszott Pitonért. – Én nem hivatalos minőségben vagyok itt, Minerva. Ha a legapróbb kétségem lenne, nem segítettem volna neki.

A nő bólintott. – Még sosem láttam senkit, aki megérdemelné, hogy végig kelljen szenvednie azt a harcot, amit ő folytat a saját lénye ellen. Olyan sokat szenved, olyan bátran küzd. Ő sosem bántott senkit…

Nem azért vagyok itt, hogy letartóztassam vagy elítéljem – bizonygatta. – Tényleg csak beszélgetni akarok vele. Egyszerűen nem hittem a szememnek, mikor megláttam őt, ahogy ott ült abban a cellában. Hogy történt ez vele?

McGalagony arca megfeszült. – Ez az, amit nem az én tisztem elmondani neked. Magam sem igazán tudom a részleteket. Csak annyit tudok, hogy egész fiatal volt mikor… átváltozott, alig egy évvel azután, hogy kijárta az iskolát. Végül Albushoz jött segítségért, és…

Dumbledore professzor munkát adott neki, és biztonságos otthont – fejezte be a mondatot.

Minerva bólintott. – Igen. Perselus sosem adott okot – sem Albusnak, sem nekem – egy pillanat aggodalomra sem a diákjaink biztonságáért. Tudom, hogy személy szerint te nem kedveled ezt az embert, de ő…

Nem vagyok már tizenkét éves, Minerva. Nem arról van szó, hogy nem kedvelem. Legalábbis nem annyira, mint régen.

A nő bólintott, úgy tűnt kevésbé aggódik. – A tanári karból senki sem tud a bajáról, rajtam és Madam Pomfrey-n kívül.

A titka biztonságban van nálam – ígérte. Utálta látni, hogy Minerva ennyire fél… tőle. – Esküszöm, csak azért vagyok itt, hogy beszéljek vele, semmi több.

Nos, akkor a legjobban teszed, ha lemész. Nagyon… zaklatott volt ma – mondta az asszony.

Szerencsétlen kölykök. Ez általában kétszer annyi büntetést jelent, mint a szokásos – tréfálkozott.

McGalagony szemében még mindig látszott az aggodalom, de mosolygott, és egyetértett. – Igen, el tudom képzelni. A lakrésze ugyanannak a pincefolyosónak a végén van, amelyiken a bájital laboratórium.

Köszönöm. Ráérnél egy vacsorára jövő szombaton? – kérdezte, abban a reményben, hogy kicsit könnyít az igazgatónő rosszkedvén.

Nagyon szeretnék. Egyeztetem Hagriddal, és visszajelzek neked.

Rendben – mosolygott, és arra gondolt, hogy a dolgok talán visszatérnek a normális kerékvágásba közöttük. A tudat, hogy Minerva McGalagony megrémült tőle, nem olyan dolog volt, amivel együtt tudott volna élni. Minerva nem félt tőle, amikor legyőzte a Sötét Nagyurat, de most rettegett tőle Perselus Piton kedvéért.

Egy újabb ölelés után elhagyta az igazgatónő irodáját. A mozgó lépcső, troll-szobor őrével, ezernyi emléket idézett fel.

A folyosók majdnem üresek voltak ilyen kései, péntek esti időpontban. Örült, hogy farmernadrágot és vastag, fekete pulóvert viselt fekete varázslótalárja alatt. A kastély jéghideg volt az évnek ebben a szakában, a pincék különösen.

Ahogy sétált keresztül az ismerős, portrékkal szegélyezett folyosókon és lépcsőkön, képtelen volt elszakadni a gondolattól, mennyire védelmezte Minerva Piton professzort.

Egyáltalán nem volt biztos benne, mit mondjon Pitonnak. A férfi nem tartozott neki semmilyen magyarázattal. Tényleg nem volt joga ily módon beférkőzni a professzor magánéletébe, egyszerűen kíváncsi volt.

Igen kevés vámpírral találkozott a tizenkét év alatt, mióta aurorként dolgozott. Piton volt az egyetlen, amelyik nem jelentett fenyegetést a társadalomra. A munkája csak a törvényszegőkkel hozta kapcsolatba. Ha voltak más vámpírok, ugyanúgy elrejtőzve, mint Piton professzor, azokkal sohasem találkozott.

Amit hétfő éjszaka tett, nem volt egyszerű. A lelkiismerete még mindig gyötörte. Pitonnak igaza volt, szüksége van némi bíztatásra, hogy nem követett el egy szörnyű hibát, ami ártatlan gyerekek életébe kerülhet. De még mindig nem volt biztos benne, hogy ez jogot ad neki beavatkozni Piton magánéletébe – úgy, mint most –, még ha csak egy látogatással is.

Hogy Minerva miatta aggódott Piton biztonságáért, berágta magát a gondolataiba. Kételkedni kezdett, hogy bölcs dolog-e ez a kirándulás egyáltalán. Ha Minerva aggódott, hogy érezheti magát Piton? Eddig a pillanatig nem gondolt rá, de lehet, hogy Piton úgy várta a látogatását, mint egy eretnek az inkvizítorét.

Végül, a bájitalmester magánlakásának vastag tölgyfa ajtaja ott állt előtte. A professzor lakását olyan erős védővarázslatok védték, mint a sajátját. Ez érthető, hiszen a legtöbbjüket Pitontól tanulta. Ahogy visszaemlékezett, hogy éveken keresztül nagyrészt az a szaktudás tartotta életben, amit nem túl lelkes tanárától szerzett, szinte árulónak érezte magát, mikor bekopogott az ajtón.

Az azonnal kinyílt. Piton a nyitott ajtó melletti árnyékban állt. Szokásos fekete öltözetében a bájitalmester olyan magasnak, sötétnek és félelmetesnek látszott, mint régen.

Miközben azt latolgatta, milyen fenyegető is tudott lenni ez az ember, ha szándékában állt, Harry kierőltetett egy ideges mosolyt. – Jó estét.

Potter – viszonozta Piton az üdvözlését, aztán kimért szertartásossággal kérte: – Fáradjon be. Mit szólna egy italhoz?

Harry alig hallotta a kérdést, annyira meglepődött a szinte barátságos szoba látványától, amelyben találta magát. – Áh, igen, kérek. Lángnyelv whiskyt, ha lehetséges.

Úgy érezte, jól jönne némi hamis bátorság.

Persze. Kérem, foglaljon helyet – invitálta Piton.

Harry úgy ítélte meg, hogy a kimért udvariasság sokkal jobb szokásos ellenségeskedésüknél. Lehet, hogy az ellenszenv csupán a múlt egy darabja volt. Valójában tinédzser kora óta nem látta Pitont. Sokat változhatott tizenkét év alatt.

A szoba meleg volt, már-már kényelmetlenül az. Szétnyitotta a talárját, és kíváncsian nézelődött körbe.

Amíg Piton a baloldali falnál álló asztalkához ment, amely szemmel láthatóan bárként funkcionált, Harry a nappalit tanulmányozta. Szemben vele, a kandallóban hatalmas tűz lobogott. Ennek melege áramlott felé szétkergetve a pince nyirkos hidegét körüle.

A bútorzat tartalmazott egy hosszú, szürke, kárpitozott kanapét egy pár, hozzáillő karosszékkel az oldalánál. A kanapé előtt dohányzóasztal állt, rakodóasztalkák mindegyik szék mellett, és további asztalok elszórva mindenütt a szobában. A szőnyeg a talpa alatt sötétzöld volt. A falak hosszában polcok sorakoztak, tömve könyvekkel és különös mágikus készítményekkel, amelyek varázserőtől lüktettek.

A tűztől jobbra lévő kényelmes szék karfáján egy nyitott könyv feküdt. A közelebbi asztalkára egy egész torony hasonló kötet volt halmozva, mellettük egy gőzölgő csészével, amelyben tea lehetett.

Harry önkéntelenül is észrevette, hogy Piton otthonának sokkal személyesebb jellege volt, mint a saját lakásának. Ez az ízléses lakóhely egyáltalán nem az volt, amire Perselus Pitontól számított, különösen azután, amit hétfő éjszaka megtudott róla. Elég művelt volt hozzá, hogy tudja, a vámpírok nem alszanak koporsókban, ahogy a mugli regények és filmek sugallják, de sosem gondolta róluk, hogy ilyen teljesen normális módon élnek. Valójában, a „normális” nem az a szó, ami megjelent a gondolataiban, bármilyen tekintetben, Pitonnal kapcsolatban. Viszont a megnyugtató környezet jól lecsillapította kissé megtépázott idegeit.

Kívánság szerint helyet foglalt az egyik karosszékben, szemben azzal, a nyitott bájitalkönyvvel és a teával.

Amíg az italát várta, áttekintette, amit a vámpírokról tudott. A legtöbb ismeret, amit a mugli filmekből gyűjtött össze, tévesnek bizonyult. A vámpíroknak nem kellett a szülőföldjükben vagy egy koporsóban aludniuk. Nem féltek a fokhagymától és a keresztektől sem. Nem tudtak köddé vagy denevérré változni, kivéve persze, ha a vámpír animágus volt, és denevér volt a másik alakja. A vámpírok nem váltak porrá közvetlen napfénynek kitéve, de – mint bármelyik éjszakai lény –, nem szerették az erős fényt. Jóllehet, egy vámpír el tudta fogyasztani az emberi ételt és italt, kizárólag azok nem tarthatták életben.

A mugli filmekből az a két tény volt igaz, hogy a vámpírnak nincs tükörképe, és az életben maradáshoz emberi vérre van szüksége. A fekete mágiáról szóló szövegek, amelyeket az elmúlt héten átnézett, pontatlanok voltak a tekintetben, hogy milyen mennyiségben és gyakoriságban van szüksége a vámpíroknak embervérre. Ez az egyik dolog, amit meg akart kérdezni. Piton azt mondta, kéthetenként csak egyszer táplálkozott, de a könyvek, amelyeket olvasott, mind kitartottak amellett, hogy még bájitalok segítségével is, egy vámpírnak két-három naponként volna szüksége táplálékra, hogy egészséges maradjon.

Persze, a hiányos táplálkozás magyarázattal szolgál a professzor borzalmas megjelenésére és összeférhetetlen természetére.

Töprengése félbeszakadt, mikor, mint bármelyik jó házigazda, Piton meghozta az italát. Majdnem olyan volt, mintha szerepeket játszanának: Piton, mint szívélyes házigazda, ő maga pedig az udvarias vendég. Tudta, ez nem mehet a végtelenségig, de pillanatnyilag hálás volt érte.

Harry felnyúlt, hogy egy közömbös köszönettel az ajkán elfogadja az italát. Amikor a pillantása a férfi arcára esett, kis híján elmulasztotta megfogni a hideg poharat.

Édes istenem, mi történt magával? – mondta elakadó lélegzettel, elvéve a felajánlott italt.

Most, hogy teljes megvilágításban voltak, látta, hogy a professzor bőre nem csupán sápadt, inkább szürke volt ma este.

Piton gyorsan hátrahúzódott tőle. Figyelte a magas, hajlott alakot, ahogy átment a kandallóhoz, és egy ideig csak bámulta a táncoló lángokat. A villogó fény semmit sem finomított durva profilján. Narancsszín minták és árnyékok mozdultak keresztül az arcán, baljóslatú élt kölcsönözve a vonásainak.

Mikor már azt hitte, Piton nem fog válaszolni, a mély hang vonakodva megszólalt: – Hétfő éjjel történt. Megakadályozták, hogy táplálkozzam, és most még a lehetőség lezárult előttem.

Ó. – Óriási. Itt ült egy éhes vámpírral, és a szokásos griffendéles hülyeségével eszébe sem jutott, hogy hozzon egy karót magával. Persze, elég erős, hogy varázsoljon egyet, de aligha volna diplomatikus így kezdeni a látogatást.

Piton undorodó arckifejezése és hangszíne már régi ismerősként üdvözölték, ahogy hajdani tanára gúnyolódott. – Ne aggódjon, Potter. Tökéletesen uralkodom magamon.

De meddig? – Harry nem tudta magában tartani a kérdést.

Piton megfordult, hogy szembe nézzen vele. – Amilyen hosszan szükséges.

Harry nem vonta kétségbe a szavait. A sziklaszilárd akarat volt Piton egyetlen jellemvonása, amely még a gorombaságánál is jellemzőbb volt rá. Ez a férfi konokabb tudott lenni egy tizenhat évesnél is, és ez már jelentett valamit.

Nem tudta megállni, de megkérdezte: – Mennyire rossz?

Éhezett már, Potter? Nem csak annyira, hogy egyszerűen kihagyott egy étkezést, hanem, hogy napokig, talán hetekig nem evett egyáltalán?

Elszorult a torka a kiéhezett vágyakozásra, amit most tisztán ki tudott olvasni a sötét szemekből. Bólintott. – A nénikém és a bácsikám általában úgy büntettek, hogy nem adtak enni.

Ez olyan, mint az. Csak ezerszer rosszabb, mert én érzem a jelenlétét és a szagát annak az anyagnak, amely enyhítené a szenvedésemet, keresztülfolyni a körülöttem lévők vénáin. Azt hiszem ez az, amiért olyan sokan az én fajtámból összeroppannak, és… ragadozóvá válnak. A kínszenvedés állandó, és a kísértés elképzelhetetlen.

És maga mégis ellenáll neki – mondta lágyan Harry.

Ha engednék a csábításnak, örökre elveszíteném önmagam. A választásom csupán, ami megkülönböztet engem attól a visszataszító kreatúrától, amit hétfőn megöltél.

Megnyugodva egy kicsit, gyengéden kérdezte: – Mit fog csinálni most, hogy nem mehet Londonba? Roxmorts…

Az túl közel van. A város bizonyos részein azonnal felismernének. Nem fogok tenni semmit, ami szégyent hozna az iskolára, vagy kompromittálja az igazgatónőt. Emiatt ne aggódjon.

Valójában magára gondoltam – helyesbített. Látta a feszültséget, abban az erősen fékentartott testben, viszont azt is látta, hogy a professzor kifejezetten betegnek nézett ki: a szeme beesett volt és tompa, szinte sugárzott belőle a gyötrelem.

Micsoda önzetlenség – gúnyolódott Piton, de ez most teljesen erőltetettnek tűnt.

Súlyos csend hullott közéjük. Néhány kényelmetlen pillanat után, Piton fáradtan kérdezte: – Van még kérdése?

Igen, de… az várhat, amíg jobban lesz. – Kellemetlennek érezte faggatni a férfit, amikor szenved. – Vissza tudok jönni megfelelőbb időben.

Én nem éreztem „jól” magam az elmúlt több, mint harminc évben. Nem lesz „megfelelőbb idő”. És ha azt képzelte, hogy vágynék egy újabb ilyen alkalomra, akkor bolondabb, mint amilyennek tartottam. Tehát, tegye fel a kérdéseit, hogy mielőbb megszabadulhassunk egymástól.

Harry visszanyelt egy meghökkent lélegzetet. Piton még mindig tudta, hogyan érje el, hogy úgy érezze magát, mint egy leszidott kisiskolás. Ő auror volt, és ez a férfi, itt előtte, fenyegetést jelent egész világukra. – Először is, nem vagyok a diákja többé, így ne használja velem ezt a hangot. Ha azt hiszi, hogy nincs jobb dolgom, minthogy itt üljek, akkor tévedésben van, halálos tévedésben. Én csak… Nekem csak meg kell bizonyosodnom róla, hogy nem követtem el hibát azzal, amit hétfő éjjel magáért tettem. A megmentésével megszegtem a törvényeket, veszélyeztettem mindkét társadalmat, valamint az állásomat. A beavatkozásom rám ruház bizonyos mértékű felelősséget magáért és a cselekedeteiért. Egyszerűen tudnom kell, hogy helyesen cselekedtem.

Érthető. Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi magatartásom nem csillapítja az aggodalmait. – Ez úgy hangzott, mintha Piton rendre utasítaná önmagát.

Valóban nem – jegyezte meg Harry. – Éppen tipikusan elbűvölő önmagát alakítja. Pontosan úgy, ahogy tanulóéveimből emlékszem magára.

Piton bosszúsan fújt egyet, azután helyet foglalt a másik karosszékben, amelynek karfáján a könyv feküdt. A könyv a padlóra esett, ahogy a karja hozzásúrlódott. Piton otthagyta, ahová esett, és megragadta a szék karfáját. – Ez aligha vezeti arra a meggyőződésre, hogy nem vagyok veszélyes a társadalomra. Ön régebben magának az Antikrisztusnak tartott engem.

Ez a megjegyzés furcsán hangzott egy tisztavérű varázsló szájából, de Harry még ilyen távolságból is láthatta, hogy a körülöttük lévő polcokon, a könyvek között, voltak mugli eredetűek. Méltányolva Piton erőfeszítését, mosolyogni próbált. – Ennek az az oka, hogy a diákjainak maga volt az Antikrisztus.

És ön azt megmentésre érdemesnek találta? – Habár nehezen lehetett észrevenni, úgy tűnt, Piton zavarban van.

Ha valaki szigorú és ellenszenves, az még nem elégséges jogalap a halálbüntetéshez – válaszolta Harry.

De ha valaki vámpír, az igen – emlékeztette Piton.

Azt a törvényt arra szánták, hogy megvédje a társadalmat az olyasfajta gyilkosoktól, mint amelyik hétfő este megtámadott engem. Maga nem tartozik abba a kategóriába.

A Minisztérium szempontjából igen – tiltakozott Piton.

Nem a Minisztérium az, ami miatt jelen pillanatban aggódnia kell.

Szavainak fenyegetésként kellett volna hatniuk, de még ő is hallhatta a szokatlan hanghordozást a saját hangjában.

Piton egy pillanatig csendesen figyelte, mielőtt újra megszólalt, a hangjában a feszültség kimerültséggel elegyedett. – Tehát, mit akar tudni?

Folytatás...

Tags:

Comments

Huhh... Furin viselkednek az emberek. Viszont Pitont nagyon imádom, elképesztő, amit csinál! :)
Örülök, hogy ilyen gyorsan jött ez a fejezet, és persze epekedve várom a következőt. :)
hurrá, már alig várom:) az idegeim rendben vannak:), próbálom angolul olvasni (kac-kac), és nagyon várom a fordítást, mert nem nagyon megy, de azért a lényeget így is megértem:) na megyek olvasni, köszi szépen a fordítást, pusz
Szia! Nagyon tetszett ez a fejezet! Piton, mint mindig most is hozzta a formáját. Igazán Pitonosan viselkedett. Szegény Harry, még most is úgy érezte magát, mintha diák lenne. Kíváncsian várom a folytatást!
Köszönöm az új részt, csak egy kicsit rövid volt. Elfogott egy olyan érzés, hogy Harry, látván Perselus szenvedését, felajánlja a vérét neki, hogy jobban legyen. Talán ekkor éri őt az, hogy erős vonzalmat kezd érezni Perselus iránt, de lehet, hogy Harry különleges vére is befolyásolja azt. Talán még el is vállalja az SVK tanári állást is e miatt, hogy mindíg Perselus közelében lehessen és táplálhassa őt.???
De lehet, hogy nagyon elragadott a képzeletem, és butaságokat fecsegek. Én sajnos nem tudok angolul, így hát nem tudom előre elolvasni, mint a többiek.
Köszönöm és már nagyon várom a következő részt, ami talán lehetne egy kicsit hosszabb???
anagrama
Hát, nagyjából ennyi, amit az LJ egyfalásra képes megenni. Lehet, hogy pár bájt még befért volna, de azért igyekszem úgy felszeldelni, hogy minden rész érthető maradjon.
Lesz olyan is, ahol az eredeti fejezet nagyon rövid, akkor majd két fejezetet fogok egyszerre postázni.

Viszont a zsarolás továbbra is áll: ha a Belső Kör fele hagy hozzászólást, abban a pillanatban felteszem a következő részt.
Mostanában eléggé zsufi az élet errefelé, kell némi ösztönzés, hogy hajlandó legyek hajnali háromkor még fordítani, amikor reggel fél hétkor kelnem kell. :)
Szió!
Ma többször is felnéztem friss reményében, és most örülök nagyon h lett.:)
Bennem is felmerült, hogy elvállalja az SVK oktatását, főleg h most valamilyen szinten csalódott a minisztériumban. Piton meg... hát a régi kedves önmaga:_)
Nagyon várom a folytatást! *ártatlan, reménykedő, folytira éhes tekintet*
Szia Tothem!
Ez a történet egyre izgalmasabb.
Harry tényleg könnyen kijátszott mindent, és mindenkit a munkahelyén. Persze én ennek csak örülök.
Azt furcsálom, hogy Minerva ennyire tartott Harrytől, bár az is igaz, hogy biztos nem tudná pótolni Perselust, másrészt Perselus valóban nem egy vérszomjas vámpír, aki veszélyt jelent bárkire is. Úgy gondolom, Minerva arra alapozta a félelmét, hogy Harry iskolás korában nem szívlelte Pitont, és viszont.
Borzasztóan megszántam Perselus. Mindig éhezni, és kontroll alatt tartani magát, biztos nem könnyű. Bízom benne, hogy valahogy megoldódik a helyzete.
Köszönöm szépen a csodás fordítást.
Juhé! Új rész! De nagyon tetszett! Biztos, hogy Harry véréből fog inni! Vagy nem biztos? Várom már a "véres" jeleneteket. :-)
IGEN!
Tudtam, hogy számíthatok rád. Köszi.

PS: "Ez a férfi már tizenhat évesen is elképesztően konok tudott lenni, és ez már jelentett valamit." Itt nem értem pontosan az eredeti kifejezést, de nem azt jelenti, hogy konokabb, mint egy 16 éves? De lehet hogy hülyeségeket írok, akkor bocs.
Nem, tökéletesen igazad van. Nem tudom, miért írtam át, mert nyersben úgy fordítottam, de valahogy összekötöttem gondolatban a merengős jelenettel. Régen más szisztémával fordítottam, és az nem igazán vált be, főleg így, hogy ennyi idő eltelt a javításig, mert már nem emlékszem olyan jól az eredeti szövegre. Mostanában egészen máshogy csinálom. Sokkal bátrabban eltérek az eredeti szövegtől, ha a helyzet úgy kívánja, és egyből azt írom le.
Szia tothem! Kepzeld, a kedd lett a kedvenc napom:)))koszi,hogy azza tetted:)
Egyre kivancsibb vagyok,hogy lesz ebbol baratsag/szerelem, mert ugy latom meg mindig nem imadjak egymast, nincs meg meg a kolcsonos bizalom sem ami ugye nem artana...de bizom benne, hogy azert majd lassan valtozni fog ez a felallas. Szegeny Piton, azert nem konnyu a helyzete... ehezni...a sok taplalek ott van korulotte, o megis tur inkabb, nagy erofeszitesebe kerulhet...jaj annyira varom mar a folytatast, de hol van meg a jovo kedd? probalok peldat venni a profftol es turtoztetem magam hatha hasznal:) koszi az ujabb reszt nagyon jo volt.
Szia!

Nagyon jó az új rész.
Igazság szerint szinte már vártam, hogy Harry felajánlja a vérét Perselusnak, csak, hogy ne kelljen tovább szenvednie. Vajon a Prof. elfogadná???

Köszi a fordítást.
Visszatartom magam és csak azért sem olvasok bele az angolba..

Bastet Cat

Itt abbahagyni! Mikor már annyira várom a...
Szóval, már nagyon várom a folytatást! :-D
Nagyon jó lett, ha nem tudnám, hogy eredetileg angol, fel sem merülne bennem. Nagyon jól tudsz fordítani! Remélem, valamikor én is eljuok arra a szintre angolból, hogy élvezhetően tudjak fordítani. Szóval, várom a folytatást! Türelmet, időt, pihenést!
Szia! Örülök, hogy ismét ilyen hamar folytattad a fordítást. Kíváncsi vagyok a következő részekre, biztos ott Harry felfogja ajánlani a vérét Pitonnak. Tetszett, ahogy Piton beszélt Harryvel és az is, ahogy Harry meghunyászkodott, de a vége felé mégis visszavágott.
szia
nagyon tetszett az új fejezet, egyre érdekesebb a sztori. remélem harry elfogadja az svk állást:) kiváncsi vagyok hogy fog majd piton vérhez jutni.
nagyon várom már a folytatást, pedig még csak most volt friss :)))
Remélem, mindenki hagy gyorsan egy kommentet és jön a következő. Csak pár kérdés: a meredekebb jeleneteket zárolod? Az Ij-n hagyott kommentek beleszámítanak a megadott limitbe vag yonkább itt írjunk:)?
Igen, lesznek fejezetek, amelyeket a "nagykorúaknak szóló" figyelmeztetésen kívül "barátok számára" is lezárok.

Az IJ-re ugyanazok írnak, mint ide.
A cél az lenne, hogy tudjam, kik olvassák a kemény magon kívül, de már látom, tudatlanságban kell tovább élnem.

Mindenesetre, a ti hozzászólásaitok mindig felmelegítik a lelkemet, és ezektől érzem úgy, hogy van értelme annak, amit csinálok.

Tekintettel, hogy kb. tizenöt éve élek háztartásbeliként (munkanélküliként ill. gyesen) jól esik a direkt, pozitív visszajelzés.
Már mintha írta volna valaki feljebb, de nekem is rögtön ez ugrott be (meg gondolom még párszáz más olvasónak :-P), hogy Harry felajánlja majd a vérét. Izgi :-). Kicsit mások ezek a vámpírok, mint más fandomokban, és némelyik másítás, mintha kefejezetten azért került volna be, hogy Perselus vámpír lehessen ebben a sztoriban, de érdekes azért, szóval nincs annyira beleerőltetve a dolog.
Hé többiek, akik olvastok! Tessék véleményt hagyni!!! Akkor talán előbb kapunk új részt. :P
Hallgassatok rá, mert igazat szól!
Harry elbeszélget... Mi lesz még ebből? ;)
Oh, én is végig abban reménykedem, h Harry felajánlja majd a vérét Perselusnak... Az olyan helyes lenne! *lelövi magát*
Olyan nyügi vagyok! Mikor olvashatunk? lécccci
Hát, nemsokára kedd lesz. :)