?

Log in

No account? Create an account
Mistletoe

Fagyöngy 3.: A korcsolyázás, mint küzdősport, 2. rész

 

Forever then some: Fagyöngy

Fordította: tothem

Átnézte: yatze

Korhatár: 18+

Főszereplők: HP/PP

Figyelmeztetés: Felnőtt tartalom! A mű slash, tehát két azonos nemű szereplő kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő, vagy visszataszító, kérlek ne olvass tovább.
A nevetséges jelenetek miatt, olvasás közben az étel-, és italfogyasztás veszélyes lehet.

Megjegyzés: AU, humor, befejezett.

Tartalom: Perselus konok nénikéje a városba érkezik, azzal a határozott szándékkal, hogy találkozzon unokaöccse jövendőbelijével. Mi lehet a gond? Pitonnak nincs jegyese, és az egyetlen személy, aki elérhető, hogy eljátssza a szerepet, nem más, mint Harry Potter.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling, és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Az eredeti történet a http://www.fanfiction.net/u/387462/Forever_then_some oldalon található.

1. fejezet
2. fejezet
3. fejezet, 1. rész
 

3. A korcsolyázás, mint küzdősport, 2. rész

 

Harry maga is kezdte azt gondolni, hogy ez nem túl nagy kérés.

Egyáltalán nem.

Harry oda-vissza siklott előttük, vörös-arany griffendéles sálja lebegett mögötte, amíg Perselus a folyóparton állt, jól bebugyolált és lelkes nagynénje mellett.

Harry a megállást gyakorolta, hogy inkább a korcsolya élét használja, mint a vakszerencsét a fékezéshez. Tíz esetből kilencszer sikerrel járt. Clara azonban kevesebb sikert ért el abban, hogy meggyőzze Perselust a tradicionális karácsonyi ünnepi előkészületek előnyeiről.

Menj már, Perselus, nem igazi az ünnep pulyka és a többi hozzávaló nélkül. – Aztán hangosabban hozzátette: – Nem igaz, Harry?

Harry feléjük hajtotta magát, csapkodott a karjaival, hogy megálljon, mielőtt feldönti őket. – Tessék? Nem hallottam a kérdést…

Csak mondd, hogy igen – utasította Clara. – Az vég nélkül bosszantani fogja Perselust.

Akkor persze, hogy igen. – Harry szívélyesen mosolygott, a hideg élénk rózsaszínre csípte az arcát.

Te – kiáltott fel Perselus, és dühösen nézett Harryre – egyáltalán nem segítesz.

Pfft – horkantott Harry, nem törődve Perselus dühével.

És kezdesz nagyon úgy viselkedni, mint a nagynéném – felelte rá Perselus savanyú grimasszal.

Ugye? – kapott rajta Clara, szinte ujjongva. Harryhez fordult és megcsipkedte az arcát egyik kesztyűs kezével. – Gyorsan a helyedbe lép, mint örömöm és büszkeségem.

Harry határozottan önelégült kifejezéssel nézett Perselusra.

Áruló – morogta a bajsza alatt Perselus.

Kire mondtad, Perselus? – kérdezte Clara, és váltottak egy huncut mosolyt Harryvel.

Mindkettőtökre. Technikailag, mindkettőtöknek az én oldalamon kéne állnia, nem összefogni ellenem.

Mi a leghatározottabban nem vagyunk ellened – mondta Clara bíztatóan. – Na, miért nem mégy és korcsolyázol a jövendőbeliddel?

Perselus megtette volna, ha nem lett volna két, nagyon kínos tény, amelyet épp az imént fedezett fel. Az első, hogy amíg a víz tényleg be volt fagyva, az úgy történt, hogy a szél állandóan végigsöpört rajta, így a felszíne egyenetlen volt, és göröngyös. Magyarán, lehetetlen volt számára, hogy elegánsan mozogjon rajta.

A második – és a legarcátlanabb – tény az volt, hogy Harry sokkal jobb, mint tűrhető korcsolyázó. Valójában, egész jó volt, ha nem számítjuk, hogy néha nem tudott megállni. A kis hazudozó.

Egy rosszalló tekintettől (és egy nem annyira finom taszítástól) a nénikéje részéről, Perselus Harry felé imbolyogva találta magát a jég közepén. Egészséges mennyiségű, fogóként szerzett jártassággal, Harry ügyesen megkerülte.

Perselus horkantott, elkezdte keresztbe fonni a karját a mellkasán, amikor elvesztette az egyensúlyát, így inkább kinyújtotta az oldalához, és inkább metsző tekintettel bámult Harryre. – Szóval, csak egy párszor korcsolyáztál, hmmm?

Igen…

Esetleg egy párral többször a párnál, nem?

Esetleg.

Miért keltetted azt a benyomást, hogy nem vagy jó benne?

Nos – Harry kajánul keresztbe fonta a karjait, tökéletesen bemutatta a Perselus által vágyott testtartást –, talán azért, hogy kimentsem magam ez alól a kiruccanás alól…, de végül, örülök, hogy eljöttem…

És mitől gondoltad meg magad?

Szórakoztató nézni, hogy úgy támolyogsz végig a jégen, mintha a bokád kocsonyából lenne. – Harry megpróbálta elrejteni a mosolyát, még az elején, amikor a gödröcske kezdett kialakulni a szája sarkánál.

Azonnal töröld le azt az önelégült kifejezést a képedről! – parancsolt rá Perselus.

Ugyan már Perselus! Nem adhatod meg magad ilyen könnyen, mérhetetlen segítség volna, ha megpróbálnád a vicces oldalát nézni a helyzetünknek – felelte Harry, és újabb kört írt le Perselus körül, ezúttal hátrafelé, smaragdzöld szeme ragyogott a zsiványságtól.

Próbáld a vicces oldalát nézni… – köpte Perselus. – Lássuk csak, milyen viccesnek találod, ha valóban kocsonyából lesz a bokád.

Hosszú évek gyakorlata tette, hogy Harry megérezte az apró rándulást a varázserőben, mielőtt ráküldte azt a kis rontást. Persze, a szándéka csak az volt, hogy Harry fenékre essen… Nem számított rá, hogy a fiú reflexei elég gyorsak ahhoz, hogy odakapjon, megragadja őt, és – nagyobb fizikai mérete ellenére – magával rántsa.

Így, amikor rejtélyes módon, Harry alól kiment a bokája, keményen megérkezett a jégre, és Perselus – épp olyan keményen – megérkezett .

Te fajankó! – sziszegte Perselus, miközben megkísérelt felkelni Harry vonagló testéről. Nem volt igazán szerencsés számára, hogy a jégnek van egy alapvető tulajdonsága, amely jócskán megnehezítette a feladatot – csúszós.

Miattad estem el, és még te sértegetsz engem? – sziszegte vissza azonnal Harry, és megtaszította Perselust. – Szállj le rólam!

Mit gondolsz, mit próbálok csinálni?! – dörmögte, és megkísérelt négykézláb megtámaszkodni a jeges felszínen. Attól, hogy Harry vonaglott alatta, csak még nagyobb kihívás lett a művelet.

A köpenyeik és a sálaik is egymásba gabalyodtak, és mikor Perselus egészen biztos volt benne, hogy a helyzet ennél kínosabb már nem lehet, egy kemény, vékony, hengeres tárgy bökte oldalba.

Minden rendben, fiúk? – Clara újra megszúrta a sétapálcája végével. – Miért nem álltok fel?

Próbálunk! – kiáltotta Harry és Perselus egyszerre.

Clara, cipőbe bújtatott lábain nagyon óvatosan egy kicsit közelebb csoszogott. – Ne mondjátok, hogy odaragadtatok?

Nem ragadtunk oda – vicsorgott Perselus. Megragadta Harry csípőjét, és durván leszögezte a jégre. – Hagyd abba a vergődést!

Mihelyst Harry nyugton maradt, Perselus kiszabadította a köpönyege szélét, és óvatosan feltérdelt.

Harry, amint kiszabadult, gyorsan térdre, és onnan talpra állt.

Perselus, szerencsétlenségére, képtelen volt leküzdeni a második részét a folyamatnak. Harry és Clara biztonságos távolságból figyelték, hogyan próbálja az egyik korcsolyáját megvetni a jégen, hogy elég emelőerőt tudjon kifejteni a felálláshoz.

Szükséged van még egy kézre? – kérdezte kedvesen Harry, amikor Perselus hasra esett.

Gyere ide és segíts!

Mi a varázsszó?

Gyere ide, vagy megátkozlak!

Harry Clara felé intett a fejével, és kajánul vigyorgott.

Perselus gyorsan helyesbített. – Vagy átkozódni fogok.

Na jó, mivel olyan bájosan kérted… – mondta vontatottan Harry, és közelebb siklott, hogy segítsen neki. Vagyis, siklott volna, ha Clara botja nem taszítódott volna a korcsolyája alá…, így ez sokkal inkább volt vetődés, mint siklás. Harry nekiesett Perselusnak, egy svunggal hanyatt lökte őt térdelő helyzetéből.

Ó, én annyira sajnálom, Harry. De igazán, oda kéne figyelned, hová lépsz!

Harry egy pillanatig sem hitt a bocsánatkérő hangsúlynak. Ahogy kászálódott lefelé Perselusról, lovaglóülésben a csípőjére ült, hogy méltóságteljesebb testhelyzetbe jusson.

Perselus érezte az egész vergődést, és tökéletesen meg volt győződve róla, hogy Harry kínozni próbálja őt…, a saját nagynénje segítségével.

Tessék, Harry, csak tedd a kezedet ide fel, aztán helyezd át a súlyodat ide. Nem, nem, ne oda, nyúlj át fölötte. Át! – Clara az oldalvonalról irányított, miközben mindkettőjüket a botjával szurkálta. És így tovább, a vonaglás, és a böködés folytatódott, egészen addig, amíg Perselus feneke hozzáfagyott a jég borította vízfelszínhez.

Ha nem lett volna olyan veszettül hideg,
Perselus megesküdött volna, hogy a pokolban van.

Nem tudom elhinni, hogy azt ő csinálta! – szónokolt Perselus húsz hosszú perccel később, miután megtették a rövid sétát a Fonó-sorig, és Clara felparancsolta őket a hálószobába, hogy száraz ruhába öltözzenek, amíg ő kakaót készít.

Nem hiszed el, hogy ő buktatott fel engem a jégen? – kérdezte Harry kedvesen, miközben áthúzott egy piros pulóvert a fején.

Nem, mindez az éretlen, potenciálisan veszélyes, értelmetlen kunszt, csak azért, hogy eless…

Igen, mindez az éretlen, potenciálisan veszélyes, értelmetlen kunszt, amit ő eszelt ki, hogy elessek… Képzeld el, ha ugyanazt a megoldást választotta volna, amit te.

Én nem… – de hát, persze, hogy ő is. Ő a varázserejét használta arra, hogy Harry elveszítse az egyensúlyát a jégen – épp úgy, ahogy Clara a botját. De valamely okból, Perselus magára nem haragudott olyan szörnyen, amiért megtette… De valaki fizetni fog!

Tehát ez volt az a pillanat, amikor hősünk elfogadta Harry segítségét,
hogy megnyerjék a háborút.

A bot ellen.

Clara kijött a konyhából. Harryt és Perselust egymás között sutyorogva, a kandallónál üldögélve találta. Lerakta a tálca forró kakaót az asztalra, és kíváncsian körülnézett a szobában.

Hol a botom?

Harry és Perselus folytatták a beszélgetést, figyelmen kívül hagyták Clarát, ahogy – abszolút segítség nélkül – a nappali közepére sétált.

Elnézést. Azt kérdeztem, hová tűnt a botom? Itt hagytam, közvetlenül a székem mellett!

Perselus felpillantott. – Eldugtuk.

Clara egy kissé bosszúsnak látszott. – Na, hadd halljam, hová?

Ha megmondanám, az teljesen lerombolná az elrejtés lényegét.

De hát mi a csudáért tennél már ilyet a hajlott korú, törékeny nagynénéddel?

Egy látogatásra éppen elegendő összetört lábujjam, és zúzódott könyököm van már.

Clara esdeklően nézett Harry felé. – Harry, drágám, neked biztos nem volt részed ebben a rosszaságban?

Ó, már hogyne lett volna – vallotta be Harry készségesen. – Perselusnak kellett valaki, aki őrködik. Én voltam az, akinek a konyhaajtónál kellett állnia, hogy azt kiáltsa „a kék liba alkonyatkor északra repül”, ha hallom, hogy ön közeledik.

Harry, kedvesem, narancssárga kacsa volt, emlékszel?

Harry bájosan rebegtette a szempilláit. – Hmm, akkor jó, hogy nem kellett használnom a figyelmeztetést, elpuskáztam volna az egészet.

Tényleg. Siralmas titkos ügynök lett volna belőled.

Harry vigyorgott. – Ja, felteszem, hogy engem csak elfelejtenek kihagyni az ilyen fajta dolgokból. A világ megmentése, meg ilyenek.

Perselus jókedvűen hümmögött.

Nem vagyok benne biztos, hogy miről van szó, de ha visszaadjátok a botomat – kezdte Clara, épp a megfelelő, hajszálnyi leereszkedéssel a hangjában, amelyből látszott, hogy hazudik –, soha többé nem fogok szándékosan megütni vele senkit.

Ön hazudik – közölte tárgyilagosan Harry.

Ilyen teljességgel szörnyű dolgot mondani a te leendő szeretett nénikédre. – Kóros érdeklődéssel hajolt előre. – Egyébként miből jöttél rá?

Perselus horkantott. – Nem igazán leplezted.

Mire tízig számolok, adjátok vissza a botomat!

Nem.

Arcátlan szarházi!

Clara néni!

Pfft. Mivégre kéne tartanom a nyelvem ilyen előrehaladott korban?

Mondjuk az illendőség okán?

Pfft. És mégis akkor mit csináljak?

Harry volt olyan kedves, és lehozta a kötésedet, így csendben és nyugalomban kikapcsolódhatsz vacsora előtt – tájékoztatta Perselus.

Rendben, de ha nekem itt kell lennem bebörtönözve, unalomban, akkor nektek is.

Ó, én megyek…

Nekem kell…

Maradtok!

Majdnem teljesen egyforma sóhajjal, Harry és Perselus visszaültek a karosszékeikbe, miután mindegyikük elvett egy csésze kakaót.

Csak beszélgessetek magatokban. Ne törődjetek velem. Én csak ülök itt, és befejezem a kötésemet, amíg a vacsorára várok, úgyhogy ne foglalkozzatok velem egyáltalán.

Nézőközönség mellett, Harry és Perselus mindketten tudták, hogy játsszák a jól neveltet, így hát erejüket megfeszítve udvariasan társalogtak, miközben meleg italaikat kortyolták.

Örülök, hogy fehér lesz a karácsony – kezdte Harry. – Sokkal ünnepélyesebb így, mint mikor minden nyirkos és sáros.

Én is azt hiszem.

Csend.

Ah. A karácsony tényleg gyorsan jön az idén, nem gondolod? Már csak négy nap.

Azt mondod, csak négy nap?

Megint kellemetlen csendbe merültek.

Merlin – nyögte Harry a bajsza alatt, aztán hangosabban, hogy Perselus is hallja, hozzátette: – Nekünk tényleg iszonyúan megy a csevegés.

Perselus felnézett, és úgy találta, hogy a nagynénje bele van merülve a kötésébe: kezei könnyedén mozogtak, ahogy hurkolta a gyapjúfonalból a sorokat. Hmm, talán elkelne egy kis móka, amíg nem figyel ide, amitől Potter idegeskedhet egy kicsit. – Esetleg, egyszerűen kéne találnunk jobb dolgokat, amiket csinálhatunk az időnkkel, és a szánkkal.

Piton pechjére, Harryt lehetetlen volt felidegesíteni, ha egyszerűen nem vette észre a beszélgetés alatt megbúvó rejtett célzásokat. – Ron egyszer elhatározta, hogy megtanul szájharmonikázni. Valami olyanra gondoltál?

Perselus gúnyosan mosolygott. – Valami olyanra.

Vannak hangszereid?

Perselus erőlködött, hogy legalább elpiruljon, ahogy jelentőségteljesen Harryre nézett. – Biztosan találnék valamit, amit a szádba vehetnél.

Itt fontos megjegyezni, hogy a látszat ellenére,
Harry nem naiv, és nem is hülye.

Csak egy icipicit lassú a felfogása.

Harry vállat vont. – Kétlem, hogy jól menne, még sose csináltam semmi ilyesmit.

Némi élvezet lenne abban, hogy hagylak téged gyakorolni.

Te csak néznél engem? Az elég unalmas lenne számodra.

Perselus átpillantott a nagynénjére, aki még mindig nem fordított rájuk figyelmet. Lehalkította a hangját, és bizalmasan mondta: – Van rá mód, hogy kölcsönösen kielégítővé tegyük.

Harry tanácstalanul sandított a fekete hajú férfire. – Miről beszélsz?

A kellemes ritmus, ahogy Clara kötőtűi kopogtak, még csak meg sem szakadt, mikor felemelte a fejét, hogy hasznosan hozzájáruljon a beszélgetéshez. – Én azt hiszem, a kölcsönös fellációról beszél, Harry, drágám.

Harry szája kinyílt és becsukódott egy párszor, egy hang nélkül, csupán levegő után kapkodott, mielőtt eléggé összeszedte magát, hogy azt motyogja: – Utána kell néznem a vacsorának. Bocsássatok meg egy pillanatra. – És kimenekült a szobából.

Egy pár perc múlva Perselus csatlakozott hozzá a konyhában, azzal a mentséggel, hogy megnézi, vajon Harrynek szüksége van-e segítségre.

Amint a konyhaajtó becsukódott, Harry egyszerűen elfordult a tűzhelytől, és metsző tekintettel a magasabb férfire meredt. A füle hegye még mindig piros volt zavarában. – Rémálmaim lesznek arról, egész hátralévő életemben.

Hah!

Mi van?

Ó, semmi… Csak emlékszem valamire, amit te mondtál nemrég, és… – csúfolódott Perselus – épp sikerült rátalálnom a helyzetünk vicces oldalára.

Szemétláda.

No de, Harry!

Ó, menj, hozd Clarát, kész a vacsora.

Rendben. Hozom az én elbűvölő, szerény nénikémet, hogy vacsorázhasson az én angyali arámmal. Egy étkezés, amely, bizton állíthatom, kellemes, csendes esemény lesz.

Ez nem hangzott szörnyen őszintének.

Nem is volt… de ennek így kell lennie.

xXx XxX xXx

Vacsora után Perselus hatalmas tüzet rakott a nappali kandallójában. Clara békésen üldögélt a meleghez legközelebbi karosszékben, és Harry – a lábait maga alá hajtva – fölkucorodott a kanapé sarkába. Clara figyelte, ahogy az unokaöccse elmegy a másik üres karosszék előtt, és elhelyezkedik a kanapé másik végén. Észrevette, hogy Perselus azonnal veszekedést kezdett Harryvel, mintha nem ő lett volna az, aki kereste a fiatalabb férfi figyelmét. Clara hátradőlt a székében, leeresztette a szempilláit, hogy szunyókálást tettessen. Különös tisztelettel tekintett mindkettőjükre. Végül is, hatvanhét éve alatt még sosem találkozott két emberrel, akik egyidejűleg tudtak civakodni és flörtölni – és ilyen fesztelenül. Csak azt kívánta, hogy megtanulnák abbahagyni is a civakodást, mielőtt az egyikük megbántódik, és védekező hadműveletbe kezd. És meg is tudta mondani, hogy épp eljutottak arra a pontra, amikor Perselus említést tett valami rühes vakarcsról, és Harry arcán dühös vörös szín lángolt fel. Talán egy gyerekkori házi kedvenc volt? Ez nem lényeges. Úgy gondolta, jobb, ha közbelép, mielőtt a vita kezelhetetlenné válik…, ha legalább nála lehetne a botja…

A lábával toporzékolt a szőnyegen, de ez nem dübörgött kielégítően. – Hagyjátok abba a veszekedést. Egy szegény idős hölgy még csak nem is szendereghet ebben a házban? És ülj egyenesen, Perselus, a Pitonok nem tartják magukat görnyedten. Mit fog Harry gondolni?

Azt hiszem, azzal, hogy felhúztam azt a gyűrűt az ujjára, megszabadultam a kötelezettségtől, hogy jó benyomást tegyek rá a fenséges testtartásommal. Ő már nem szabadul.

Még nem vagyunk házasok, kedvesem – cukkolta Harry, tettetett mosollyal.

Perselus mosolya ugyanannyira színlelt volt. – Csak idő kérdése, szerelmem.

Clara mohón ugrott a lehetőségre. – Mennyi idő?

Huh?

Pontosan mikor lesz?

Micsoda mikor lesz? – kérdezte Perselus, növekvő rémülettel.

Természetesen az esküvő.

Ó, még nem igazán választottuk ki az időpontot… – mondta gyorsan Harry.

Ez butaság. Minél előbb ki kell jelölnötök a dátumot, hogy legyen időtök az előkészületekre.

Mi csak nagyon szerény szertartást akarunk – magyarázta Perselus. – Semmi olyat, amely sok szervezést igényel. Csak úgy azon hirtelenjében.

Mi van a vendégekkel? Kell, hogy adjatok nekik időt, megtenni a szükséges előkészületeket, hogy jelen lehessenek. Nekem is tudnom kell jó előre, mert tudom, te azt akarod, hogy ott legyek, elöl, középen.

Nos, nincs senki, akit meg kívánok hívni, a jelenlévőket kivéve – biztosította sietősen Perselus.

És Harry? Ő biztosan nem olyan antiszociális, mint te. Senki sem olyan antiszociális, mint te.

Hát, nekem sincs olyan nagy baráti köröm… Csak a legjobb haverjaim, és kettő közülük egyetlen szóra tud jönni. – Vagy egyetlen csipet hopp-porra.

Clara összecsapta a kezét. – Ó! Nekem van egy csodálatos ötletem!

Perselus elsápadt. Semmi jó nem sülhet ki belőle, ha ezek a szavak hangzanak el a nagynénje szájából. – És mi lenne az, hölgyem?

Tartsuk meg az esküvőt most.

Harry szeme csészealj méretűre kerekedett. – Most?

Na jó, nem most most, hanem karácsony napján. Ez tökéletes – bizonygatta Clara. – Én itt vagyok, azt mondtad, hogy a barátaid, tudnak jönni, és valószínűleg ráérnek az ünnepek alatt. Nem akartok nagy esküvőt, amely sok felkészülést igényelne. És ez a karácsony – olyan romantikus!

Ez nevetséges. Nem pattanhatunk csak úgy fel, és házasodhatunk össze ilyen hirtelen.

Miért nem? Egy nap, vagy egy hónap. Mi a különbség? Én még ki is fizetem, ez lesz a karácsonyi ajándékom kettőtöknek.

Harry és Perselus megdöbbenve bámultak egymásra. Egy kis idő múlva Perselus megrázta a fejét. – Abszolút nem.

Miért nem? Szeretitek egymást, ez annyira nyilvánvaló. Jegyben jártok. Miért nem házasodtok össze?

Nem – préselte ki Perselus.

Egy jó okot mondj. Egyetlen jó okot, és leveszem a témát a napirendről.

A szobára csend ereszkedett.




Folytatás... 
Tags:

Comments

Ez fantasztikus rész. Jobb, ha a későbbiekben megfogadom a tanácsot és nem próbálok enni-inni olsvasás közben. Perselus kétértelmü mondatai pedig a nap fénypontja. Nagyon jó!
Köszi

(Anonymous)

Mis Piton

Nagyon jó volt ez a rész is! Nem semmi, hogy Harry ennyire nem érti Perselus célzásait. Nem semmi volt amit a jégen produkáltak. Most aztán nagy slamasztikában vannak. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e esküvő. Kíváncsian várom a folytatást! Puszi.
Ez tök jó! Az olvasási vágy miatt rekordidő alatt végeztem :D
A korcsolyázós rész tényleg jó, de én a bevásárlást várom nagyon! *vajon miért?*
Annyira boldoggá tesz, hogy tetszik nektek a fordításom, hogy el sem tudom mondani. Érdemes várni a következő részekre, mert szuper. Személyes kedvencem az ötödik fejezet. Ugye, yatze?
Cupp-cupp: tothem
szuper volt. Nagyon jó a fordítás. Szegény Harrynk kicsit tényleg lassú felfogású :D. Clara néni meg "igazi Piton" - el sem tudnék más nénikét képzelni a számára. A "bevásárlást" én is várom.
hát ez hát ez csúcs!!
rég olvastam ennyire jó írást...
ez a clara néni engem emlékzetet DR. House-ra:) azzal a bottal...
Hello!
Én elég ritkán adok jelt magamról mert rájöttem az évek során jobb ha befogom a szám, de ez nem ide tartozik...Szóval most hallatom a hangom bár az utolsó comment keltezését látva lehet h ez meddő próbálkozás.Na de ha egyszer esetleg folytatnád ezen csudi történet fordítását én tuti kiugrálnék a bőrömből!Próbálkoztam az angollal de a tudásom e téren még nem teljes és ez élvezhetetlenné teszi magát a történetet.Szóval esetleg ha egyszer majd megajándékoznál vele elég boldog lennék!
Egyébiránt nagyon köszönöm az összes többi fordítást és saját írást egyaránt.És már csak egy kérésem van, ha teheted sose hagyd abba ezt mások számára gyönyörködtető munkát!
2007. december 25-ig felkerült az egész történet fordítása. Próbáld meg a következő naplóbejegyzésnél.

Egyébként örülök, hogy még most is van, akit érdekelnek a régi fordítások.
Minden bejegyzésről kapok e-mail-t, mindegy, hogy melyik és milyen régi naplóbejegyzéshez érkezik.