?

Log in

No account? Create an account
Mistletoe

Fagyöngy 3.: A korcsolyázás, mint küzdősport

Ééééés..., itt van! Ha az explorer is úgy akarja, akkor pillanatokon belül olvashatjátok a harmadik fejezetet. Azért mondom, hogy "ha", mert a Mozilla határozottan nem akarta. Mindenesetre az InsaneJournal-en már fent van.
 

Forever then some: Fagyöngy

Fordította: tothem

Átnézte: yatze

Korhatár: 18+

Főszereplők: HP/PP

Figyelmeztetés: Felnőtt tartalom! A mű slash, tehát két azonos nemű szereplő kapcsolatáról szól. Amennyiben ez a téma számodra sértő, vagy visszataszító, kérlek ne olvass tovább.
A nevetséges jelenetek miatt, olvasás közben az étel-, és italfogyasztás veszélyes lehet.

Megjegyzés: AU, humor, befejezett.

Tartalom: Perselus konok nénikéje a városba érkezik, azzal a határozott szándékkal, hogy találkozzon unokaöccse jövendőbelijével. Mi lehet a gond? Pitonnak nincs jegyese, és az egyetlen személy, aki elérhető, hogy eljátssza a szerepet, nem más, mint Harry Potter.

Nyilatkozat: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos minden jog J.K. Rowling, és a vele szerződésben álló különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Nekünk semmiféle anyagi hasznunk nem származik belőle.

Az eredeti történet a http://www.fanfiction.net/u/387462/Forever_then_some oldalon található.

1. fejezet
2. fejezet

3. A korcsolyázás, mint küzdősport

Hagyd abba ezt az idegeskedést – parancsolta Perselus, ahogy másnap reggel Harry mellett benyomult a fürdőszobába.

Harry – már teljesen felöltözve –, az ágy végének dőlt, és vetett egy ellenséges pillantást a másik férfira.

Komolyan mondtam. Úgy viselkedsz, mintha bármelyik pillanatban rád akarnám vetni magam.

Harry gyanakvóan nézett. – És nem fogod?

Nem, nem fogom.

Tegnap este azt mondtad…

Azt a látszatot kell keltenünk a nagynéném előtt, hogy van köztünk valamiféle testi kapcsolat. Gyanút fogott – magyarázta Perselus türelmetlenül, majd eltűnt szem elől, és kinyitotta a csapot.

Akkor nem számít, hogy melyikünk tapizik – szólt utána Harry, elég hangosan, hogy hallani lehessen a vízzubogás mellett is.

Perselus összeszűkült szemekkel újra megjelent a fürdőszobaajtóban. – Mit jelentsen ez?

Ez azt jelenti, hogy én sokkal jobban érezném magam taperolóként, és nem a taperoltként. És miután én teszek neked szívességet, azzal, hogy itt maradok…

Én már tettem neked viszonzásként egy szívességet.

A megállapodásunk nem foglalta magában, hogy fogdosol engem – erősködött Harry.

A megállapodásunk magában foglalta, hogy te úgy viselkedsz, mint az én jövendőbelim. És miután te úgy teszel, mintha a jövendőbelim lennél, úgy fogsz tenni, mintha élveznéd, mikor megérintelek.

Miért?

Miért? Azért, mert a normális, eljegyzett párok így tennék.

Mit tudsz te arról, hogy milyen jegyben járni? Még sosem voltál eljegyezve.

Az embernek nem kell megtapasztalnia az Adava Kedavrát, hogy tudja milyen kellemetlen lehet.

Te a jegyességet velem a halálos átokhoz hasonlítod?!

Ha ráillik a hasonlat… Nyugi, még mindig megteheted, hogy másfelé nézel, és tetteted, hogy Ms. Weasley az.

Harry elméje megtelt képekkel a fiatal nőről, akit – elég szerencsétlenül – nem tudott elképzelni anélkül, hogy oda ne képzelné az egész Weasley-családot. És a kép a mosolygó, kerek arcú Molly Weasleyről, és a Harryt cirógató Perselusról nem illett igazán össze. – Rendben, de ez nem egészen fog segíteni.

Nyugi, nem lesz semmi több, mint egy kis paskolás, és nem mintha én élvezkedni akarnék ezen!

Harry felhúzta az egyik szemöldökét, és elindult a folyosóra vezető ajtó felé. Perselus hirtelen megrándult, kihajolt a fürdőszobából, hogy vasvilla tekintettel a fiatalemberre bámuljon. – Te épp megsimogattad a…? – Képtelen volt kimondani a szavakat, így csak a nadrágja ülepére mutatott.

Harry finoman levegőért kapkodott, a szemei komikusan nagyra kerekedtek az ártatlanságtól. – Én? Miközben idefelé jöttem? Aljas rágalom.

Perselus fenyegetően nézett, összeszorult torkából egy morgó hang szabadult ki.

Ó, nyugi, ez nem volt semmi több, mint egy kis paskolás. – Harry megállt az ajtóban és visszafordult, fürdőzött Perselus rettentően dühös tekintetének hevében. A sötét hajú fiú pimaszul mosolygott. – Elvégre, ha komolyan simogattam volna a fenekedet, határozottan másmilyen képet vágnál. Ha jó fiú leszel, talán egyszer majd megmutatom neked a különbséget.

Harry önelégültsége nem tartott sokáig, ahogy egy láthatatlan erő simult a testének, és körülölelte egy részét, amely határozottan nem a hátsó fertálya volt. A szín kiszaladt az arcából. A fenébe, mikor tanulja már meg, hogy ne provokáljon egy ex-halálfalót?

xXx XxX xXx

Harminc perccel később, lezuhanyozva és felöltözve, Perselus lement a földszintre, hogy megnézze, vajon milyen bajba juttatták magukat a vendégei.

A nénikéje a konyhaasztalnál ült, tea és egy tányérnyi reggeli állt előtte, míg Harry a konyhapultnak támaszkodott, mindkét kezén edényfogó kesztyűvel.

Jó reggelt, szerelmem – mondta Harry édesen, túl édesen, ahogy odaszökkent hozzá, és várakozóan felfelé fordította az arcát. Perselus úgy nézett rá, mintha még egy feje nőtt volna. Harry – az ajkát csücsörítette, zöld szemében kihívó tekintettel – várta, vajon Perselus meri-e folytatni azt a veszélyes játékot, amit elkezdett.

Perselus a nénikéjére kapta a szemét, hogy lássa, Clara érdeklődve figyeli a bemutatót. Felnyúlt, a hüvelykujjával oldalra fordította Harry fejét, olyan szögbe állította az arcát, hogy kikerüljön Clara látóköréből, mielőtt lehajolt és megcsókolta a levegőt a szája fölött. – Jó reggelt, Harry. Clara néni.

Perselus – üdvözölte Clara, és az asztal túloldalára mutatott. – Ülj le. A fiúd ízletesnek látszó reggelit alkotott.

Perselus felhúzott szemöldökkel nézett Harryre. Arra a Harryre, aki azt állította, hogy nem tud főzni. – Ő készítette?

Harry kivett egy tepsi friss, fahéjas süteményt a sütőből, és kirakta egy rácsra hűlni. – Igen, én csináltam, habár nem vagyok biztos benne, hogy a „fiú” megnevezés illik-e még rám.

Pfft! Az én koromhoz képest mindenki nagyon fiatalnak tűnik, ennyi életbölcsesség, ilyen sok tapasztalat után.

Mennyi idős is ön? – kérdezte Harry vakmerően.

Az ilyen zöldfülűek mellett, úgy érzem, mintha legalább hetven éves lennék – vágott vissza Clara.

Perselus egymásnak támasztotta az ujjait, és könyökét az asztalon nyugtatva szemlélte a nagynénjét. – Hát ez igazán sajnálatos. Miután megbízható forrásból tudom, hogy egy nappal sem vagy öregebb hatvannyolc évesnél.

Bumm! A sétapálca a padlóhoz csapódott. – Ne légy pimasz, Perselus! Nagyon jól tudod, hogy csak hatvanhét éves vagyok.

Harry áthajolt Perselus válla fölött, hogy elé tegyen egy tányér ételt. Valóban ígéretesnek látszott. – Köszönöm, Harry.

Szívesen, Perselus. – Harry vigyorgott, könnyedén hozzásúrolva, lecsúsztatta a kezét Perselus hátán. Perselus azonnal megfeszült, és hátradőlt, hogy csapdába ejtse Harry kezét a háta, és a szék támlája között. Egy jól leplezett rántással, Harry kiszabadította a kezét, és becsusszant a saját helyére. – Persze, miután én főztem, neked kell elmosogatnod.

Tulajdonképpen – mondta vontatottan Perselus, az asztalfő felé fordulva, ahol Clara ült –, én arra gondoltam, hogy talán te szeretnél mosogatni, Clara néni, hogy kiérdemeld az ellátásodat.

Pfft. Én kiérdemlem az ellátásomat azzal a kemény munkával, hogy titeket kettőtöket kordában tartalak.

Akkor, drága Nénikém, azt áruld el, ki fog kordában tartani téged?

Harry darabokat tépdesett a zsömléjéből, és a szájába dobálta, miközben a székében hátradőlve figyelte Clara és Perselus civakodását. Ez már-már jó érzés volt… , olyan, mint egy igazi család.

Perselus elkapta a szomorkás, alig észrevehető mosolyt, amely megjelent Harry ajkán. Szerette volna tudni, mi járhat a fiú eszében. Vajon arra gondolt, ahol szívesebben lenne, Weasleyékkel? Azzal a lánnyal?

Harry a háború közben gyakran járt ebben a házban, ült pont ennél az asztalnál, úgy, mint minden tagja a Rendnek, de az sosem volt olyan, mint most. Még sosem fordult elő, hogy Perselus ránézett az asztalon keresztül, és úgy érezte, hogy Harry oda tartozik: ahogy nyalogatja a fahéjat az ujjairól, aggasztó mennyiségű tejszínt tesz a teájába, mosolyog, nevet, vitatkozik Perselus nagynénjével.

Az utóbbi pár napban Perselus semmi másra sem tudott gondolni, csak arra, hogyan viselje el az elkeserítő helyzetet, hogy egy fedél alatt kell kibírnia Harryvel.

Most először
gondolt arra, hogy milyen érzés lesz, ha Harry eltűnik.

Üres.

A reggeli incidens nélkül lezajlott. Amiért az asztalnál ülők mindegyike hálás volt. Mikor mindenki végzett, Harry fölállt az asztaltól, hogy összeszedje a tányérokat.

Harry, drágám, én azt hittem, hogy ez Perselus feladata lesz.

Én szívesen segítek neki, Clara.

Az aligha segítség, ha te végzed el az egész munkát. Perselus, állj fel, és segíts.

Perselus egy sóhajjal felállt, figyelte, ahogy Harry következőnek a teáscsészéket szedte össze. Nézte, ahogy Harry visszafordul a mosogatóhoz: a farmer, amely rajta volt, feszesre húzódott a feneke domborulatán, az inge felgyűrődött, és az is a gömbölyded formán nyugodott.

Talán ez volt a kedvező alkalom, hogy bemutassa Clarának a kívánt bizonyítékot. Hamar le lenne tudva a dolog, és egyúttal megszabadul Harry bármiféle tervétől is, amellyel a fiú megfordíthatná a helyzetet, hogy ő lehessen a tapizó.

Így hősünk elhatározta, hogy saját kezébe veszi az ügyet – és Harryt.

Miután a döntés megszületett, Perselus háta mögé állt, karját Harry csinos dereka köré fonta, nekinyomta a pultnak, és a szabad kezét könnyedén a csípőjére csúsztatta, miközben csak alig érintette meg a fenekét. Perselus hallotta, hogy Harrynek elakad a lélegzete, és egy pillanatig csodálkozott, hogy vajon a meglepetéstől volt, vagy az undortól, egy másik férfi ilyetén érintésére. És nem csak egy másik férfi, hanem az öreg, zsíros hajú bájitalmestere. De mit számít ez? Csak azért csinálják, hogy meggyőzzék a nénikéjét, nem azért, hogy élvezzék. Igaz? Igaz.

Vagy legalábbis igaz volt, amíg Harry testének melege nem kezdett el átszivárogni a ruháin. Merlin tudja, milyen régen volt, mikor egy másik férfit tartott ilyen szorosan magához ölelve.

Igazából, még Merlinnek is nehéz lenne visszaemlékeznie, olyan régen volt.

Istenek, már teljesen elfelejtette, milyen jó érzés, hogy egyszerűen egy meleg, élő test nyomódik az övéhez. És Harry tökéletesen odaillett: alacsonyabb, arányos kis teste természetesen csúszott Perselus válla alá, és simult hozzá végig a mellkasától. Perselus feje önkéntelenül előre bukott, és az arca hozzásúrlódott a zilált, fekete hajhoz. Hihetetlenül puha. A szája olyan közel volt Harry állához, hogy ha a fiatalember elfordítaná a fejét, csak egy icipicit…

Még miközben Perselus erre gondolt, Harry megtette. A haját Perselus arcához dörgölte, a puha tincsek beleakadtak a rövid borostába, oldalra fordította az arcát, így érezték egymás lélegzetét. Az idő megállt egy pillanatra a csók előtt.

Így aligha fogtok végezni a tányérokkal.

Harry visszahőkölt, a csípőjét fájdalmasan beütötte a konyhapult szélébe. Perselus gyorsan ellépett, és tett még egy lépést hátra – a biztonság kedvéért.

Remélem nem zavartam meg semmit – aggodalmaskodott Clara.

Persze, hogy nem! – felelte Harry sietősen, és felhalmozta a reggeliedényeket a mosogatónál.

Van valami különleges oka, hogy úgy döntöttél maradsz, és őrzöl minket, amíg rendet rakunk? – morogta Perselus. – Biztosíthatlak, hogy nem lesz izgalmas feladat.

Ó, nem is tudom. Úgy nézett ki, hogy máris meglehetőst izgalmas volt. De mivel megkérdezted, azért nem mentem el, mert úgy gondolom, most már meg kéne terveznünk, hogyan töltsük a napot.

Mindkét férfi úgy látta, ez a végszó, hogy olyan sebesen elhagyják a konyhát, amennyire csak lehetséges, és elindultak az ajtó felé.

Ne olyan gyorsan! – Clara körbe lendítette a botját, elkapta vele Perselust a könyökénél, aztán fenyegetően meglóbálta Harry felé. – Üljetek le.

Leültek.

Most jól figyelj.

A második fele a fejezetnek egy kicsit zavaros lesz, úgymint:

Clara és Harry összefognak, hogy kifogjanak Perseluson.

Perselus és Harry összefognak, hogy kifogjanak azon az átkozott boton.

És a végén:

Clara nem fog össze senkivel, hogy kifogjon mindkettőjükön.

Korcsolyáztál már, Harry?

Jégkorival? Igenis, hölgyem.

Mennyire jól tudsz?

Tűrhetően. A barátom, Ginny tanított, csak egy pár éve. Ő tud piruettezni, meg ilyenek, én leginkább csak arra vagyok képes, hogy ne essek fenékre. Valójában, nem korcsolyáztam sokat.

Csodás. Szeretnék korcsolyázni egy kicsit. És láttam, hogy a közeli folyó be van fagyva. Az úton idefelé, láttam gyerekeket és a szüleiket is a jégen játszani.

Perselus ránézett, és komor arckifejezéssel emlékeztette: – Te nem tudsz korcsolyázni, Clara néni.

Clara kimérten összefonta a karjait, és világosabbá tette az óhaját: – Szeretném nézni a korcsolyázást egy kicsit.

Nekem dolgom van, és nagyon kétlem, hogy Harry korcsolya tudása elég tűrhetőnek bizonyul, hogy hosszabb ideig szórakoztató legyen.

Biztos, hogy nincs olyan sok dolgod, ilyen közel az ünnepekhez, Perselus, hogy ne tudd felfüggeszteni az olvasást, hogy szórakozz egy kicsit a jegyeseddel.

Biztosíthatlak, hogy igenis van dolgom. Mindamellett, nincs is korcsolyánk.

Kereshetek a padláson. – Varázsolhatok a padláson.

Perselus rosszat ígérő képet vágott Harry vidám hangjára. – Nekünk. Nincs. Korcsolyánk.

Rendben, Harry és én majd szórakoztatjuk magunkat mással. Harry, drágám, Perselus elmesélte neked a történetet a barátjáról, Penelopéról? Az ő képzelt barátja, aki… mi is volt, Perselus, egy menyét?

Eurázsiai kopasz borz volt. És négy éves voltam – csattant fel Perselus, mielőtt egyik csontos ujja Harryre mutatott. – Harry, menj és keresd meg a korcsolyákat!

Clara szemérmesen mosolygott. – Minek, Perselus, én azt hittem neked nincs időd játszani?

És én szívesebben hallgatnék történeteket Perselus gyermekkoráról – mondta Harry készségesen. – Mehetsz, és foglalkozhatsz a könyveiddel, kedvesem.

Hozd a korcsolyákat – parancsolta Perselus fenyegetően. – Ebben a házban nem lesz mesedélután.

Ezen nincs semmi szégyellnivaló, Perselus. A gyerekek gyakran találnak ki képzelt barátokat, amikor magányosak.

Én nem vagyok… nem voltam magányos. Harry, a kénköves pokolba, miért nem mész már, hogy megkeresd azokat a korcsolyákat?!

Harry érezte a szorongást, amely hullámokban áradt Perselusból, és bűntudatot érzett, amiért ő is hozzájárult ehhez. Ha valaki, hát ő tudta, milyen nehezen forrnak be a gyermekkori sebek. Tapintatosabbnak kellett volna lennie. Önmaga ellenére kinyúlt, és megérintette Perselus kezét, ujjai belesimultak a férfi meleg, száraz tenyerébe. – Te valószínűleg jobban tudod, hol van, Perselus.

Rendben. Majd én hozom. – Miután kiszabadította a kezét, eltűnt a nappali irányába, aztán hallották, ahogy felmegy a lépcsőn.

Mikor Harry Clarára nézett, látta, hogy szorosan összepréselte az ajkait, és az arcán zaklatott kifejezés honolt, majd sóhajtott. – Felteszem, most azt gondolod, hogy milyen szörnyeteg vagyok, amiért felhozom ezeket a dolgokat.

Én nem gondolok rosszat magáról – mondta Harry csendesen.

Ez csak… Ő sosem beszél erről – még gyerekkorában sem. Soha egyetlen léleknek sem mondta el, mi ment ebben a házban. Nem tudom megállni, de azt hiszem ez egészen addig kísérteni fogja őt, amíg nem néz szembe azzal, amit a bátyám, és a felesége csináltak vele.

Egy olyan embert, mint Pi… Perselus nem lehet rákényszeríteni. Nem gyakorolhat rá nyomást, mert csak kétszer olyan erősen fog ellenállni.

Perselus szörnyen makacs.

Harry szája sarka ironikusan fölfelé görbült. – Annak tudatában vagyok.

Annak is tudatában vagy, hogy bennem is megvan ugyanez a jellemvonás?

A makacsság? – Abban a pillanatban, valami eltöltötte mindkettőjüket: a megértés, az osztozás egy közös célon. – Ó, higgye el nekem, Clara, nem áll szándékomban keresztezni a terveit. Bármi legyen is az, ami…

Csak azt akarom, hogy boldog legyen – sóhajtott Clara, szemét az égre emelve. – Ez nem túl nagy kérés.

Harry maga is kezdte azt gondolni, hogy ez nem túl nagy kérés.

Egyáltalán nem.


2. rész 
Tags:

Comments

(Anonymous)

Mis Piton

Nagyon jó volt ez a rész is! Ez a történet bearanyozza a napomat. Ezen a részen is sokat mosolyogtam. Miért képzeli Perselus, hogy Harry nem élvezte mikor hátulról megfogta a fenekét, és az egész teste nekifeszült Harryéhez? Szerintem Harry pont, hogy élvezte. Kíváncsian várom a folytatást!

(Anonymous)

Lucy

Óóóó..imádom ezt a történetet *.* nem tervezel hozzá folytatást?:(

Re: Lucy

A történetet nem én írtam. Én csak fordítottam. Ez különben a fejlécben szerepel is.
A történet 7 fejezetből áll, és mind a hét fent is van.