?

Log in

No account? Create an account
Noktürn

Noktürn 2. - 2. rész

Hát drágáim, igaza volt kelentának, tényleg úgyis megkönyörülök rajtatok.

De nem teljesen önzetlenül. Egyszerűen, szükségem van némi sikerélményre. Tegnap este tízkor kakukkolt a vírusírtóm, hogy gáz van a gépemen. Azóta mást sem csinálok, csak attól a rohadt féregtől próbálok megszabadulni, kevés sikerrel.
Most a férjem gépéről ügyködöm, de a dokumentumaim mind a sajátomon vannak, remélem, még jogos a jelenidő, és nem mentek át múltidőbe. Nem igazán merem áthozni erre a gépre, nehogy az a dög is átjöjjön valamivel.

Szóval, néhány hathatós ima jól jönne.

Cserébe, fogadjátok sok-sok szeretettel a Noktürn következő részét, amely - ígérem - nem okoz majd csalódást. (Szerencsére, ez alapjaiban már fent volt tegnap is, csak pofozgatni kellett rajta egy kicsit.)

A mű eredeti címe: Nocturne

Írta: tiranog

Fordította: tothem

Átnézte: stormbird85

Korhatár: 18+ (kéretik komolyan venni, nagyon)

Figyelmeztetés: slash; durva, erőszakos jelenetek; grafikusan ábrázolt és bizarr szexuális jelenetek; naturalisztikusan ábrázolt betegségek és halálesetek.

A mű slash, tehát azonos nemű szereplők kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő vagy visszataszító, kérlek, ne olvass tovább.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Tartalom: Harry Potter auror munkája közben megdöbbentő titkot tud meg hajdani bájitaltan tanáráról.

Az eredeti írás megtalálható a szerző honlapján a http://tiranog.southroad.com/ oldalon.

Előző rész

Harry döbbenetében levegő után kapott. Úgy érezte, övön aluli ütés érte. Ez az ember itt várt a halálsoron, és az egyetlen segítség, amit akart valakitől, akinek az életét tucatszor megmentette, az volt, hogy segítsen megőrizni a nevét a szégyentől? Elképesztő bátorság kellett ehhez. Nem volt biztos benne, hogy neki lenne-e kellő méltósága és önuralma, ha fordított helyzetben lennének. Valójában, biztos volt benne, hogy nem lenne.

Az az abszolút erkölcstelenség, amit Pitonnal szándékoztak tenni, szinte sikított az agyában.

Még abban az esetben is, ha kezeskedem magáért, a főnököm sem tehet semmit, hogy kiszabadítsa magát. A vámpírellenes törvény száz százalékban kötelező érvényű – mondta, legalább annyira magának, mint Pitonnak.

Nem is ezt kérem, Potter. Minden, amit akarok…

Ez igazságtalanság! Nem maga ölte meg azokat az embereket. Maga semmit sem csinált, amiért halálbüntetést érdemelne! – A mondat végét már majdnem kiabálta.

Szemmel láthatóan, Piton őszintén megdöbbent. Egy pillanattal később megszólalt. – Szerettem volna azt hinni, hogy abban a tizenkét évben, mióta kikerült a Griffendél-házból, annyira azért rájött, hogy a világ sosem volt, és nem is lesz egy igazságos hely.

Ezek a szavak lehettek volna gúnyosak, de Piton különösen szelíd hangon beszélt, mintha az, hogy régi diákja továbbra is megtartja azokat az ideákat, bizonyos szempontból örömet szerezne neki.

A törvénynél előfeltétel, hogy igazságos legyen – vitatkozott Harry. Kezdte úgy érezni magát, mint egy duzzogó gyerek.

Piton sóhajtott. – És a legtöbb esetben az is. Ne nyugtalanítsa magát ezzel, Potter. Azt hiszi, hogy van százból egy, vagy inkább ezerből egy, az én fajtámból, aki… bevenné azokat a bájitalokat, ahogy én teszem? Aki az állandó éhséget választaná, vagy fizetne a táplálkozásért, inkább, minthogy vadászik, vagy elcsábítja az áldozatát? Legtöbben olyanok, mint az a vérszívó vadállat, akit ma legyőzött. Ők élvezik a vadászatot, és élvezik, hogy ölhetnek. A törvény, ezt illetően, megvédi a társadalmat.

Ez akkor is igazságtalan! – erősködött.

Talán. De ez nem a maga hibája. Az sem a maga feladata, hogy helyrehozza. Minden, amit kérek az, hogy… segítsen titokban tartani az identitásomat – mondta Piton. – Megtenne ennyit értem?

Harry az egyik kezét rendezetlen hajába túrta. Ez a férfi hét évig küzdött az oldalán, hogy legyőzzék Voldemortot. Tanította, megmentette az életét, és megvédte, amikor csak lehetséges volt. Talán nem jóindulatból vagy készségesen, ennek ellenére megtette. Tartozott ennek az embernek. Ha Piton nem teszi meg mindezeket, ő ma nem állhatna itt. A pokolba, ami azt illeti, valószínűleg az egész varázsvilágnak nem lehetne még nyugta, ha nem lettek volna azok az információk, amelyekért Piton az életét kockáztatta – mindkét háborúban.

Ez az egész vámpír dolog elképesztő és őszintén ijesztő volt, de minden perc, amit Pitonnal töltött bizonyította, hogy ez az ember ugyanaz a személy, akit az iskolából ismert. Igaz, hogy mint tanár egy pitiáner zsarnok, de nem valamiféle veszedelmes szörnyeteg, amelyet a társadalom jólétéért el kell pusztítani.

Hogy hagyhatná magára? A vámpírok ártalmatlanításáról szóló törvényt a varázsvilág írott történelmének ötezer éve alatt még egyszer sem szegték meg. Tudta, nincs rá mód, hogy Pitont legálisan kimentse. Amitől megmaradt a dilemmája: megszegje a törvényt, amelynek a védelmére megesküdött, azért, hogy megtegye, amit becsülete diktál?

Eddig még sose tett ilyet. Tizenkét év szolgálat alatt a legjobb képességei szerint végezte a feladatát. Sosem nézett félre, amikor bűncselekményt követtek el, vagy hagyta magát megvesztegetni egy törvényszegőtől, ahogyan néhány kollégája tette. Ő csak behozta a foglyait, és hagyta, hogy a bíróság döntse el, mi a helyes és a helytelen. De Perselus Piton számára nem ül össze bíróság, vagy tartanak tárgyalás. A férfit a puszta lénye miatt megsemmisítendőnek ítélték, és ez egyszerűen igazságtalanság.

De a tény, hogy felfedezte ezt az erkölcsileg kifogásolható eljárást, valóban feljogosítja rá, hogy saját kezébe vegye a törvényt? Az is helytelen lenne. Azonban nem egyezett már majdnem bele a törvényszegésbe azzal, hogy elpusztítja Piton pálcáját és megvédi a személyiségét? Ebben az esetben nincsenek árnyalatai a szürkének. Ha segít Pitonnak, még ha csak annyiban, hogy eltitkolja a nevét, megszegné a törvényt, vagy legalábbis akadályozná a végrehajtását.

Megteszi, Potter? – ismételte Piton, akinek a viselkedésébe belopódtak a kétségbeesés első jelei.

Száguldottak a gondolatai, ahogy lassan megrázta a fejét. – Nem.

Piton megrándult, becsukta a szemét és erősen összeszorította. Mikor újra kinyitotta, a meglepődésnek nyoma sem volt rajta. Harry még igazi dühöt sem látott.

Rendben van. Nem is zavarom tovább – mondta Piton jéghideg hangon.

Maga nem érti. Én… én nem tudom…

Tudom, Potter. Nem tudja megszegni a törvényt, amelynek a fenntartására megesküdött. Nem tudom elmondani, mennyire kimerít ez a makacs, griffendéles korlátoltság. Fogja a szűzies ártatlanságát és menjen innen. Bízzon a barátai kevésbé gyöngéd könyörületére – ajánlotta Piton.

Csak fogja már be egy percre, és hagyjon gondolkodni, megtenné? – védekezett Harry.

Gondolkodni? Mit akar…

Egy terv formálódott az elméjében, elvágta Piton egyre dühösebb kérdéseit a sajátjával. – Ha kiviszem innen, szavát adja, hogy távol marad Londontól?

Micsoda?

Lewis, az auror, aki behozta magát, és néhányan a többiek közül, akik látták ma este, gyakran járőröznek az Abszol úton és a Zsebpiszok-közben. Ők felismerhetik az arcát, ha újra látják, akár még tömegben is. Ha kiviszem innen, nem térhet vissza erre a környékre hosszú, hosszú ideig.

Megdöbbenésére, Piton arckifejezése még fenyegetőbbé vált. – Én ezt egyáltalán nem találom szórakoztatónak. A nagyhangú griffendéles erkölcsössége után nem gondoltam volna, hogy kigúnyolna egy halálraítélt embert.

A saját türelme is a végéhez ért, és felcsattant: – Megpróbálom megmenteni az életét, maga hálátlan seggfej! Csak fogja már be, és hagyjon gondolkodni egy percet!

Úgy tűnt, Piton tényleg megnémult. Végül mégis megszólalt: – Potter, a cella mágia elleni védelemmel van ellátva. Hogyan szándékozik megvalósítani? Kivisz a zsebében?

Tulajdonképpen, pontosan ez az, amit tervezek – válaszolta, élvezte az elképedt kifejezést a normális körülmények között kontrollált, mogorva arcon.

Harry benyúlt a talárja zsebébe, és kihúzta a bizonyítékot, amit az este lekicsinyített. Átment a cella üres falához az ajtó jobb kéz felőli oldalára. Lehajolt, és a bélyegméretű csomagot a padlóra tette. Lehunyta a szemét, és teljes egészében előhívta híres-nevezetes varázserejét.

A védelem erős volt. Még neki sem sikerült könnyen rászedni. Érezte, hogy izzadtság üt ki a homlokán, és Piton tekintete szinte belefúródik az arcába. De végül, ahogy kitartóan tovább feszegette, a védelem engedett. A pici tárgyak, amelyeket a hideg, szürke kőlapra tett, növekedni kezdtek, amíg egy garnitúra fekete cipő, ruhák és köpeny nem lett belőlük.

Újabb pillanatnyi összpontosítással olyanra változtatta a köpenyt, mint Piton talárja. Felvette, és zsebre tette a vámpír pálcáját. Arra később még szüksége lesz.

Nagyon hatásos – jött mögüle Piton szelíd hangja. – A kollégái tudják, hogy ki tudja játszani a legmagasabb szintű védelmüket?

Gondolja, hogy még életben lennék vagy szabadon, ha tudnák?

Potter… Én nem kérem, hogy ezt tegye. Csak azt kérem, hogy őrizze meg a névtelenségemet – közölte konokul Piton.

Bár ez ellenére van magának, én jobb szeretném inkább az életét megőrizni. Az a kérdés: akar-e élni?

Piton lesütötte a szemét, és vonakodva bólintott. Elég gyorsan magához tért, hogy megkérdezze: – Mivel valószínűleg mindketten életünket veszítjük a mesterkedése következtében, megtudhatom, mik a tervei? Továbbá ami azokból a ruhákból szivárog, az az amire gondolok?

A felettesem épp vacsorázni ment, amikor visszaértem a parancsnokságra. Nem kaptam lehetőséget, hogy jelentsem, mi történt a vámpírral a Gőteszem-sikátorban. Ezt a bizonyítékot be akartam adni a törvényszékre, miután láttam a… foglyot. Nem szól semmi az ellen, hogy a gyilkos ebben a cellában halt meg, és nem az utcán.

Szándékozik akár huzamosabb ideig is félrevezetni a kollégáit a kedvemért? Azt a látszatot kelteni, hogy az a vámpír én voltam? – érdeklődött.

Nézze, nekem sem tetszik ez az ötlet, rendben? De ez az egyetlen megoldás, amit el tudok képzelni.

Akár ki is sétálhat innen, most rögtön. Ami azt illeti, ez lenne, amit én nyomatékosan javaslok. – Ezzel a kijelentéssel Piton megdöbbentette.

De azt még mindig akarja, hogy eltüntessem a pálcáját? – Piton bólintására folytatta. – Csak röviden közlöm magával, professzor, hogy az is törvénysértés.

Az kisebb bűn.

Nem gondolja komolyan, hogy ez érdekelni fogja a főnökömet? Ahhoz, hogy megszegjem a törvényt, rohadt jó indok kell, olyan, mint megmenteni a maga nyomorult bőrét – érvelt Harry.

Ez nem elégséges indok azért, hogy mindketten elveszítsük az életünket.

Ha jól megy, senki sem fogja elveszteni az életét. Nem hagyom, hogy meghaljon egy bűncselekményért, amit el sem követett. Jobban teszi, ha feláll, hogy a zsugorító bűbáj csak magát érje, és ne az ágyat. – Mikor Piton nem mozdult, idegesen nógatta: – Élni akar, vagy sem?

Piton vetett rá egy furcsa pillantást. – Csak tudatni akarom, hogy nekem komoly fenntartásaim vannak ezzel az egész tervvel kapcsolatban – közölte.

Magának minden átkozott dologgal szemben komoly fenntartásai voltak, amit valaha a háború alatt csináltunk. – Harry egyre dühösebb lett.

Hányszor volt bizonyítottan igazam? – provokálta Piton.

Nem ez a lényeg – mondta mosolyogva, mert Pitonnak szinte mindig igaza volt, és a Rend azon akciói tényleg nem lettek volna eredményesek.

Nem, mert az ég megakadályozta, hogy a józan gondolatok valaha bejussanak egy griffendéles agyba – vágott vissza Piton. – Minthogy gyanítom, hogy perceken belül mindketten halottak leszünk, vagy elkülönítve bebörtönöznek ebből az ügyből kifolyólag, felteszem, mondanom kellene, hogy… –

Igen? – noszogatta Harry. Nem igazán törődött vele, mit mond Piton, feltéve, hogy felemeli végre azt a csontos seggét arról az ágyról, hogy biztonságosan lekicsinyíthesse.

Piton úgy mondta, mintha egyenként kéne kipréselnie a szavakat: – Nagyra értékelem, amit tenni próbál értem. Erre egyáltalán nem számítottam.

Tudom. És ha nem sikerül – ez az egész az én ötletem volt. Tehát, ne érezzen semmi bűntudatot emiatt, rendben? Most volna kedves felállni arról az ágyról?

Piton vonakodva felállt.

Már elfelejtette milyen magas volt a bájitalmester. Még most is jó tizenöt centivel magasodott föléje. Nagyjából százkilencven centi lehetett.

Harry becsukta a szemét, és erejét a másik varázslóra fókuszálta. Mikor egy perccel később kinyitotta, úgy látszott, mintha a professzor már nem is lenne a szobában. Lenézett a padlóra, ahonnan egy egér-méretű Piton nézett fel rá, szikrázó tekintettel, magától értetődően ingerülten.

Elfojtotta a mosolyát, letérdelt, és nyitott tenyerét hajdani tanára elé a padlóra helyezte. Piton arca megrándult a nyilvánvaló ellenszenvtől, ahogy a kezébe lépett. Olyan könnyű volt, mint a pehely. A másik kezével vigyázta, nehogy leejtse a pici embert, és óvatosan talárja üres, baloldali zsebébe rakta.

Odabent minden rendben? – kérdezte.

Egy elfojtott vinnyogás, ami akár igent is jelenthetett, hallatszott a csípője tájékáról, de a felelet túl egzaltált volt, hogy értelmezhesse. Harry úgy döntött, hogy körülbelül tíz perc kényelmetlenség jobb, mint egy karó az ember szívébe. Vetett egy utolsó pillantást a padlón heverő ruhákra. A talár nyakánál és ujjaiból förtelmes por szivárgott.

A szándéknak, és a célnak megfelelően, pont úgy látszott, mintha tulajdonosuk itt múlt volna ki.

Meggyőződött róla, hogy a vámpír pálcája még mindig biztonságosan a jobb zsebében van. Majd miután levette magáról a káprázatot, amely az ijesztő vérfoltokat álcázta skarlátvörös talárján, kilépett az előtérbe.

Nem kellett különösebben erőltetnie, hogy reszkessen, mikor Jim Griffin odafutott hozzá. Ha ez rosszul sül el, mindketten – Piton és ő – halottak.

Harry, minden rendben? Istenem, ember, mi történt? – kérdezte a sápadt őr, ahogy pillantása Harry mocskos talárjára esett.

Az a lény megtámadott. Szerencsére, a karó még mindig a zsebemben volt.

Meghalt? – lépett el mellette Griffin. A cellaajtó kinyílt előtte, és az őr csak szájtátva állt ott egy hosszú pillanatig, mielőtt megjegyezte: – Nos, felteszem, ezek után nem lesz szükségünk az ártalmatlanító egységre. Te jól vagy, Harry?

Bólintott. – Igen. Megyek, rendbe hozom magam, aztán jelentek a Főnöknek. Kösz a segítséget, Jim.

Harry alaposan agyába véste, hogy ha egyszer parancsnokként végzi, Griffint kétségkívül nem hagyhatja egyedül ilyen fontos poszton. Ő már az első évében kivallatott volna valakit, aki tiszta arccal és kézzel azt állítja, hogy épp most döfött át egy karót egy ember szívén.

A következő óra a szóbeli beszámolók és jelentéstételek homályába veszett. A többi kollégájához hasonlóan a főnöke is elképzelhetetlenül segítőkésznek mutatkozott. Mind megkönnyebbültek, hogy nem kellett belebonyolódniuk a vámpír elintézésébe.

Időnként érezte, hogy Piton kicsi, meleg alakja megmozdul a zsebében, de különben már-már elfelejtette, hogy a férfi ott van.

Mikor Harry végre engedélyt kapott, hogy hazamenjen, tett egy rövid megállót a bizonyíték szobában. A halott vámpír pálcáját szinte gyerekjáték volt kicserélni Piton professzoréval. Aggasztotta, milyen védtelen a Minisztérium egy belső szabotázzsal szemben. Aztán elindult az épület hoppanálási pontja felé, és haza hoppanált.

Mihelyt a lakásába ért, azonnal továbbhoppanált a Roxfort főkapujához.

Annak ellenére, hogy úgy érezte, az egész éjszakát talpon töltötte, még mindig maradt pár óra pirkadatig.

Még mindig havazott, csak itt fent északon erősebben. Itt már vastag hóréteg borította a talajt. A kastély ragyogó fehér palástjával olyan volt, mintha egy tündérmeséből kelt volna életre. Ahogy a Roxfort – most többségében sötét – ablakait, elegáns bástyáit és tornyait nézte, Harryt elöntötte a honvágy. Merlin, mennyire hiányolta ezt a helyet! Élete minden boldog napját, amelyekre vissza tudott emlékezni, itt töltötte Ronnal és Hermionével.

De azok a napok eltűntek – velük együtt.

Piton megmozdult a zsebében, és ez eszébe juttatta, miért is van itt.

Óvatosan kivette utasát a talárja zsebéből. A kezében a bájitalmester olyan volt, mint egy játékbaba. Bár sokkal inkább olyan mugli akcióhős-figurának nézett ki, amilyet Harry egyszer régen látott, mint babának.

Óvatosan tartotta Pitont a kezében, amíg keresett egy tiszta zsebkendőt. Aztán lehajolt, szabad kezével leterítette a fehér vászonkendőt a hóra. Nem akarta a professzort rögtön egy kupac jéghideg hóba fojtani. Úgy találta, hogy a szerencsétlen krapek már épp elég traumán esett át egy éjszaka alatt.

Úgy eresztette le a férfit a zsebkendőre, mintha finom porcelán figura volna. Óvatossága ellenére, Piton a hátán kiterülve landolt, az egyenetlen, süppedős felszínen. Furcsa volt látni azt a pici mogorva arcot, ahogy felbámul rá ilyen csöppet sem elegáns, sebezhető helyzetből.

Félig-meddig számított rá, hogy Piton növekedni kezd, még mielőtt ki tudná mondani a varázsigét, aztán eszébe jutott, hogy a bájitalmester pálcája a másik zsebében van. Gyanította, hogy Piton nem élvezheti a helyzetet, ezért gyorsan elmormolta a visszaváltoztató varázsigét.

Közel tizenkilenc év után is, a mágia gyakorlati alkalmazása még mindig ámulatba ejtette. Figyelte az aprócska alak növekedését, amíg már egy kissé hátra kellett hajtania a fejét, hogy a férfi szemébe nézhessen. A hó ropogott Piton lába alatt, ahogy visszanyerte a súlyát, és belesüppedt.

Harry újra eltörpült mellette.

Mikor a növesztő bűbáj leállt, egyszerűen csak álltak ott, bámultak egymásra a dermesztő éjszakában. Körülöttük a jeges levegőben jól látszódtak lélegzetük párapamacsai.

Úgy tűnt, egyikük sem tudja, mit mondjon, de a csend nem volt kimondottam kellemetlen. Emlékei szerint, először fordult elő, hogy nem volt semmi ellenségeskedés közöttük.

Végül Piton szólalt meg. – Nem sok ember tette volna meg azt, amit ma éjjel értem tett, Potter.

Nem sokan tették volna meg azt, amit maga tett, amikor Voldemortnál kémkedett a Rendért – hárította el.

Mindazonáltal, a… lekötelezettje vagyok. – Ezek a szavak nemigen illettek ehhez a büszke férfihoz.

Eszébe jutott, Piton mennyire utált tartozni bárkinek, így csendesen emlékeztette: – Nem tudnám összeszámolni, hányszor mentette meg az életemet, amikor fiatal voltam, uram. Még mindig tartozom magának egy párral. Közel sem vagyunk még egálban.

Habár Piton nem mondott semmit, némi keménység azért eltűnt az arckifejezéséből.

Ó, még mindig nálam van a pálcája – kapott észbe Harry, és visszaadta Pitonnak a tizenegy hüvelykes mahagóni pálcát, amit ellopott a bizonyítékok polcáról.

Köszönöm – mondta komolyan Piton, ahogy elvette a felajánlott pálcát.

Nos, akkor jó éjt, Professzor – mondta. Az éjszaka hidegében kezdte egyre jobban érezni a kimerültséget és a sérüléseit, amelyeket a vámpírral való küzdelemben szerzett. A másik vámpírral.

Az elméje még mindig nem tudta teljesen befogadni a gondolatot, hogy Piton ugyanolyan rémes kreatúra, mint az, akivel végzett éjszaka. De aztán feltételezte, hogy ez ugyanolyan, mint amit Albus Dumbledore mondott mindig: az emberek választása határozza meg, hogy kik és mik valójában. Perselus Piton és a visszataszító szörnyeteg között nem volt több közös vonás, mint önmaga és Lord Voldemort között. Jóllehet, a kívülállók szerint voltak közös tulajdonságaik – mindkettőjük esetében.

Piton szinte meglepettnek tűnt, ámbár, hogy mitől, Harrynek nem volt elképzelése. Elnyomott egy ásítást, és kíváncsian megkérdezte: – Mi van?

Azt hittem, látni kívánná Minervát, hogy megerősítse, amit mondtam önnek – mondta Piton.

Reggel három óra harminckettőkor, egy tanítási napon? Tudom, maga azt hiszi, minden griffendélesnek halálvágya van, de még mi is tudjuk, mikor kell inkább óvatosnak lenni, mint merésznek.

Piton sápadt, vékony ajkának sarka megrándult, ami talán egy mosoly lehetett. – Akkor, jó éjt, Potter.

Professzor? – szólt utána hirtelen, mikor Piton elindult, hogy átsétáljon a toronymagas kapuszárnyak között, amelyek előtt álltak.

Igen?

Meglátogathatnám önt a hét folyamán? Volna pár kérdésem.

A múltban Piton nem teketóriázott volna, hogy rövid úton közölje vele, mit csinálhat a kérdéseivel. De ma éjjel nem kapott azonnali gúnyos visszautasítást. Helyette vonakodó – „Felteszem, ennyivel tartozom önnek.” – érkezett.

Maga nem… – kezdett ellenkezni Harry.

Igen, tartozom. Alábecsüli a kockázatot, amit azzal vállalt, hogy hitt és segített nekem. Meg tudom ítélni az értékét a veszélynek, amelynek kitette magát az érdekemben, ugyanúgy, mint azt a mértékű bizalmat, ami ahhoz kell, hogy beengedjen egy számkivetett szörnyet egy felelőtlen gyerekekkel teli iskolába. Bolond lenne, ha nem lenne önben némi nyugtalanság. A saját érdekemben is a legjobb csökkenteni az aggodalmát. Péntek este megfelelő lenne, mondjuk nyolc körül, miután a büntetőmunkák befejeződtek?

Arra számított, hogy Piton foggal-körömmel fog küzdeni ellene. Kizárólag szigorú logikai megfontolás alapján sikerülhetett ilyen könnyen egyezségre jutni. – Az remek lenne. Köszönöm.

Azt hiszem, én tartozom köszönettel – javította ki Piton, egy udvarias szemöldök felhúzással. – Akkor, péntekig.

Isten önnel, uram – mondta.

Amint Piton elfordult, és elindult a kastély felé, Harry hazahoppanált.

Folytatás...

Tags:

Comments

Bastet Cat

Szia Tothem! Nagyon tetszett!! Húh, Piton szabad!!! Éljen! Istenem, mit meg nem adnék azért, ha látám az 5 cm-es Pitont egy zsebkendőn a hóban! :D
Várom a folytatást!
Remélem sikerül kiírtanod azt a makacs vírust, és nem veszik el semmi, szorítok.:)
A történet pedig nagyon bejön, már teljesen beindult a fantáziám.^^ Én is találkoznél Persivel péntek este.:D Jó, gondolom nem ugranak egymás nyakába kapásból, de nem is szeretem az olyan sztorikat. Szépen lassan. :_) Várom a folytit nagyon. *reménykedő tekintet*
Ez egy rendes - a vámpírizmustól eltekintve - hihető gay-lovestory. Ennél többet nem spoilerezek.

A vírusírtó még nem végzett (és ezen a szaron az összes ékezetes betű máshol van). Előbb-utóbb majdcsak megüt a guta.
Mi az hogy szar???
Teccett volna a kölkök gépéről leszerelni a billntyűzetet. Az szabványos.
Szerelmem, mikor láttad legutóbb a kölkök billentyűzetét? Jó régen lehetett.
Mindenesetre, szerintem, a "szabványos" alatt nem arra gondoltál, hogy a billentyűk fele hiányzik, ugye?
Hat ez a magoldas, hogy lekicsinyitse Pitont es igy vigye ki , eszembe se jutott annak ellenere,hogy mar hasznalt ilyen bubajt/ de innen is latszik,hogy nem vagyok Potter:). Nagyon jo volt a folytatas, tetszett.Koszi, hogy forditod, remelem jo hosszu;) a turelem meg virust irt, remelem nem ut meg a guta, mert akkor mi lesz velunk? en sem hasznalok ekezeteket tedd te is ezt addig
Szia Tothem!

Vajból van a szíved, de én ennek csak örülni tudok. Nagyon jó rész volt. Imádom hogy Piton még ilyenkor is tud gúnyolódni, vagy a másik hibáit a szemére vetni. Más ilyenkor már kikészült volna, ahogy Harry is elismeri, hogy neki biztos nem lenne ilyen önuralma.
Azért neki sem lehet könnyű, ha titokban kell tartani a képességeit, mert attól fél ha kiderül őt is "elteszik" az útból.
Köszi a remek fordítást.

Remélem a géped meggyógyul, és semmi nem veszik el róla.
Szia Tothem!

Nagyon tetszett ez a fejezet! El se hiszem, hogy Piton szabad, és nem fog meghalni. Gondoltam, hogy Harry valahogy megpróbálja kiszabadítani, és sikerült is neki. A minisztériumban meg mindent elhittek Harrynek. Milyen hiszékenyek. Kíváncsian várom a folytatást! Pusz.
jaj, ez nagyon jó, rendíthetelenül várom a folytatást. imádom ezt a törit, ez már biztos
Tök jó, hogy fel tudtad most tenni ezt a részt. Nagyon szorítok vírusirtás ügyben, és remélem, semmid nem veszik el. Arról van sejtésed, hogy honnan szedted össze?
Sikerült kinyírnom a dögöt. Egyelőre nem tudom lesz-e valami további gubanc, mert simán kitöröltem a karanténból azt a két fertőzött fájlt, amit az avast talált. A biztonság kedvéért még lefuttattam a symantec tesztet is, az már nem talált semmit.

Szerintem a tucows-ról sikerült begyűjteni a dögöt. Legalábbis akkor villogott a képembe az avast. Azt rögtön be is nyomta a karanténba, de a másik régebbi lehetett.
Örülök, hogy sikerült kiiktatnod. Nekem is avast van a gépemen:) Ha esetleg valami elveszett volna az egy évvel ezelőtti Snarry letöltéseidből, csak szólj, megvan Cd-n is, meg pendrive-on is (meg dvd-n meg a gépemen - nem, nem vagyok paranoiás, hogy elvesztem a cuccaimat, á, nem:))
Szia! Annyira jó, hogy Piton megmenekült. Szinte éreztem, hogy Harry nem fogja ennyiben hagyni a dolgokat. A vírusokkal csak vigyázz tudom, milyen rossz elveszíteni mindnet. Köszi a fordítást még mindig és ezt a hosszú fejezetet is.
Szia!

Nagyon jó lett ez a rész is, bár bevallom angolul elolvastam pár részt.
Remélem mihamarabb kapunk újjat!!!
Remélem a vírusírtás alapos volt és semmi sem veszett el, tudom milyen bosszantó tud lenni.

A fejezetért meg köszönet, ez most nagyon jól jött :D
Tudtam, hogy meg fogja menteni! :-)
Végül is nem lenne folytatása a történetnek, ha nem így lett volna. Édes lehetett a pici Piton. :P
Remélem a vírusoknak kampec!
Igeen, biztosra vettem, h Harry kiviszi Pitont, mert hát ilyenek ezek a Griffendéles Hősök!:)
Bár én nem lepődtem meg annyira, mint Harry, azért bevallom, egy kicsit reménykedtem, h Perselus nem vámpír, mert számomra ez elég idegen gondolat... Jó, logikus, h ha vannak vérfarkasok, miért ne legyenek vámpírok is, de azért kicsit még idegenkedem a dologtól.
Ennek ellenére, azt hiszem, hagyom majd magam meggyőzni, ha elég jó lesz a történet... ;)

Várom a folytatást, és kellemes (?!) vírusirtást!
Érdekes volt, és néhol vicces is :-)). Mini-Piton :-D. Azért ez az önmegtartóztató-vámpír dolog igazán izgalmas elképzelés, egy csomó kérdést felvet, amikre remélem, választ kapunk majd. Másrészt meg teljesen passzol a Piton-képemhez.
Amúgy meg, ami az esetleges szex-jeleneteket illeti, hát, biztos nem fogom kibírni, hogy legalább egyet el ne olvassak, főleg, hogy ezek általában klasszul illeszkednek a történetbe, és előtte már kellően felcsigázódnak az olvasók :-).

Olyan jó olyan fordítást olvasni, ahol látványos, hogy rendesen tud magyarul a szerző, szereti és ismeri az anyanyelvét, és nem hagyja, hogy az eredeti nyelv átvegye az uralmat, hanem tényleg arra törekszik, hogy magyarul jó legyen... Mostanában talán csak a Belső ellenség volt ilyen. (A végére a AYLNO is egyre többször bicsaklott meg szerintem, csak nem szeretem hangoztatni, mert biztosan nem lenne időm javítgatnivalókat keresgélni, és küldeni.) Szóval köszi!
Mini Piton... szegény... de legalább él. :)
Ezt a részt még olvastam angolul, de a többit már nem, és ezután türtőztetni fogom magam. :D Lehet, hogy ha elég sokat írunk, akkor most is előbb kapunk frisst? Na jó, nem nyaggatni akarlak, csak mindig kicsúszik. :P
És nagyon imádom az egész történetet, télleg látszik, hogy ki van dolgozva, nem csak egy olyan "Piton vámpír, mert sápadt a bőre, és gonoszgyanús, de azért mégis jót szexelnek 2 nap után"-dolog. :) Ennek külön örülök. Imádom! :D
Lehet, hogy ha elég sokat írunk, akkor most is előbb kapunk frisst? Na jó, nem nyaggatni akarlak, csak mindig kicsúszik. :P

Szívesen megtenném, de egyszerűen képtelen vagyok az egyéb kötelezettségeim mellett gyorsabban haladni a javítással.
Ígyhát, továbbra is kedd marad a hivatalos frissítési nap a Noktürn számára. Azért is, mert az írás olyan hosszú - jóval több, mint 200 oldal -, hogy úgyis csak rengeteg részre szabdalva férne föl.

A rövidebb fordításokat ezentúl is ugyanúgy fogom feltölteni, mint eddig. (Minél hamarabb, és ahány részletben az LJ engedi.)
És kiszabadult.Éljen Harry! Kiváncsi vagyok a következő részre.
nem tudok valami jó kritikákat írni, bocsi, de imádom a sztorit, Perselus nekem bárhogy bejön, még vámpírként is:), mindjárt kedd:)